Romló magyar tőkevonzó pozíció

A működőtőkéért folytatott versenyben Magyarország pozíciói a következő négy évben némileg romlanak - áll a londoni székhelyű Economist Intelligence Unit (EIU) legfrissebb jelentésében. A 60 ország széles körű vizsgálatán alapuló elemzés megállapítja: az elmúlt két évben dollárban számolva 50 százalékkal emelkedtek a termelési költségek Magyarországon, ami elsősorban a forint erősödésének és a reálkeresetek két számjegyű növekedésének a következménye. Bár ezzel a térségbeli relatív pozíciónk nem nagyon romlott, a versenyképességet kedvezőtlenül érintő gazdasági folyamatok egybeesnek a vezető iparágakban tapasztalható lassulással és költségcsökkentő szándékaival.

A közeljövőben a magyarországi üzleti környezet is ja-vul, ám a többi vizsgált országé még jobban, így hazánk a 2003-2007 közötti időszakban - egy hellyel visszalépve - a 27. lesz az "üzleti környezeti rangsorban", prognosztizálja az EIU. Különösen figyelemreméltó, hogy miközben hazánk a köztudatban a térség legstabilabb gazdaságaként van számon tartva, addig a makrogazdasági környezet tekintetében (melyet az alapvető egyensúlyi mutatókból számítanak) mindössze 48. a rangsorban.

Nem sok jóval kecsegtetnek a kilátások sem: az EIU az 52. helyre való visszacsúszást jósolja a következő négy év átlagában, amely - a 60-as mintát tekintve - egyértelműen a legrosszabbak közé tartozik. Alacsony pontszámot kapott az adózási és az infrastrukturális környezet is. Ám kelet-közép-európai relatív pozíciónk összességében egyelőre ezzel együtt sem rossz: mindössze Csehország előz meg minket, és a következő négy évben nem ér utol sem Lengyelország, sem Szlovákia. (A térség legfejlettebb állama, Szlovénia nincs a vizsgált országok között.)

A működőtőke-beáramlásban és annak kilátásaiban ellentmondásos képet fest hazánkról az EIU. A szervezet szakértői úgy vélik, hogy Magyarország az újrabefektetett nyereséggel együtt évente 3,5-4 milliárd dolláros évi közvetlen tőkebefektetéssel számolhat középtávon. (Az újrabefektetett jövedelem az elmúlt években 1,5 milliárd dollár körül volt.) Ezzel együtt itt is megfigyelhető bizonyos térvesztés. A közvetlen tőkebefektetések intenzitását jelző mérőszám tekintetében három helyet romlik pozíciónk. (A mutató azt fejezi ki, egy ország a világgazdasági súlyához képest mekkora részét vonzza a globális tőkeáramlásnak.) A nettó tőkeáramlási pozíciónk - mint minden, hasonló helyzetben lévő országé - is változik a közeljövőben. A tőkeexport fellendülése és a termőre fordult beruházások utáni magasabb profitrepatriálás egyaránt csökkenti az egyenleget.

Az 50 legnagyobb multinacionális vállalat közül 35-nek van Magyarországon leányvállalata, 80 nemzetközi cégnek regionális központja. A közvetlen tőkebefektetések kétharmada az EU-ból érkezik. Egy EIU-felmérés szerint az ország attraktivitását a gazdasági és politikai stabilitása, a jó piaci lehetőségek és a szakképzettség adja. További jó pontot jelent a befektetési döntéseknél a közelgő EU-tagság és a kedvező földrajzi helyzet. Csupán hatodik a leggyakrabban említett okok rangsorában az olcsó munkaerő, igaz, még így is 42 százalékuk említette.