Módosulások a biztosítási közvetítőknél
A biztosítási díjbevétel növekedését, a szolgáltatások színvonalának javulását várja többek között a hazai biztosítási szakma az európai uniós csatlakozástól. A tegnap a parlament elé került biztosítási törvény nagyobb változásokat nem idéz elő a szektorban, hiszen a korábbi módosítások is az EU jegyében születtek már, ám a végrehajtási, illetve a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás sajátos szabályozását tartalmazó rendeletek módosításával teljessé válik a jogharmonizáció.
A gépjárműágazat esetében a negyedik irányelv továbbfejleszti a zöldkártya-kezdeményezést, ami azt jelentené, hogy ha valaki egy másik tagországban szenved balesetet, akkor ő odahaza intézheti kárügyét. Ezt azért tudja megtenni, mert a külföldi biztosítónak minden tagállamban megbízottal kell rendelkeznie. Az irányelv ennek az intézményrendszerét járja körül, s nevesít néhány új intézményt, például a kártalanítási szervezetet, a kárrendezési megbízottat, illetve az információs központot.
A legjelentősebb változással a biztosítási közvetítőknek kell számolniuk, jóllehet ez a szabályozás az EU-ban is csak pár hónapos múltra tekint vissza. A törvénytervezet az eddigi felosztás helyett függő és független biztosításközvetítő fogalmakat alkalmaz - a függetleneket a jelenleg hatályos törvény szerinti többes ügynök és alkusz megbontással. A "függő" közvetítő csak egy biztosító megbízásából köt szerződést, illetve ha több biztosító bízza meg, akkor egymással konkuráló termékeket nem értékesíthet.
Az irányelv előírja a közvetítők képzettségi követelményét, illetve nyilvántartásba vételüket is, ami szintén bekerülne a bitv.-be. (A nyilvántartás egyedül a casco és utasbiztosításokat nem főtevékenységként értékesítőkre, azaz az autószalonokra és az utazási irodákra nem vonatkozik.) Ebben a kérdésben viszonylag egységesek voltak az álláspon-
tok, a tervezet szerint egy nyilvántartás lesz, amelyet a felügyelet a honlapján vezet. Az adatok feltöltése, frissítése azonban a biztosítók, az alkuszok felelőssége, a PSZÁF csupán ellenőrzi őket. A nyilvántartás tartalmazza az összes biztosítási üzletkötőt, legfontosabb személyi adataikat, eddigi életpályájukat, regisztrációs számukat, ami az életük végéig elkíséri őket.
Szigorítást jelent az is, hogy a biztosítási üzletkötő ezentúl csak felsőfokú végzettségű, vagy külön PM-jogszabályban szakképesítés megszerzésére (Okj biztosítási közvetítő képesítés) kötelezendő munkatárs lehet. Mivel ez egy-másfél éves tanfolyam, s több mint 20 ezer embert érint, ezért a jelenleg tevékenykedő közvetítők a bitv. hatálybalépését követően három év átmeneti időt kapnak a képesítés megszerzésére.
A törvénytervezet különös hangsúlyt fektet az ügyfelek tájékoztatásának kérdésére is. A későbbi jogviták elkerülése, illetve rendezése érdekében a biztosítónak és a biztosításközvetítőnek a biztosítási szerződés megkötése előtt bizonyítható módon részletes írásbeli tájékoztatást kell adnia az ügyfél részére a biztosításközvetítő főbb adatairól és a biztosítási szerződés jellemzőiről. Életbiztosítási szerződés esetén a tervezet további tájékoztatási és igényfelmérési kötelezettséget ír elő. Az Európai Unió irányelveinek megfelelően a hat hónapnál nem rövidebb tartamú életbiztosítási szerződés megkötése esetén a szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személy jogosult a szerződést 30 napon belül felmondani.
A biztosítók megbízhatóbb működését szolgálja, hogy az életbiztosítók eddigi, minimum 250 millió forintos biztonsági
tőkéjét 750 millióra (hárommil-lió euróra), a nem életbiztosítókét - tevékenységüktől függően - a mostani 150-350 millióról 500-750 millió forintra (két-három millió euróra) emelik a csatlakozáskor. Jelentősen változnak a biztosítástechnikai tartalékok befektetésének szabályai: a befektetési formák megnevezése és azok arányainak előírása az irányelveket követi, s bővült azon eszközök köre, amelybe a tartalékok befektethetők.
A ma is meglevő, letelepedéshez kötött működéshez képest új elem, hogy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező biztosító - az egységes felügyeleti engedély elve alapján - fióktelep formájában is működhet, illetve határon átnyúló szolgáltatás keretében is értékesíthet. A másik tagállami biztosító fióktelepe, mint a biztosító szervezeti egysége, jogi személyiséggel nem rendelkezik, és ellentétben a harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepével, még a belföldi cégnyilvántartásba sem kell bejegyezni.
A biztosító könyvvizsgálója a jövőben csak olyan - a törvényben előírt egyéb feltételeknek is megfelelő - bejegyzett könyvvizsgáló lehet, akit a PSZÁF az általa vezetett biztosítói könyvvizsgálók névjegyzékében határozattal nyilvántartásba vett. Alapvetően megváltoznak a felügyeleti rendszer szabályai is. Az egységes belső piacon az egységes engedély elve érvényesül, azaz a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész közösség területére érvényes. Az ellenőrzés elve ennek megfelelően az, hogy a biztosító tevékenységét a székhely szerinti tagállam felügyelete végzi, azonban a fiókirodán keresztül, vagy a határon átnyúló szolgáltatás keretében tevékenykedő biztosító jogszabályba ütköző tevékenysége esetén a magyar felügyeleti hatóság is meghatározott intézkedéseket tehet.
