Közgazdasági Nobel-díjasok és teóriáik
Két, előrejelzési és kockázatelemzési modellekkel foglalkozó kutató - a brit Clive Granger és az amerikai Robert Engle - kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat. A döntésről szóló jelentések a két szakember által kidolgozott módszerek széles körű, gyakorlati alkalmazhatóságára hívták fel a figyelmet.
A 69 éves Granger - aki ma Új-Zélandon folytatja kutatásait - kritikus áttörést ért el az idősorok változásának elemzését célzó technikák kimunkálásában. A Financial Times ismerteti a "cointegrációs számításokat", amelyekkel két - független trendet követő - változó egymáshoz való viszonyát lehet elemezni. A módszerrel az egyén gazdagságának és fogyasztásának kölcsönhatását elemezte, s rámutatott, korábban függetlennek tartott irányzatok között is van kölcsönhatás. Később kimutatta: az ilyen változók alakulását kombinált módon is lehet elemezve pontos statisztikai következtetésekre lehet jutni. Egy okozati tesztet is kimunkált, amellyel meghatározhatóvá vált, hogy mely változó gyakorolt befolyást a többire. A módszer széles körű gyakorlati alkalmazhatóságát az tette lehetővé, hogy nagy makrogazdasági változók külön-külön is következetes irányzatot képviselnek.
A 60 éves Robert Engle - aki még ma is tanít a New York-i Egyetemen - külön kutatásokban foglalkozott a makrogazdasági változókkal, és azok időbeni ingadozásait vizsgálta. A munkásságával cáfolta azt a korábbi tételt, hogy az egyes irányzatok illékonysága konstansnak tekinthető. Kimutatta, a volatilitás önmaga dinamikájától is függ. A módszer különösen hasznosnak bizonyult gazdasági jelenségek együttes vizsgálatánál, alkalmazásával a statisztikai modelleket fel lehetett használni a volatilitás időbeni változásának előrejelzésére. A módszer különösen jól használható a részvénypiaci mozgások, a kamatok, az árfolyamváltozások és az opciós ügyletek kimenetelének előrejelzésére. (MJ)
