Tőkeemeléssel tennék rendbe a kórházakat

Tegnap döntött a parlament a gyógyintézmények átalakulását célzó törvényről, amely szabályozza a már évek óta folyó privatizációt, s célja a betegellátás színvonalának javítása. A törvényalkotók becslése, hogy a következő tíz évben az egészségügyi fejlesztések harmada-ötöde, akár 300 milliárd forint is származhat a magánbefektetőktől. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke szerint a magánosítás nem az intézmények eladását, hanem feltőkésítését jelenti. Vojnik Mária cáfolja, hogy olcsó pénzen kiárusítanák az egészségügyi vagyont, hiszen azt nem a könyv szerinti, hanem a használati értéken, független könyvvizsgálók becsülik föl, az értékelés nem lehet 3 hónapnál korábbi. Kórházi vagyonrészhez egyébként csak tőkeemeléssel lehet hozzájutni, ez a pénz mellett nem vagyoni értékű orvostechnikai eszközöket is jelenthet.

Az intézmények átalakítását, a tőkeemelés szándékát két országos napilapban kell meghirdetni a tulajdonos önkormányzatoknak és minisztériumoknak, a pályázóknak pedig szakmai és anyagi biztosítékot kell igazolni. A vagyoni biztosíték mértéke a gyógyintézmény éves tb-bevételének egytizenketted része, amit bankgaranciával vagy pénzintézetben lévő letéttel kell igazolnia. S mivel részben vagy egészben közpénzből működik az átalakult kórház is, vállalnia kell az irataiba való betekintést és az összes információt meg kell adnia az önkormányzat, illetve az állami szervezet számára. Egyébként az önkormányzat bármikor kezdeményezhet pénzügyi és szakmai ellenőrzést a gyógyintézményben.

Mivel 60 gyógyintézmény - köztük több megyei és 6 fővárosi kórház - 1993-tól cél- és címzett támogatást vett föl, a felvételtől számított tíz évig csak úgy alakulhat át, hogy a többségi tulajdonos az önkormányzat marad.

Vojnik Mária elsősorban pénzintézeti, biztosítótársasági befektetőkre számít, de nem venné rossz néven a gyógyszer- vagy az orvosi műszercégek jelentkezését. Ugyanis ők is érdekeltek a "jó piacban", így a gyógyintézmények színvonalának javításában - állítja. Az ellenzék - tartva a monopolhelyzet kialakulásától - nem ért egyet az ilyesfajta befektetésekkel. Az elnök asszony azonban úgy látja: a tiltás sem segítene, a strómanok miatt úgysem tudnák megakadályozni a piacszerzést.

A törvényalkotók szerint nem csorbul a betegellátás, mivel továbbra is megmarad az állam, illetve az önkormányzatok ellátási feltételeket garantáló felelőssége. A betegnek sem kell a mostaninál többet fizetni a gyógyítószolgáltatásokért, a változás csupán annyi, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem költségvetési intézménnyel, hanem egyéb gazdasági társasági formában működő kórházzal köt finanszírozási szerződést a gyógyításra.

Az ellátási szerződés határozott vagy határozatlan időre szólhat, ám ez utóbbi esetben 3 évig nem lehet azt rendes felmondással megszüntetni, s a felmondási idő alatt is garantálni kell a folyamatos betegellátást. Az átalakulás előtt lévő kórháznak az önkormányzattal egyeztetve ötéves fejlesztési-szakmai programot kell kidolgozni, amiben figyelemmel kell lenni a területén élő lakosság szükségleteire, s összhangban kell lenni a kormány népegészségügyi programjával. Vojnik szerint a Magyar Orvosi Kamara a miniszterelnökkel folyó tárgyalásokon elérte, hogy a kórházátalakításra azonos feltételekkel pályázók közül az egészségügyi dolgozók előnyt élvezzenek. S ugyan szellemi apportjukat nem fogadják el a tulajdonszerzés fejében - mivel a változtatás elsődleges célja a magántőke bevonása az ágazatba -, ám kedvezményes hitellel tulajdonossá válhatnak. Törvény garantálja számukra a továbbfoglalkoztatást, s a korábbi közalkalmazotti munkaviszonyuk beleszámít a szolgálati időbe.

Az orvostudományi egyetemek klinikáira is ugyanúgy vonatkozik a törvény, ám náluk a kettős tulajdonossal való megállapodás - oktatási és egészségügyi tárca -, s a hármas feladat - oktatás, kutatás, gyógyítás - miatt bonyolultabb az átalakulás.

Kérdésünkre, kivédhető-e a privatizált, értékes kórházi ingatlanok, telkek továbbadása, Vojnik Mária azt válaszolta: a gyógyintézmények célvagyont képeznek, csak egészségügyi vagy szociális feladatokra hasznosíthatók. Az új tulajdonosok ugyan kezdeményezhetik az egészségügyi hatóságnál az értékesítést, ám ahhoz az önkormányzat, az állam csak akkor járulhat hozzá, ha a vagyon eredeti értékének megfelelő, változatlan minőségű szolgáltatást garantáló, a betegek érdekét nem sértő új intézményt létesítenek. A célvagyont védi továbbá az a rendelkezés is: ha az átalakult kórházban gazdálkodási gondok lennének, s az önkormányzat nem tudná visszavásárolni az intézményt, az államot az ingatlan könyv szerinti értéken való vételi jog illeti meg, s biztosítania kell a betegellátás feltételeit.