"Próbaházasságban" az unióval

Brüsszel



A tagság "begyakorlását", a potenciális előnyök kihasználására való felkészülést, valamint az unió jövőjének lehetőleg magyar érdekekkel egybeeső formálását tekinti a legfontosabb kihívásnak Balázs Péter. A brüsszeli magyar EU-misszió új vezetője lényegesnek tartja Magyarország minél átütőbb megismertetését is a tagtársak körében.

Korszakváltást él meg a magyar EU-diplomácia. A hazai megfigyelők néhány hét óta beülhetnek valamennyi EU-tanácsülésre, az eddigi brüsszeli magyar "misszió" pedig megkezdte a felkészülést a jövő májusi nagy váltásra, amikor a tagság hatálybalépésével immár állandó képviseletként végezheti működését. Mindennek levezénylése is vár az új magyar EU-nagykövetre, Balázs Péterre, aki az addigi külügyminisztériumi integrációs államtitkári funkciót hátrahagyva vette át a brüsszeli posztot elődjétől, Juhász Endre korábbi magyar főtárgyalótól.

Az új nagykövet öt pontból álló prioritáslistát sorolt fel lapunknak, midőn néhány nappal brüsszeli megbízatásának megkezdése után összegezte a legfontosabb feladatokat.

Elsőként említette a megfigyelői szerep begyakorlását, amit úgy jellemzett, mint a majdani teljes jogú tagság próbaházasságát. Rögtön másodikként következett a tagságra való felkészülés sikeres befejezése. Kiemelt jelentőséget tulajdonított ezen belül is a tagként majdan elérhető EU-alapok igénybevételére való képesség előkészítésének. "Otthon sokan ezt tekintik majd a tagság igazi tesztjének, ez alapján fogják megítélni a munkánk valós hatékonyságát" - mutatott rá. A harmadik fontos tétel a lassan végéhez közeledő konvent, majd a negyedik az ősszel esedékes kormányközi reformkonferencia sikerre vitele, aminek kapcsán személyi kötődést is jelent, hogy lassan egy év óta éppen Balázs Péter a magyar kormány hivatalos képviselője a konvent munkájában, amely megbízatását új funkciója mellett is megtarthatta. És végül - de távolról sem utoljára - említette Magyarország mint tagállam megismertetését, bevezetését a tagországok családjába.

A megfigyelői státusból adódó, említett "próbaházasság" hirtelen jókora terhet rakott a miszszió személyi állományára. Április óta a tagországok közötti egyeztetés és döntéshozás fórumául számító EU-tanács valamennyi szervezetét és szintjét megnyitották a leendő tagok előtt. ("Ránézésre nincs különbség. A termeket átrendezték, huszonötös körben ülünk, semmi jele annak, hogy mások lennénk, mint a többiek.") Mivel azonban az esetek többségében jóval régebbről húzódó, folyó ügyekről van szó, a mindezekkel együtt járó dokumentum- és információhalmaz igazi sokként érte a csatlakozók diplomatáit.

Balázs szerint viszont éppen a váratlan terhelési többlet miatt is jónak mondható, hogy adódott ez az egyéves megfigyelői státus. Így legalább ki lehet tapasztalni, hogy milyen optimális létszám és milyen brüsszeli-magyarországi munkamegosztás mellett prognosztizálható a leghatékonyabb munka.

Ami egyúttal igaz az uniós oldalra is. "A huszonötös kör már most rávilágít egy sor olyan szokásra, munkamódszerre, adottságra, ami tizenöt tag mellett még esetleg elment, de huszonöt mellett már biztos, hogy nem tartható" - mutatott rá az első, általa is megélt tanulságokra. "Az uniós döntéshozást eddig is jellemezte egyfajta jogi-intézményi körülményesség. A huszonötös kör ezt most drasztikusan felerősíti. Ezt persze maga az EU tudja a legjobban, ezért is a folyamatban lévő konvent és a leendő újabb reformkonferencia."

A konventről szólva Balázs úgy fogalmazott, hogy a legfontosabb a működőképesség megőrzése, aminek oltárán azonban nem válhat áldozattá az egyenlőség elve sem. "Nem merev értelemben, de alapjait tekintve igenis meg kell tudni őrizni az egyenjogúság elveit is. Ezért ragaszkodunk például az EU-elnökségi rotáció, vagy a ,minden tagnak egy biztost' elvek valamilyen formájú megőrzéséhez."

A több évre választandó "EU-szuperelnök" Balázs szerint már veszélyes módon megbontaná az intézményi egyensúlyt, és ráadásul távolról sem igaz, hogy az egyetlen alternatíva a mai, valóban sok szempontból nem igazán hatékony rendszerhez képest. "Tudunk mondani egy sereg másikat is - mutat rá. - Zavart okozna a külvilágban, árnyékot vetne a bizottságra, alig volna demokratikusan ellenőrizhető, és magában hordaná mandátuma jövőbeni fokozatos erősödésének veszélyét."

A magyar nagykövet elfogadhatónak tartja ugyanakkor egy esetleges EU-külügyminiszteri poszt létrehozását, ötvözve a mai tanácsi és bizottsági feladatköröket. "Ki lehet próbálni. A közösségi külső megállapodások 90 százaléka amúgy is vegyes hatáskörben születik. Fogadjuk el, hogy ez egy átmeneti megoldás, és térjünk vissza rá később."

Arra a kérdésre, hogy a többnyire a közösségi megoldások pártján álló magyar diplomácia miért nem támogatja azt, hogy az Európai Parlament válassza a leendő európai bizottsági elnököt, Balázs válaszában kifejtette: ha a jövőbeni jelöltet egyszerűen belöknék az európai parlament elé, akkor az ottani választás mindig az éppen érvényes politikai erőviszonyok alapján zajlana, és így születne végül néppárti, vagy más párttámogatást élvező elnök. Balázs szerint célszerű tompítani az ilyen politikai felhangon, és vagy elektori testületre kellene bízni a kiválasztást, vagy akár a mai rendszerhez közeli megoldás is még mindig áldásosabb lenne.