Kiutakat keres a vámszakma

A vámszakma az egyike azoknak a területeknek, amelyek helyzete az uniós csatlakozás után gyökeresen megváltozik. Egy most elkészült felmérés szerint a vámtevékenységgel foglalkozó cégek több mint fele már most biztosan tudja, rákényszerül arra, hogy munkatársai közül jó néhánynak búcsút intsen. Több ezer lehet, egyes számítások szerint a tízezret is elérheti az utcára kerülő szakemberek száma.

Súlyos vérveszteségre számít Nietsch Tamás, a nevét viselő kft. tulajdonos-ügyvezetője is, aki egyúttal a Magyar Vámügyi Szövetség alelnöke. Mint mondja, a csatlakozás után a magyar külkereskedelem 80 százaléka nem igényel majd vámkezelést.

Nietsch Tamás szerint elsősorban a kisebb, tőkeszegény vállalkozások néznek szomorú sors elé. A korábban csatlakozó államok (elsősorban Portugália, Görögország) példája is előrevetíti - teszi hozzá -, hogy akár személyes tragédiáktól sem mentes folyamat előtt áll a szakma.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megrendelésére készült felmérésből kiderül: a felkeresett 228 cég közül 118 tervezi elküldeni részben vagy teljes egészében vámügyintézéssel foglalkozó szakembereit. Világosan kitűnik: minél nagyobb súlyt képvisel egy cég életében a vámtevékenység, annál nagyobb arányban tervez leépítést. Valójában ennél is sötétebb a kép, hiszen többen nem válaszoltak a kérdésre, mások még nem alakították ki elképzeléseiket a jövőről. Sokan úgy vélik, elfelejtkeztek róluk, senki nem gondol ennek a szakmának a további sorsára. Mindenképpen központi támogatásra számítanak.

Ezt tartja járható útnak a szövetség alelnöke is. Több kitörési pont felé lehet elindulni, de mindegyikhez szükség van a kormányzat segítségére - figyelmeztet. Elsőként említi az átképzést, amiben véleménye szerint a kamarák is jelentős szerepet vállalhatnának. Főleg annak feltérképezésében, hogy milyen szakmák jöhetnek szóba. A mai ismeretek szerint a raktározás, logisztika, szállítmányozás lehet a "menekülés" útja.

Ám - s erre a felmérés is rámutat - a középkorúak vagy annál idősebbek az átképzés helyett inkább a korkedvezményes, vagy előnyugdíjazást tartanák megfelelő megoldásnak. Ennek finanszírozására azonban nincs pénzük a vállalkozásoknak, melyek gyakran még bért is nehezen tudnak fizetni. Itt így állami helytállásra lenne szükség. Gondolni kell azonban arra is - hívja fel a figyelmet Nietsch Tamás -, hogy 5-10 éven belül újabb, például távol-keleti piacok megnyílására lehet számítani. Éppen ezért indokolt, hogy legalább ötéves áthidaló kölcsönhöz, speciális hitelkonstrukcióhoz jussanak az életképes, több lábon álló, az unión kívüli piacokkal is kapcsolatot tartó vállalkozások.