Mosolypolitizálás a konfliktusok kerülésével

Eddig a közönségnek kellett játszani, most azonban valóban új korszak kezdődhet a kormányzásban - mondta a koalíció egy évét értékelve egy kormányzati politikus. A kabinet egy tagja ugyanezt másképpen megfogalmazva azt hangsúlyozta: az elmúlt egy évben "etapok" váltották egymást, előbb a kormány szavahihetőségének megalapozását is szolgáló kétszer 100 nap, majd az önkormányzati választásokra, legutóbb pedig az EU-népszavazásra való felkészülés. Mindezen jelentős pr-tevékenységet igénylő ügyek nagymértékben lekötötték a kormány ener-giáit, és bár a kormányprogramban foglaltakat számon kérni egy év után nem is lehetne - annak összeállításakor egyébként is (szándékosan) kerülték a feladatok megvalósításához kapcsolódó dátumok rögzítését -, azt azonban több koalíciós politikus is elismeri, hogy egyes nagy ívű programok esetében "nem ártott volna" fél évvel ezelőtt nagyobb lendületet venni.

A "közönségnek való játék" a közvélemény-kutatások fényében eredményes volt, azonban mind jobbról, mind balról ugyanazt a kritikát váltotta ki, más-más megfogalmazásban: a Fidesz szinte minden héten bemutatja a sodródó gazdaságpolitika egy-egy "újabb áldozatát", míg a kormány értékrendjéhez közel állónak mondott gazdasági szakemberek arról beszélnek, "nem lehet mindig mindenkire mosolyogni". Az állandó konszenzuskeresés, a meghirdetett nemzeti egység jegyében a konfrontációk elkerülése mára - több koalíciós, elsősorban SZDSZ-es politikus szerint is - az ennek nagy értékben köszönhető magas népszerűség ellenére sem folytatható. Tartani lehet attól, hogy mindez a nagy reformok elodázását jelenti, s egyértelműbb iránymutatásra van szükség a gazdaságpolitikában is.





>> Medgyessy éve



Amilyen rosszul indult (az állambiztonsági múltjának nyilvánosságra kerülésével), olyan jól végződött személy szerint Medgyessy Péternek első éve a kormányfői székben: a példátlanul magas, mind az MSZP-t, mind a kormányfőt övező népszerűség kiváló hátteret jelentett annak egyértelművé tételéhez, hogy a hatalmi centrumot a kormány, és azon belül is ő maga jelenti. Mindez a magyar alkotmányos berendezkedés és az előző négy év gyakorlata alapján nem lenne meglepő, tény azonban, hogy a miniszterelnök pártonkívüliségéből adódóan az MSZP vezetése korábban - Medgyessy listavezetővé választásakor és a kormányalakításnál is - igyekezett olyan megállapodást kötni az azt egyébként maradéktalanul elfogadó kormányfőjelölttel, amely lehetőséget biztosít a miniszterelnök "fogására". Medgyessy Péter azonban már a tavalyi választási kampány során is többször utalt arra: meg kell újítani az MSZP-t, s ebben ő mint leendő miniszterelnök igen jelentős szerepet kíván vállalni, "lesz elég erőm ahhoz, hogy kívülről is formáljam a pártot". Míg egy évvel ezelőtt, a kormányalakítás során még számos kompromisszumot kellett kötnie, részben miniszterei kiválasztásánál, részben a kicsinek ígért, és politikai okok miatt példátlanul felduzzasztott kancellária kialakításánál, a kormányátalakítás már egyértelműen azt tükrözte, hogy a kormányfő túl erős lett ahhoz, hogy a párton belül ellentmondjanak neki. Ennek köszönhető, hogy akadály nélkül történhetett többek között Jánosi György, az MSZP országos választmányának elnökének sportminiszteri székből való menesztése, vagy Nagy Sándor kancelláriáról való "száműzetése".

Egyelőre az SZDSZ-szel sem kell sokkal többet kell foglalkoznia a miniszterelnöknek: a koalíció zökkenőmentes működését, illetve ennek látszatát mindkét párt kiemelten fontosnak tekinti, a belső egyeztetési mechanizmusok jól működnek, és bár az SZDSZ-en belül többen fontosnak tartanák a saját arculat hangsúlyozása érdekében is a konfrontációt, a tárgyalási pozícióban levő Kuncze Gábor pártelnök, illetve a koalíciós egyeztetésért felelős Horn Gábor nem osztják e véleményt. Nagyban elősegíti az együttműködést a nem titkoltan kifejezetten jó Medgyessy-Kuncze személyes viszony is.





>> Kommunikáció



Mind a Horn-, mind az Orbán-kormány hibáiból tanultunk, így sem amatőr, defenzívára épülő, sem tartalom nélküli, magasztos kommunikációs elemekkel nem élünk - fogalmazta meg a kabinet pr-receptjét a kormány egyik szakértője. Ehelyett a "valós problémák valós megoldásának hiteles közreadása" történik, legalábbis a belső értékelés szerint. Abban politikai elemzők is egyetértenek, hogy a kormány stagnáló, magas népszerűsége nagyban köszönhető a kabinet és elsősorban a kormányfő stílusának. A konszenzuskeresés, a nemzeti közép, a köztársaság eszméje, az árokbetemetés - régi és új szlogenek egy irányba mutatnak, ám tény, hogy ezek köré mégsem sikerült egy a kormány egészének, a tárcák összességének kommunikációját meghatározó stratégiát felépíteni, így a miniszterelnök sokszor "szólózni látszik". A minisztériumok többsége elmarad a kommunikációs téren korábban is nagyon tudatos, de mára egyre rutinosabbá váló miniszterelnöktől, akinek - népszerűségét tekintve - sikerült a korábban hibaként felrótt tulajdonságait is erénnyé kovácsolni. Ezen nem segített az a több alkalommal, informális kormányüléseken is elhangzó kormányfői felszólítás sem, melyben Medgyessy Péter aktívabb politizálásra szólította fel minisztereit. Erre vezethető vissza feltehetőleg az a tény is, hogy a parlamentben elhangzó féléves értékelő kormányfői beszédben bejelentett Európa-terv kommunikációs szinten elhalt.





>> A 100 nap hatása



Az összkormányzati kommunikáció hiányosságait sokszor elfedte, hogy az elmúlt egy évben a legfontosabb, a kormány-ellenzék viszonylatban "megosztó" kérdések a külpolitikához kapcsolódtak: EU-csatlakozással öszszefüggő alkotmánymódosítás, uniós kampány és népszavazás, iraki konfliktus egyaránt meghatározó ügyként kerültek címlapra az elmúlt évben. Az ellenzék, döntően a Fidesz ugyanis - a korrupciós vádak és a gazdaságpolitika mellett - ezeken a területeken igyekezett fogást találni a kormányon. A kísérlet - ha utólag sikertelennek is minősült - érthető volt: a Medgyessy-ügy szinte a visszájára fordult, és a nyáron elfogadott, hatásában ősszel jelentkező 100 napos program után kevés olyan jól kommunikálható belpolitikai kérdés merülhetett fel, mely alkalmas lehetett volna - részben az önkormányzati választások előtt - az ellenzék népszerűségének emelésére. Mint egy kormányzati politikus fogalmazott, a kormány részben a Fidesznek lehet hálás a jelenlegi jó helyzetéért. Az EU-ügyben a kormánypártok több hónapon keresztül kaptak muníciót a parlamenti patkó túloldaláról ahhoz, hogy az EU-csatlakozás kizárólagos letéteményeseiként tűnjenek fel. Az egyelőre még le sem zárult iraki kérdéskör pedig úgy tűnik, nem üti meg a szélesebb tömegek ingerküszöbét, ahogy az egyelőre csak a 100 napos program közvetlen, kedvező hatásait érzékelő tömegek számára a makrogazdasági mutatók romlásával való jogos riogatás sem.





>> Korrupció



Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani - hangsúlyozta többször a kormányfő, és tény, hogy bár eddig többször nem csak a látszaton esett csorba, szinte minden ügynek volt következménye. Az ellenzék - a kormány által indított, az előző ciklus ügyeit firtató vizsgálatok fényében - jelentős energiát fordít a Medgyessy-kormány korrupt voltának bizonyítására, ám eddig nem ért el jelentős sikert. A közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi kabinetet tartják - részben az ellenzéki szavazók is - a legkevésbé korruptnak: ez valószínűleg egyrészt az eddig nyilvánosságra került ügyek kisebb volumenével, másrészt az esetek gyors és határozott kezelésével magyarázható. A Hattyú-ház ügyében egy tisztviselőt, a Kiss Elemér-ügyben magát a minisztert áldozta a kormány, és azt remélik, hogy ez a későbbiekben alapot jelenthet arra, hogy különbséget tegyenek a csak az ellenzék által gerjesztett, illetve a valós ügyek következményei között.