Az uniós csatlakozás hatásai

A kutatók legfontosabb megállapítása: kitartó munkát igénylő évekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország és a régió többi csatlakozó országa mind gazdaságilag, mind társadalmi szempontból felzárkózzék az unióhoz. Nem lenne bölcs dolog azonnali és gyors fordulatra, "csodára" várni, hiszen több évtizedet felölelő folyamatról van szó. A kitűzött célok és a várt gazdasági hatások csak fokozatosan, következetes gazdaságpolitikával érhetők el.

>> Azonnal érvényesülő előnyök

Az ország gazdasági növekedésére kedvező hatással lesz a csatlakozás. Már a társulásból származó előnyök is hatottak a fejlődésre: a GDP növekedése tartósan elérte az EU-átlag többszörösét. Az ország nemzetközi helyzete, tekintélye erősödött, súlya felértékelődött azáltal, hogy a világ második legerősebb gazdasági központjának lesz a tagja, maga mellett tudhatja annak politikai erejét és osztozik a döntések felelősségében. Növekszik az ország érdekérvényesítő képessége. A csatlakozást követően jelentős összegű pénzügyi támogatásra számíthatunk. A belépést követő pozíció reális értékeléséhez az vezet, ha az EU költségvetéséből az országnak ténylegesen kifizetendő támogatások és a magyar hozzájárulás egyenlegét mérlegeljük.

Magyarország az első három évben számszerűen is meghatározható összegben lesz kedvezményezett, a pozitív különbözet több milliárd eurót tehet ki. A befizetések azonnali pénzáramlást jelentenek, az 5,1 milliárd eurós uniós kötelezettségvállalás a magyarországi támogatások folyósítására azt jelenti: az EU ezt a pénzt elkülöníti hazánknak, a tényleges kifizetés ütemezése pedig attól függ, mennyire leszünk sikeresek és eredményesek a projektmenedzsmentben.

Célszerű, ha már a belépés előtt kellően megalapozott programokat dolgoznak ki az illetékesek a széles körben ismertetett tematikájú pályázatokra. Ha ugyanis hiányoznak a jól előkészített projektek, ez a csatlakozást követően akadálya lehet az uniós támogatások felhasználásának. Jó kezdeményezésnek tekinthető a kormány által indított Európa-terv, valamint a Smart Hungary és a GKM többi pályázata a belföldi vállalkozások megerősítésére. Azoknak a területeknek a fejlesztési politikáját, amelyek EU-támogatáshoz juthatnak, a nemzeti fejlesztési terv koordinálja.

A belépést követően a felzárkózást segítő uniós támogatások a szakemberek számításai szerint a gazdasági fejlődésben 1-2 százalékos gyorsulási többletet hozhatnak.

A csatlakozás növekedést gyorsító hatását a tapasztalatok is igazolják. A korábban felvett államok közül a belépésüket követő évtizedben szinte valamennyinek javult a gazdasági fejlettsége az EU átlagához képest. Egyedül Görögországban következett be kisebb visszaesés, amit időközben korrigáltak az euróövezetbe kerülésüket előkészítő stabilizációs intézkedések révén.

>> Nem várható jelentős munkaerő-elvándorlás

Sokan aggódnak amiatt, hogy a közös munkaerőpiac hatására a szakképzett munkaerő - a magasabb bérek és juttatások reményében - ideiglenesen vagy tartósan egy fejlett uniós államban telepedik le, egyfajta "agyelszívás" következik be. Ha arra gondolunk, hogy egyes szakmákban az uniós fizetés akár hat-tízszerese is az itthoni béreknek, s az egyéb - szociális és egészségügyi - juttatások és hozzájárulások színvonalában és értékében is számottevőek a különbségek, jogos lehet a félelem. Vannak olyan területek a fejlett uniós államokban - mint például a számítástechnika, az egészségügy -, amelyeknél a képzett munkaerőre igen nagy szükség van. Sőt, vannak olyan hiányszakmák, ahol éppen az alacsony képzettségű munkavállalók iránt nagyobb a kereslet.

A felmérések szerint azonban a magyar állampolgároknak csak kis része tervezi, hogy hoszszabb-rövidebb időre más országban helyezkedjék el. A munkavállaláshoz szükséges szakképesítések és diplomák elfogadásának feltételeit a csatlakozási szerződés pontosan rögzíti, mégis: gyakran a nyelvtudás hiánya vagy a család visszatartó ereje ösztönzi arra az embereket, hogy inkább itthon keressenek munkát.

Az Európai Unió jelenlegi tagállamai között nem jelentős a polgárok mobilitása. A közel 380 millió lakosú EU-ban öt-hat millió ember él nem az állampolgársága szerinti tagállamban. Ez a kétszázmilliós munkaerőpiacon három-négy millió foglalkoztatottat jelent, azaz a dolgozók mintegy két százaléka vállal más tagállamban munkát.

A várható mobilitás reális felméréséhez azonban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy eddig gazdasági fejlettségben sokkal inkább egymáshoz közel álló országok közötti munkaerőmozgásról volt szó, a bővítés után azonban jóval nagyobb gazdasági és életszínvonalbeli különbségek jellemzik majd az uniót. (Vásárlóerő-paritáson számolva is csak 40-55 százalék közötti a közép-európai országokban a bérszint az uniós tizenötökéhez képest). A könnyebb boldogulás reménye esetleg nagyobb mobilitást eredményezhet. Ugyanakkor közvélemény-kutatások azt állapították meg, hogy - mint már utaltunk rá - hazánkban és a környező országokban e készség és képesség nem túl nagy: a magyar migrációs szándék az érintettek körülbelül tíz százalékára korlátozódik, beleértve a rövid távú ingázókat is. Nem valószínű tehát, hogy a tíz új tagállamból olyan nagy mértékű elvándorlás indulna meg, amely megzavarhatná a nyugat-európai munkaerőpiacot.

A csatlakozási tárgyalásokon a magyar fél határozottan ellenzett minden olyan uniós törekvést, amely csupán egyes, az úgynevezett hiányszakmák munkavállalóinak szabad áramlását biztosította volna a belépés időpontjától, más szakmákban viszont csak néhány év elteltével tette volna lehetővé ugyanezt. A szelektív elvándorlás ennek ellenére feltételezhető: a leginkább érintettek az informatikai szakemberek, az egészségügyi középkáderek és a mobilabb, nyelveket beszélő fiatalok.

>> Javuló bérek és a foglalkoztatottság

A bérek alakítása kizárólag a tagországok nemzeti hatáskörébe tartozik. Az EU-államokban a gazdasági lehetőségektől, a nemzeti prioritásoktól, a hagyományoktól és más tényezőktől függően - csakúgy, mint Magyarországon - a munkaadók és a munkavállalók megállapodása eredményeként alakulnak a bérek. A csatlakozás tehát e tekintetben nem hoz változást. Versenyképességünk viszont minden bizonnyal javulni fog, s ez majd megfelelő alapot teremt a reálbérek folyamatos növeléséhez, ezáltal a keresetek felzárkózásához.

A csatlakozást követően Magyarországnak alkalmaznia kell az európai foglalkoztatási stratégia (EFS) eljárásait, módszereit, és eleget kell tennie célkitűzéseinek. Ez a stratégia kedvező hatással lesz a hazai munkanélküliség csökkentésére, mint ahogyan korábban az EU-ban is számottevő javuláshoz vezetett. A munkanélküliséget azonban nem annyira a foglalkoztatáspolitika, hanem sokkal inkább a gazdasági folyamatok alakítják. Mivel a magyar gazdaság már jelentős mértékben integrálódott az unióba, feltételezhető, hogy a munkaerő-piaci hatások közül a kedvezőek, azaz a munkahelyteremtő elemek lesznek majd túlsúlyban. Az Európai Bizottság által készített tanulmány szerint a csatlakozó országokban ezután is az ipar és a mezőgazdaság kínálja a legtöbb munkahelyet, a tagfelvétel után azonban bővülni fog a szolgáltatóiparban dolgozók létszáma. A felvétel előtt álló tíz állam közül tavaly Cipruson, Cseh-, Észtországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában nőtt a foglalkoztatottak száma.

>> Kiegyenlítődő árszínvonal

A csatlakozó országok többségében az éves árszint növekedése jelenleg mintegy 2-3 százalékponttal magasabb, mint az Európai Unió átlagos inflációs rátája. Így volt ez a korábban taggá vált államokban is. Ismeretes, hogy az árszínvonal és a fejlettségi szint között a közepesnél erősebb és fordított előjelű a korreláció. A csatlakozó országok - így Magyarország is - az uniós szinteknél alacsonyabb átlagárakkal válnak taggá 2004. május 1-jén. A magyar árszínvonal például a tagországok közül a legmagasabb árszintű dániainak 45, a legalacsonyabb görög átlagárnak 67 százaléka.

A belépés után a színvonalkülönbség - az árak konvergenciája következtében - fokozatosan csökken. A legutóbb felvett ibériai országokban a kiegyenlítődés több mint egy évtizedet igényelt, de relatív árszintjük az uniós átlagnak még mindig 70-80 százalékát teszi ki. Hasonló folyamatok várhatók Magyarországon is, és mindez a termékcsoportok átlagárainak jelentős differenciálódásával fog végbemenni. Ennek során lesznek termékcsoportok (például az élelmiszerek egy része, valamint a szolgáltatások), amelyeknél árnövekedés következik be, és lesznek olyanok (például a műszaki cikkek, a ruházati termékek egy része), amelyeknél a csökkenés lesz a jellemző.