A korrupt amerikai kapitalisták háborúja

Bármi egyéb célok lelhetők is fel az iraki háború hátterében, a Bush-kormányzat láthatóan igyekszik megtömni szövetségesei zsebét, és nagyobb ellenőrzést szerezni a közel-keleti olaj és a vezetékek felett. Csak néhány kellemetlen akadály - az ENSZ és az iraki nép - áll az útjában.

Az iraki háborút Szaddám tömegpusztító fegyvereinek ürügyén indították meg, bár minden egyes nap elteltével erősödik a gyanú, hogy a fenyegetést eltúlozták. Egy másik cél szinte elkerülhetetlenül adta magát: a világ olajtartalékainak 11 százaléka (vagy még több) feletti ellenőrzés, és hosszabb távon a mediterrán térség, a Kaszpi-tenger és az Indiai-óceán közötti csővezetékek felügyelete.

Szaddám tömegpusztító fegyverei fellelésének kudarca arra irányítja rá a figyelmet, ahogyan Amerika ráteszi a kezét az iraki olajra. A Cheney-Rumsfeld csapat oly arrogáns, hogy úgy tesz, mintha parádéval ünnepelné a közel-keleti olaj megszerzését, miközben a kérdéseket félresöpri. Afganisztánban tavaly az Egyesült Államok Hamid Karzait, az Unocal olajóriás korábbi tanácsadóját tette meg átmeneti vezetőnek. Kalmaj Kalilzadot, egy másik korábbi Unocal-tanácsadót - valójában Karzai főnökét - különleges amerikai megbízottnak nevezték ki.

Kalilzad és Karzai a 90-es évek végén jelentős erőfeszítést tett annak érdekében, hogy az amerikaiak egy Türkmenisztánból Afganisztánon át Pakisztánba és az Indiai-óceánhoz gázt szállító vezetéket építhessenek. Még mi-

előtt Bagdad bombázása véget ért volna, Kalilzad különleges megbízotti küldetését Irakra is kiterjesztették. Ottani valószínű feladatai között lesz az iraki Moszulból Szírián át az izraeli Haifába iraki olajat szállító vezeték biztosítása. Szíria ellenkezését elnémítandó az Egyesült Államok most ezt az országot is fenyegeti.

Kalilzad bőséges támogatásra lel majd a Bush-kormányzatban, amely súlyosan meg van rakva olajipari igazgatókkal. Condeleeza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó a nemzetbiztonsági tanácsba érkezése előtt a Chevron-Texaco igazgatója volt. Még egy olajtanker is viselte a nevét. Don Evans kereskedelmi miniszter szintén olajipari vezető. A csoport első embere valójában Richard Cheney alelnök volt, amikor a világ legnagyobb olajipari szolgáltató cége, a Halliburton elnökeként dolgozott. A Halliburton most a minden átláthatóság és verseny nélkül osztogatott iraki újjáépítési szerződésekre várók sorának elején áll.

De ami itt történik, az több az olajiparral való kapcsolat bűnénél. A Bush-kormányzat minden szabályt semmibe vesz azért, hogy támogatóit előnyhöz juttassa. Mielőtt a Pentagonhoz csatlakozott volna, Donald Rumsfeld is kulcsfontosságú játékos volt. Rumsfeld, Cheney régi üzlettársa 1983-84-ben a Bechtel Corporation korábbi elnöke, külügyminiszterként akkor átmenetileg nem a vállalati szférában tevékenykedő George Schultz utasítására Bagdadba utazott. Titkos küldetése az volt, hogy elnyerje Szaddám támogatását egy Irakból Jordánián keresztül az Akaba-öbölig futó olajvezeték Bechtel általi megépítéséhez.

Ez ugyanaz a Bechtel, amely Szaddám "kettős használatú" vegyiparát is felépítette; most verseny nélkül egy az iraki infrastruktúra újjáépítésére szóló 600 millió dolláros megaszerződéssel jutalmazták.

Amerikai újságjelentések szerint a Shell Oil korábbi vezérigazgatóját, Philip Carrollt nevezik majd ki az iraki olaj amerikai császárává (ez azóta megtörtént - a szerk.). Carroll legutóbb a Fluor építőipari óriás konglomerátum vezérigazgatójaként dolgozott, annál a vállalatnál, amely a Bechtellel és a Halliburtonnel együtt sorban áll az Egyesült Államok vezette újjáépítés során hamarosan (az iraki olajbevételekből) kifizetendő nagy pénzekért.

Nagy-Britannia a korrupcióban nem veheti fel a versenyt az Egyesült Államokkal, de a háború brit támogatásának is megvan a kereskedelmi logikája. Míg Szaddám olajszerződéseket adott francia, orosz és kínai olajcégeknek, addig a brit társaságokat - mint a BP-t - mellőzte. A brit vállalatok kétségkívül arra számítanak, hogy Amerika uszályában visszatérhetnek Irakba.

Már csak néhány akadály maradt az Egyesült Államok előtt az iraki olaj korrupt megszerzésének teljessé tételében. Amerika hamarosan megpróbál egy olyan iraki rezsimet kinevezni, amely Szaddám Francia-, Oroszországgal és Kínával kötött olajszerződéseinek megsemmisítésére törekszik, hogy helyet csináljon az amerikai és brit cégek számára.

Hosszú távon fontos lehet az Irakon most végigsöprő, figyelemre méltó Amerika- és britellenesség. Ahelyett, hogy felszabadítókként ünnepelnék őket, az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára új gyarmati megszállókként tekintenek, és az irakiak felkelnek a gyarmatosítók kiűzésére. Az Egyesült Államok talán valami olyasmit tett, amit kevesen vártak volna: egy közös ügyben egyesítette a siítákat és a szunnitákat. Talán beköszönt a demokrácia Irakba, és a népakarat az lesz, hogy véget érjen országuk természeti erőforrásainak a korrupt amerikai kapitalisták általi kizsákmányolása.



Copyright: Project Syndicate