A kisebb tejtermelők kiszorulnak a piacról
Különösen nehéz helyzetben van az a több mint 20 ezer kistermelő, aki várhatóan ezután sem lesz képes előállítani az unióban egyedül elfogadott, úgynevezett extra minőségű tejet. Ők fizikai tisztaságú vagy legfeljebb első osztályú tejet termelnek, amelyet a tejipar a csatlakozás után nem vehet át. Terméktanácsi adatok szerint e gazdálkodói kör adja a jelenlegi, 1,74 milliárd literes éves tejmennyiség 10-12 százalékát, vagyis mintegy 200 millió litert. Szakértői becslések szerint e termelés 7-8 százalékánál egyáltalán nem lesz javítható a minőség, mivel a néhány tehenes istállók fejlesztése nem térülhet meg.
További beruházások nélkül hatékonyági és tőkeellátottsági gondok adódhatnak a 680 nagyobb tehenészet 10-20 százalékánál is. Valószínűsíthető, hogy egyesek a belépést követően tönkremennek, másokat pedig csak egy tőkeinjekciót hozó tulajdonosváltás menthet meg. Ágazati felmérések szerint ma az 1,74 milliárd literes országos termelés 20-25 százalékát állítják elő igazán versenyképesen a gazdák. Ez 58-62 forintos literenkénti önköltséget jelent, miközben az agrártárca a felvásárlási irányárat 72 forintban határozta meg.
Az uniós árak ugyanakkor - árfolyamtól és régiótól függően - ma literenként 67-75 forintnak megfelelő összeg között mozognak. Ezért a belépést követően az import növekedését vonhatja maga után, ha a 72 forintos hazai ár nem csökken. (Az FVM-ben a mostani túltermelés miatt már a közelmúltban felvetődött, hogy az irányárat 68 forintra kellene mérsékelni, de a termelői szempontból népszerűtlen lépésről a tárcán belül sem alakult ki konszenzus.) A csatlakozás utáni időszakban még nagyobb konkurenciát jelenthetnek a többi csatlakozó állam (főként Csehország, Szlovákia és Lengyelország) termékei, mivel a tej ott még kevesebbe, literenként 19-25 eurócentbe (50-65 forintba) kerül a szintén meglévő feleslegek miatt. Így e régióból is fokozódó behozatallal kell(ene) számolni, amíg az árkülönbségek nem egyenlítődnek ki.
További versenyképességi gondot jelenthetnek az EU-s agrárreform-törekvések, amelyek az intézményi árak lefaragására irányulnak a tejszektorban (is). E szempontból Brüsszel kettős szorításban van: egyrészt az unión belülről érik kritikák a túlságosan nagynak tartott közösségi agrárkiadások miatt. Másrészt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is arra ösztökéli az EU-t, hogy agrárgazdaságában engedjen egyre nagyobb teret a piaci versenynek a támogatások és a túlzott adminisztratív beavatkozások helyett.
Az unióban az ágazat árszabályozása a tej irányárára, illetve a sovány tejpor és a vaj intervenciós árára épül. Az e heti agrárminiszteri megállapodás azt tartalmazza, hogy az árak három-négy év alatt 15-25 százalékkal csökkennek, amit Brüsszel - legalábbis a korábbi nyilatkozatok szerint - részben kompenzálna. Magyarország a csatlakozási megállapodásban úgynevezett tejprémiumként 68 millió euró támogatást kapott 2005-2007-re, de ez csak a közvetlen kifizetésekhez hasonló arányban fizethető ki. (Ismert, hogy Magyarország jövőre az egyébként járó dotációk maximum 55 százalékát kaphatja meg EU-s és nemzeti forrásból, és az arányt Brüsszel csak tíz év alatt növeli száz százalékra.)
A tej uniós irányára ma 30,98 euró száz kilónként, ami a jelenlegi árfolyamon literenként 77-78 forintnak felel meg. A piaci árak azonban ennél jóval kisebbek is lehetnek, mivel az unió - egy árfigyelő rendszer segítségével - a tejárakat ténylegesen a tejpor és a vaj intervenciós rendszerén keresztül (vagyis közvetett módon) befolyásolja. Ennek lényege, hogy intervenciós felvásárlást rendel el, illetve magántárolási támogatást léptet életbe, ha a figyelőmechanizmus egy-egy ré-gióban az irányárhoz képest jelentős csökkenést mutat. A tejpor intervenciós ára most 205,52 euró száz kilónként, a vajé pedig 328,2 euró. Ez hazai tejipari számítások szerint a maiaknál szintén alacsonyabb tejfelvásárlási áraknak felelne meg.
Az ágazat számára ugyanakkor könnyebbséget hozhat, hogy a csatlakozás után az unió fizeti majd az itthoni feleslegek exportját, ami a belső és a világpiaci árak közötti különbség kiegyenlítését jelenti. Szakértők azonban már most felhívják a figyelmet arra, hogy az exportra menő tej literenkénti ára 2004-ben várhatóan nem lehet több 52-55 forintnál. Ennek egyik alapvető oka, hogy az EU-s átlagos dotáció várhatóan 25-26 forintot tesz ki, szemben a nálunk most alkalmazott 50 forinttal. Utóbbi mértéket a jelenlegi, 72 forintos literenkénti felvásárlási ár kényszeríti ki. Ennek tarthatatlanságára utal, hogy a mintegy 400 millió liternyi felesleg külpiaci elhelyezése ilyen feltételek mellett megrengette az ágazatot. Az idei export ugyanis horribilis összeget, mintegy 20 milliárd forintos támogatást igényel, amelyet sem az agrártárca, sem a piaci szereplőket tömörítő Tej Terméktanács nem tud kigazdálkodni.
A többlet kivitelét az önellátásra berendezkedett unió sem kívánja a végtelenségig finanszírozni, ezért szankcionálja, ha az egyes tagállamok országos termelési kvótájukat túllépik. A büntetés az irányár 115 százalékának megfelelő összeget tesz ki. E szempontból Magyarországot nem fenyegeti veszély, mivel a mai helyzet arra utal, hogy a csatlakozási tárgyalásokon kialkudott, 1,99 milliárd literes kvótát nem tudjuk majd kihasználni. Ez jelentős visszalépésnek tűnik ahhoz képest, hogy eredetileg 2,8 milliárd literes kvótaigényt fogalmaztunk meg.
Az előrejelzések szerint a hazai tejfogyasztás 1,7-1,8 milliárd litert tehet ki a következő években, amiből az import a mai 150 millió liternél nagyobb szeletet "hasít" majd ki. Így a belföldi, extra minőségű tejelőállítás 1,4-1,5 milliárd litert tehet ki. A szakértői várakozások szerint a csatlakozás együtt járhat a termelés "kifehéredésével" is, mivel az évi 200-300 millió litert elérő kvóta nélküli vagy kontrollálatlan tejértékesítést a szigorúbb uniós ellenőrzések vélhetően visszaszorítják majd.
