Konvent: indul a visszaszámlálás
Az intézményi kérdések jelentik a legfogósabb problémát a konvent munkájában, amelyek közül az EU-elnökség, az Európai Bizottság és a döntéshozási folyamat kérdéskörei kavarják a legnagyobb indulatokat. Ezt tükrözik Giscard d'Estaing konvent- és Romano Prodi bizottsági elnök "pengeváltásai" is. A nagy kérdés továbbra is az, vajon a konvent a leendő alkotmányos szerződés kapcsán - érdemi pontokon - csupán lehetséges opciókat tud-e majd javasolni, vagy képes lesz egyetlen, egységes szövegtervezetet az asztalra tenni.
A legtöbb vitát kavaró intézményi csomagban a főbb kérdések az EU-elnökséggel, valamint az Európai Bizottsággal kapcsolatosak. Az előbbi kapcsán változatlanul nyitott, hogy megszüntessék-e a soros EU-elnökségek jelenlegi, félévenkénti rotációs rendszerét. Pillanatnyilag 16-18 állam (köztük Magyarország) határozottan ellenezné ezt.
Ha a válasz mégis "igen", újabb kérdés, hogy a helyére szánt majdani elnök csak az Európai Tanácsot (EU-csúcs) elnökölje-e, vagy a miniszteri tanácsüléseket is. "Chairman" jellegű, koordináló-levezető elnök legyen, vagy érdemibb jogosítványokat is birtokoljon? Válasszák-e le az EU-döntéshozásban jogilag a legmagasabb rangú fórumnak minősülő általános ügyek tanácsát, és legyen csak ennek állandó elnöke, míg a többi szaktanácsét más és más tagország minisztere vezethetné? Netán az általános ügyek tanácsának elnöke lehessen maga az Európai Bizottság elnöke is?
Az Európai Bizottságnál a "kicsik" (a Benelux államokat kivéve) elszántan védik az "egy tagállam, egy bizottsági hely" elvét, míg a nagyobbak 15 főre szűkítenék a létszámot. A dilemma itt az, hogy a "nagyokat" a közösségi intézmények tudják a legjobban ellensúlyozni. Kérdés, hogy az szolgálja-e a kicsik érdekét a legjobban, ha mindegyiküknek jut benne szék, vagy ha létszáma kisebb - tehát a székhez jutás rotáción alapul -, viszont működése erőteljesebb, hatékonyabb (tipikus beneluxi érvelés)? Köztes megoldás lehet, hogy minden tagországnak van saját biztosa, ám ezek között létezik "junior" és "senior" beosztás.
Kérdéses a jövőbeni bizottsági elnök legitimációja is. Ki mondja ki a meghatározó szót kiválasztásánál: az Európai Parlament, vagy az EU-csúcs? További fajsúlyos dilemma, hogy miként alakuljon a vétójog szűkítése. A héten közzétett javaslat megduplázná azon ügyek számát, ahol a miniszterek minősített többséggel döntenének, és a törvényhozáshoz az Európai Parlamentnek együttes döntéshozási jogot adnának. Továbbra sem lenne benne e körben az adózás, a szociálpolitika és a közös kül- és biztonságpolitika. Az ötlet látszólag növeli a parlament befolyását, különösen, hogy a teljes költségvetés jóváhagyását is az eurohonatyák kezébe tenné le (ma csak a - kevésbé fontos - nem kötelező kiadások esetében van beleszólásuk). Most sokan azt fájlalják, nem nyílna lehetőség arra, hogy tételesen is belenyúlhassanak a költségvetésbe: csupán az egészről alkothatnának véleményt.
A külpolitikánál sokan eldőltnek tekintik, hogy legyen "EU-külügyminiszter", aki mandátumát egyfelől a tagállamoktól kapná, de egyúttal az Európai Bizottságnak is egyik alelnöke volna. Ez azonban még nem tisztázza a közös külpolitika jövőbeni formálásának a mikéntjét, így azt, hogy legyen-e többségi szavazás, avagy nem. A legutolsó verzió megőrizné az egyhangúságot azzal, hogy minden ilyen döntés végrehajtásakor már megengedett a többségi szavazás is (lehetővé téve "konstruktív tartózkodást": amikor is tehát valamely ország nem áll a közös akció útjába, de nem is vesz részt benne).
A munka finisében már minden hétre jut plenáris ülés: e héten péntek-szombaton, jövő héten csütörtök-pénteken esedékes ilyen, amit a rá való héten követ még egy forduló. Mindezek nyomán kell majd eljutni a szöveggel olyan állapotba, hogy június 20-án már az állam- és kormányfők asztalára helyezhető változat szülessen.
