Nem élnek a szabad munkavállalás lehetőségével

Ha egy uniós állampolgár más tagállamban kíván munkát vállalni, bizonyos buktatókkal meg kell küzdenie; bár az adminisztratív előírások nem bonyolultak, akad néhány leküzdendő akadály és időbeli korlátozás.

A legtöbb országban munkakeresés céljából három hónapig lehet tartózkodni. Ez az időszak meghosszabbítható abban az esetben, ha az illető bizonyítani tudja, hogy még mindig keres állást, és esélye is van, hogy sikerrel járjon. Ausztriában és az Egyesült Királyságban ez az időbeli korlát hosszabb: hat hónap. Az ezt felügyelő hivatal általában a rendőrség vagy a helyi önkormányzat, ahol megérkezése után regisztráltatta magát az illető.

Amennyiben valaki sikerrel járt, s három hónapnál tovább kíván az országban maradni, tartózkodási engedélyért kell folyamodnia, mely általában öt évre szól, és akkor sem kell megújítani, ha valaki időközben megbetegszik, vagy munkanélkülivé válik. Ám ennek szabályozása az egyes államokban a többitől kismértékben eltér: Olasz- és Görögországban először csak 3, illetve 6 hónapra adják meg az engedélyt, csak azt követően 5 évre. Nincs szükség tartózkodási engedélyre akkor, ha a munka szezonális jellegű, vagy ha a munkavállaló rendszeresen - legalább hetente - hazatér az állandó lakhelye szerinti országba. Ez a határ menti ingázóknak jelent könnyítést.

Két fontos teendője lehet még annak, aki munkát talált valamelyik tagországban: bankszámlát kell nyitnia, ugyanis a legtöbb államban erre érkezik a fizetés, illetve helyenként adókártyát szükséges kérnie, máskülönben akár 60 százalékot is levonnak a fizetéséből - olvasható a figyelmeztetés az EU hivatalos honlapján. A fentieken kívül néhány országban személyi számot, illetve társadalombiztosítási kártyát is be kell szerezni az illetékes hivataloktól.

A gyakorlati ügyintézés okozhat tehát nehézségeket, elvi szinten azonban igyekeznek megkönnyíteni a más tagállamból jövők elhelyezkedését. A közösségi szabályozás kimondja: semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti a más tagállamokból érkező munkavállalókat. A tagállamok bizonyos speciális esetekben mégis jogosultak megtiltani más tagországok dolgozóinak belépését vagy munkavállalását. Ilyen ok lehet az, amikor a munkavállaló belépése a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy sérelmével járna. A tagállamoknak joguk van ahhoz is, hogy bizonyos, a közhatalom gyakorlásához kötődő foglalkozások végzését csak saját állampolgáraiknak engedélyezzék. Ez a kiskapu természetesen okozott már problémákat, így a bírósági esetjog több alkalommal értelmezte a közszolgálatiság fogalmát, és megállapította, hogy azt csak szűkített értelemben lehet alkalmazni. Ennek megfelelően a korlátozás csak azokra a munkakörökre vonatkozik, amelyeknél megállapítható az állampolgárokat érintő hatáskör megléte. Így nem lehet például korlátozást alkalmazni az önkormányzatnál dolgozó technikai munkatársak, az általános vagy középiskolai tanárok, a vasutasmunkák, illetve más hasonló foglalkozások esetében, függetlenül attól, hogy az adott országban ezek esetleg a közszolgálati szektorba tartoznak. Nem érheti hátrányos megkülönböztetés azokat sem, akik az egészségügyben vagy a nem katonai kutatások terén akarnak elhelyezkedni.

A jogok és kötelezettségek érvényesek a más tagországban letelepedő uniós állampolgár családtagjaira is. Családtagnak a házastárs, a 21 év alatti gyermek, valamint az eltartott közös gyermek és a közvetlen felmenő számít.

Függhet azonban olyan képességektől az alkalmazás, mint a nyelvtudás, a képzettség és a gyakorlat. Elvárhatják a nyelv olyan szintű ismeretét, mely a feladat ellátásához szükséges. A diszkriminációt elkerülendő azonban tiltják annak elvárását, hogy a munkavállaló az adott nyelvterületen szerezze nyelvtudását.

Látható, hogy a munkaerő szabad áramlása komoly adminisztratív korlátokba nem ütközik, többnyire hasonló követelményekkel szembesül az uniós állampolgár, ha más tagállamban kíván munkát vállalni, mint ha otthon tenné ugyanezt. Ennek ellenére mégsem olyan élénk a dolgozók vándorlása, mint azt a politikusok várták. Ennek több oka is van. Egyrészt az európai munkaerő - szemben például az amerikaival - nem elég mobil.

Másrészt a szabad munkaerő áramlását arra az eshetőségre biztosították, hogy egy adott országban bekövetkező hirtelen gazdasági fellendülés okozta munkaerőhiány könnyen pótolható legyen. Hasonló igény azonban az elv jogi megvalósulása óta nem merült fel - mondta el a Világgazdaságnak Laky Teréz, a Foglalkoztatási Hivatal tudományos tanácsadója.

Hiába tehát a politikai deklarációk és a jogi lehetőségek, ha a gazdaság nem él vele. A 380 milliós összlakosságnak csupán 0,5-1 százaléka mozog az EU-n belül, ez a 200 millió fős munkapiacon 3-4 millió állampolgárt jelent - derül ki az Eurostat adataiból.

A legtöbb bevándorló Németországba érkezik - évi több mint 800 ezer -, azonban csak mindössze 20 százalékuk jön az európai gazdasági térséghez tartozó államból. Olaszországban hasonlóan alacsony még a térségből érkezők aránya. Az egyetlen állam Írország, ahová jelentősen több EGT-országbeli polgár érkezik, mint más államokból származó. Itt az évi 40-45 ezer bevándorló több mint 65 százaléka ebből az országcsoportból való. Portugália és Finnország körülbelül fele-fele arányban fogad bevándorlókat az EGT-n belüli és kívüli államokból, de ide viszonylag kevesen jönnek. A többi országba érkezők közül 25-40 százalék származik a térségből.

Nem tapasztalhatunk jelentős változásokat, ha tízéves trendet vizsgálunk. A számok évről évre néhány százalékos ingadozást mutatnak. Mégis találhatunk néhány figyelemre méltó adatot. Spanyolországban például 1996 és 1999 között megnégyszereződött a térségből érkezők száma. Ennél enyhébb, de még jelentős változás történt az Egyesült Királyságban, ahol az 1993-as mélypont óta megduplázódott az ezen országcsoportból érkezők aránya, és 1998-ban már meghaladta a 100 ezret.

Ezzel szemben élénk határ menti ingázás tapasztalható olyan természetesen kialakult munkaerő-piaci körzetekben, ahol hasonló a kultúra és biztosított a nyevtudás. Ilyen körzeteket találunk az olasz-francia, olasz-osztrák határon, de jelentős az ingázók száma Luxemburgban is. Luxemburg helyzete a bevándorlók számát tekintve is jelentősen eltér, tekintve, hogy egy kis országról van szó, ahol sok nemzetközi intézmény központja található.