A januári költségvetési adatokból még nem lehet túl komoly következtetéseket levonni az év egészére vonatkozóan. Az áfabevételekkel végrehajtott "szokásos" átcsoportosítási trükk láttán egyelőre csupán annyi tűnik világosnak, hogy az államháztartásban - még ha jóval szigorúbb keretek között is, de - megmarad a kreatív könyvelés. A 2002-es "fekete" év után igazán tiszta lappal indulhatott a 2003. esztendő, a kitűzött (igen ambiciózus) célok teljesítése mégis erősen kérdéses. A tervezés során felhasznált makroparaméterek közül a 4,4 százalékos GDP-növekedés ma már illúziónak tűnik, az emiatt kieső adóforintokat csak részben ellensúlyozhatja az infláció esetleges túlszaladása. Az államháztartás mindegyik alrendszerének kemény korlátozásokkal kell szembesülnie. A korábbi években viszonylag fegyelmezetten viselkedő helyi önkormányzatok esetében is egyre erősebb a kísértés a működési kiadások hitelből történő finanszírozására. Továbblépve az idei problémáktól, még izgalmasabb kérdésekkel találkozunk. Közülük egyet emelnék ki: hajlandó lesz-e felvállalni a kormányzat az euró mielőbbi bevezetéséhez szükséges jelentős fiskális szigorítást? Erre a kérdésre tavaly nyáron már igennel válaszolt a kormány, amikor a középtávra szóló előcsatlakozási programban felvázolta a makropálya fő paramétereit. Azóta viszont kissé elbizonytalanodott a szakmai közvélemény, miután az euró gyors bevezetését egyre több érdekcsoport gáncsolni igyekszik. Az idén nyáron azonban újból színt kell vallani az EU-nak arról, hogy tényleg komolyan gondoljuk-e korábbi vállalásainkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.