Ismét reménykednek Irak régi hitelezői

Becslések szerint Irak az elmúlt két évtizedben 116 milliárd dollárnyi kormányközi és kereskedelmi kölcsönt halmozott fel, miközben több mint másfél évtizede még az esedékes kamatokat sem törleszti. Ezt fejelik meg az 1990-es kuvaiti inváziót, valamint az első Öböl-háborút követő újjáépítésekkel kapcsolatos, összesen kb. 200 milliárd dollárnyi követelések.

A legnagyobb hitelezői csoport az állami kölcsönöket nyilvántartó Párizsi Klub, mintegy 25 milliárd dollárral. Francia- és Oroszország is mintegy 8 milliárd dollár visszafizetését igényli. A magánhitelezőket tömörítő Londoni Klub 2,6 milliárd dollárral sorakozik a listán, amelyen az Öböl menti államok egyes becslések szerint 30, mások szerint 55 milliárd dollárral szerepelnek. Ezen összegeket azonban Bagdad eddig adományoknak tekintette, jóllehet a másik fél kölcsönökként tartotta számon.

A törlesztésre meglehetősen vegyesek az esélyek. A piaci elemzők arra számítanak, hogy az új iraki vezetésnek sikerül megállapodnia a több mint százmilliárd dolláros adósság 70-90 százalékának az elengedéséről, amit a nyugati kormányok az újjáépítéshez való hozzájárulásuknak tekintenek majd. Várhatóan a kifizetetlen reparációs költségeket kezelő ENSZ-szervezet, az UNCC is kb. negyvenmilliárd dolláros számlát nyújt csak be a kétszáz helyett, vagyis Bagdadnak 50-75 milliárdot kell majd végül törlesztenie.

Tekintetbe véve, hogy mérsékelt károkkal és gyors helyreállítással számolva az ország olajbevételeit az elkövetkező esztendőkben évi 25 milliárd dollárra becsülik, a sorban állás még sok évig eltarthat. Sok múlhat azon is, hogy amerikai irányítással létrejön-e valamilyen, a nemzetközi szervezetek által pénzelt helyi Marshall-terv, vagy Iraknak főként saját erőforrásokból kell fedeznie a kifizetéseket. A nemzetközi tapasztalatok szerint előbbi esetben a Párizsi Klub tagjai sorolódnak előbbre, utóbbi esetben - mint az Nigériában is történt - Bagdad a magánhitelezőket fizetné ki, és az állami adósságokat figyelmen kívül hagyná.

További nagy kérdés, hogyan zárul a hajtóvadászat Szaddám Huszein és családja külföldre mentett milliárdjai után. Amerikai és brit hivatalos személyiségek 7-10 milliárd dollárra becsülik a klán külföldre csempészett vagyonát. Ebben nincs benne az Egyesült Államokban 1990 óta befagyasztott 1,7 milliárd dollárnyi iraki vagyon, amelyet szintén a helyreállításokra és törlesztésekre szánnak. Viszont március 20-a óta, amióta az Egyesült Államok meghirdette a nyomozást, máris több mint egymilliárdnyi, eddig ismeretlen Szaddám-számlán elhelyezett dollárra derült fény.

A pénzek eredete egyértelmű: olaj, cigaretta és luxustermékek csempészetéből, valamint az olajat élelmiszerért ENSZ-program megvámolásából jön össze. Az ebből származó éves bevételt 2-2,5 milliárd dollárra becsülik. Annál nehezebb viszont kinyomozni, hol is lapulnak jelenleg ezek az összegek. A nyolcvanas években Szaddám még nyugati cégekbe ruházott be, mint amilyen például a Lagardere, a francia védelmi eszközöket gyártó, valamint a médiában érdekelt csoport. Itteni, mintegy kilencvenmillió dolláros részesedését azonban 1990-ben befagyasztották. Az ENSZ-szankciók meghirdetése óta a diktátor és családja bankbetétekben és kormánykötvényekben helyezte el a pénzt, jordán, egyiptomi, libanoni csatornákon, az Öböl menti térség országainak bankjain keresztül mozgatva és tisztára mosva.

Pillanatnyilag egyébként az sem világos, hogy milyen jogcímen lehet majd ezeket begyűjteni - az amerikai törvény ugyan lehetővé teszi háborúban az ellenség vagyonának elkobzását, ám kevés más országban van hasonló felhatalmazás, ráadásul az iraki számlák legtöbb feltételezett menhelye nem is áll hadban. Nem alaptalan a Business Week feltételezése, hogy a számlák felkutatása, begyűjtése, a felhasználásuk körüli konszenzus kialakítása tovább terhelheti majd az Egyesült Államok, valamint az európai és közel-keleti országok közötti kapcsolatokat.

Mindez, valamint az iraki kötelezettségvállalások behajthatósága körüli egyéb bonyodalmak még mindig meglehetős óvatosságra intik az adósságok másodlagos piacán mozgó cégeket és spekulánsokat. Egyes szakértők szerint a kilátások a rendszerváltás után sem javulnak számottevően. Ezért van az, hogy az iraki tartozások ára még mindig dolláronként tizenkilenc cent körül mozog. Igaz, ez gyorsan változhat, abból kiindulva, hogy az iraki gazdaság centralizált és viszonylag egyszerű, a jelenlegi mélypontról csak növekedésnek indulhat, és az olaj biztos bevételi forrást jelent. Négy éve még az iraki és jugoszláv adósságok ára nagyjából egy szinten mozgott, dolláronkénti öt centnél. Ma már a jugoszláv kormányadósságok árfolyama átlépte az ötven centet. De csábító annak az ingatagpiacokra specializálódott alapnak a példája is, amely 1989-ben dolláronként négycentes áron vásárolta fel a vietnami tartozásokat, és hat évvel később nyolcvancentes árfolyamon adott túl rajtuk.