Hatékony Európa a megoldás
Brüsszel
Az EU-integráció eljutott oda, ameddig még el lehetett menni felülről vezérelt, diplomáciai alkukon keresztül bonyolított reformokkal. Most arra volna szükség, hogy a bázis számára biztosítsanak kellő szabadságot - fejtette ki John Palmer, az Európai Politikai Központ (EPC), a tekintélyes brüsszeli EU-szakértői műhely alapító igazgatója a Világgazdaságnak. Palmer szerint a reformok sikerének kulcsa nem az, hogy mi szolgálja jobban a föderalista, és mi a kormányok közötti rendszereket, hanem, hogy mi szavatol hatékonyabb működést. "Csak akkor beszélhetünk eredményekről, ha mindebben az unió jövőjével foglalkozó konvent, és nyomában a majdani reformkonferencia érdemi előrelépést tud felmutatni" - fejtette ki a VG tudósítójának.
Nyilatkozatára azt megelőzően került sor, hogy a konvent elnöksége előállt az intézményi témakörrel foglalkozó szövegtervezettel is. Az eddig is a legtöbb vitát kiváltó fejezetet pénteken tárgyalja a konvent plenáris ülése. Palmer úgy véli, hogy nem a föderalista kezdeményezések esetleges erőtlenedése jelenti a konvent szempontjából az igazi fejfájást, hanem, hogy sok területen - a mindenároni kompromisz-szumkeresés oltárán - az egész értelme, hatékonysága csorbul. Példaként említi a pénzügyi-gazdasági folyamatok uniós szintű menedzselésének problémáját, amelynek kapcsán - intézményi, tanácsi oldalról - továbbra sem lát világos különbségtételt a törvényhozói és végrehajtói szerepkörök és formációk között.
Hatékonysági kérdésnek tekinti a "két elnök" vitáját is. Szerinte az igazi megoldás az lehet, hogy elfogadják középtávú célnak az európai bizottsági és az EU-tanácsi elnöki poszt azonos személy által történő betöltését - ha nem is a törvényalkotási, de a végrehajtási oldalon. "Nem lenne többről szó, mint ami immár elfogadhatónak tűnik az EU-külügyminiszter esetében. Ott sem ő találja ki a közös külpolitikát, de egy személyben képviseli és menedzseli érvényesítését tanácsi és bizottsági oldalon egyaránt." Palmer vitatja, hogy mindez demonstratív elmozdulást jelentene a föderalizmus irányába. Mint elmondta, nem járna több szuverenitás-átruházással, mint amivel már ma is együtt élünk. Bizonyos föderatív elemek viszont már most is jelen vannak, úgyhogy nem ebben hozhatna változást, hanem a jobb teljesítményben.
Fontos feltételnek tartja ugyanakkor, hogy növeljék a bizottsági elnök demokratikus legitimációját. Ha nem is közvetlen választással, de e ponton az európai parlamenti beleszólás felértékelésével. "Azt kell megválaszolni, hogy fontos szerepet szánunk-e a bizottságnak, vagy nem? Ha igen, akkor csak úgy remélhetjük, hogy az intézmény vezetőjét a mindenkori Chiracok és Blairek komolyan vegyék, ha mögötte erős demokratikus mandátum áll."
Palmer szintén a hatékonyság szempontjából értékeli a "hány tagja legyen a bizottságnak" vitát is, illetve a kis országok saját biztosállítási törekvését. Szerinte az utóbbiak maguk alatt vágják a fát, amikor foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy a mai feltételek mellett lehessen mind a 25 tagnak saját biztosa. Ekkora létszámmal a testület akkor lehetne eredményes, ha a bizottsági elnöknek joga volna szenior és junior feladatköröket létrehozni - véli. "Persze, ha akarnak, nyomuljanak csak az egyenlő biztosok nagy bizottsága érdekében, hiszen a testületet eljelentékteleníteni akaró nagy országok fognak tapsolni ehhez a legjobban. Céljaik megtestesülését fogják látni benne" - mutat rá. Az erős bizottság a kicsik érdeke, de egy nagy létszámú testület nem lehet erős. Szerinte tévedés azt hinni, hogy a szenior-junior munkamegosztás a nagyok számára konzerválná az előbbi, a kicsiknek az utóbbi posztokat. A bizottsági tagság mindig is a kisebb országoknak kínált látványos kitörést. A nagyok vezetői sohasem láttak akkora fantáziát benne, hogy itt akarjanak villogni.
Palmer szerint a konvent legnagyobb gondja, hogy hiányzik a konstruktív német vezetés. Harminc év alatt sohasem láttam ennyire bizonytalan és meggyőződés nélküli német politikát... És most nem Fischerre gondolok. Ha ő jelentené a német EU-politikát, minden rendben lenne. Sajnos főnökét láthatóan jobban foglalkoztatják a honi gondok, mint hogy elődeihez hasonló európai elkötelezettséget vállaljon fel. Márpedig ennek híján a reformeredmények esetlegességére is nagyobb az esély - summázta véleményét az EPC igazgatója.
