BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Rács mögé illegális szoftverhasználatért?

Egy év eleji precedensértékű ítélet rávilágított: Magyarországon szoftverek illegális használatáért letöltendő börtönbüntetést lehet kapni. A nyugati joggyakorlat élesebben elválasztja a magáncélú, a jövedelemszerző tevékenység segítésére végzett és a viszonteladás érdekében előállított illegális másolat fogalmát, börtön csak az utóbbiért jár.

Ha jelenleg valaki Magyarországon számítógépes szoftvert használ, a használat jogszerűségét érvényes felhasználói szerződéssel kell igazolnia. Amennyiben ezt nem teszi meg, jogot sért, függetlenül attól, hogy ezáltal okoz-e kárt, vagy sem. Magyarország ugyanis a WTO tagjaként részese olyan nemzetközi szerződéseknek, amelyek a szellemi tulajdonjogok megsértését a büntetőjog eszközeivel is szankcionálhatóvá teszik. Azaz a lopáshoz hasonlóan a társadalomra nézve veszélyes cselekedetnek számít egy szerzői joggal védett program engedély nélküli internetes letöltése vagy saját gépre való másolása.

A lopással való analógia azonban kérdéses, hiszen több gyakorlati eltérés adódik.

Ha például egy innovatív társaság saját fejlesztéseihez korszerű szoftvert vásárol, gyakran előfordul, hogy azt nem találja kellően üzembiztosnak, így jó ideig csak teszteli. A komoly téttel járó érdemi munkát pedig egy korábbi, jogosulatlanul használt verzión végzi. A program előállítójának ugyan fizetett, ám mivel nem a szerződésben meghatározott szoftvert használja, a helyzet olyan megítélés alá esik, mintha minden díjfizetés nélkül alkalmazná volna az adott programot.

Továbbá, ha a házkutatást végző rendőrök, illetve az általuk felkért igazságügyi szakértő olyan programot talál a gépen, amelynek érvényes felhasználói szerződését a társaság nem tudja bemutatni, minden bizonnyal az ügy vádemelési javaslattal az ügyészség elé kerül. Itt pedig már adva van az elkövetés üzletszerűségének vádja, mivel a jogtalan használat célja láthatóan a rendszeres haszonszerzés volt. Ez a súlyosbító körülmény a hatályos jogszabályok alapján a cég felelős vezetőjét akár börtönbe is juttathatja. Ha pedig az illegális szoftverhasználat felelősségét az igazgató, a rendszergazda és a munkatárs egymás között meg akarná osztani, az csoportos elkövetést sejtetve még nehezebb helyzetbe sodorhatja őket.

A probléma aktualitását mutatja, hogy az év elején ez idáig példátlan ítélet született a magyar joggyakorlatban: első fokon egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy játékszoftver-fejlesztéssel foglalkozó harmincfős cég vezetőjét, amiért egy bejelentés nyomán végzett házkutatás alkalmával mintegy négymillió (azaz gépenként kevesebb mint 140 ezer) forint értékű különböző illegális szoftvert találtak náluk. Az ügy a fellebbezés nyomán hónapok múlva másodfokon folytatódik, s így majd kiderül, hogy a magyar bírói gyakorlatban üzletszerűen elkövetett tettnek, s így súlyosan büntetendő cselekménynek számít-e az, ha valaki ugyan jövedelemszerző tevékenységre, de nem viszonteladásra, kereskedésre használ jogosulatlanul szoftvert. Az Amerikában és az Európai Unió államaiban ismert példák arról tanúskodnak, hogy ott a törvény teljes szigorral csak a kalózmásolatokat készítő és azokat anyagi haszonszerzés céljából értékesítő személyekre várnak. Ott a saját célra történt másolást - még ha azzal jövedelemszerző tevékenységet is folytat valaki - jellemzően az okozott kár és nem a társadalmi veszélyesség oldaláról közelítik, és így elsősorban nem a büntető-, hanem a polgári jog eszközeit alkalmazzák.

Érthető ugyanakkor a nagy szoftvergyártókat tömörítő, itthon elriasztó plakátjai nyomán csak "szoftverrendőrségként" emlegetett Üzleti Szoftverszövetség (BSA) érvelése is: céljuk ugyanis az, hogy idővel a vállalatvezetők számára a szoftverek jogtisztaságának garantálása olyan magától értetődő követelmény legyen, mint a könyvelés vagy az adóügyek jogszerű rendben tartása. A szoftverek ugyanis termékek, amelyek előállítása pénzbe kerül, és amelyek által a használó jövedelemre tehet szert.

Az ésszerű megoldás tehát minden bizonnyal középúton keresendő: a büntetőjogban ismeretes ugyanis egy olyan összeghatár, amely alatt szabálysértést állapítanak meg, és a törvény teljes szigorával csak az ennél nagyobb összeg esetén sújt le. Lopásnál ez a küszöb a hatályos magyar jogban tízezer forintnál található. Szoftver esetében azonban ekkora összegben szoftver gyakorlatilag nem is található, egy neves operációs rendszer és egy irodai alkalmazás költsége jellemzően már hat számjegyű összeget eredményez. A kedvezményes határ százezer forint környékén való megállapítása pedig a büntetőjogban szokatlan mérték lenne. Valamiféle határ megállapítása a magáncélú, a jövedelemtermelés és a viszonteladás céljára másolatot készítők között azonban igencsak kívánatos lenne, jelenleg ugyanis e tartalmában élesen elkülönülő három kategória a jog szempontjából nem válik el kellőképpen. A szabadságvesztéssel fenyegető szabályozás és bírói gyakorlat pedig különösen aránytalannak tűnhet akkor, amikor felmérések szerint a vállalatok által használt szoftverek fele még mindig nem jogtiszta Magyarországon, és ez az arány Nyugat-Európában sem szorult még harminc százalék alá.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.