Nagy várakozások a belépés előtt

Sokat remél a tagjelöltek lakossága az EU-tól, sőt, a csatlakozás közeledtével egyre többet - derül ki az Eurobarometer felméréséből. Az Európai Bizottság közvélemény-kutatásokra szakosodott részlege által az idén nyáron felvett adatok néhány napja közzétett részletes elemzése arra is rávilágít, hogy a magyarok jó néhány területen más tagjelöltek polgáraitól eltérően közelítenek az uniós ügyekhez.

A tagjelöltek polgárainak többsége arra számít, hogy az EU jelentősége az ő személyes életében is növekedni fog a következő öt esztendő során. Leginkább a szlovákok osztják ezt a nézetet térségünkön belül, legkevésbé a lettek és a csehek, a magyarok ebből a szempontból átlagos tagjelöltnek tekinthetőek.

Még sokkal erősebb "EU-fóriát" mutattak az adatok régiónkról akkor, amikor nem a várakozásokról, hanem az elvárásokról, a reményekről kérdeztek a felmérés készítői. Míg a várakozásoknál azok aránya, akik szerint az EU jelentősége nőni fog személyes életükben, 40 és 55 százalék között mozgott a térség országaiban (az átlag és a magyar adat egyaránt 49 százalék volt), addig az elvárások, a remények szintjén a tagjelöltek átlaga már elérte a 65 százalékot, a magyar adat pedig a 67-et. (A számok igen jelentős növekedést jelentenek az előző, tavaszi felmérésben regisztráltakhoz képest, ami azt jelenti, hogy a csatlakozók polgárai egyre többet remélnek az uniótól.)

Sok más területen azonban nem simul bele ennyire Magyarország közvéleménye a tíz újonnan belépő átlagába. Hazánkban magasabb az euróátvételt támogatók aránya, mint a tízek átlagában, többen értenek egyet az uniós külügyminiszteri poszt létrehozásával, s azzal is, hogy az uniónak állandó helyet kellene biztosítani az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az átlagnál jóval több magyar támogatja azt is, hogy az EU garantálja az emberi jogokat mind a tagállamok, mind harmadik országok esetében - ez nyilvánvalóan összefüggésben van a határon túli magyar kisebbségek ügyével.

Távolról sem jelenti ez azonban azt, hogy Magyarországon általános engedékenység lenne tapasztalható bizonyos ügyek közösségi szintre emelésével kapcsolatban. Idehaza a tagjelölti átlagnál jóval kisebb a támogatottsága annak, hogy az EU-t bevonják a nemzeti döntéshozatalba a külpolitikában, a védelmi vagy az egészségügyi és szociális politikában. Hasonló a helyzet az oktatáspolitikában is, amit talán a sajátos magyar történelemszemlélettel lehet magyarázni.

Az Eurobarometer egy korábbi felmérése azt állapította meg, hogy a tagságot nagyjából ugyanolyan arányban tartják jó dolognak a mai tagállamok átlagában, mint a jelöltek körében - bár mindkét országcsoporton belül igen nagy a szórás. A mai tagok között a leginkább EU-pártinak a Benelux államok és Írország közvéleménye tekinthető, a legkevésbé pedig a britek, az osztrákok, a svédek és a finnek lelkesednek az unióért. A tagjelöltek között a románok, a törökök és a bolgárok lelkesednek leginkább az EU-ért

(vagyis azon három tagjelölt lakossága, amely 2004-ben még nem léphet be), a legkevésbé pedig az észtek, a litvánok és a csehek, vagyis azon három ország, ahol az idei csatlakozási népszavazásokon (Máltát nem számítva) viszonylag a legkisebb arányban győzött az "igen" - a referendumok eredményei ennyiben tehát megerősítik az Eurobarometer adatait.