Nem ér véget az unió bővítése 2004-ben

A bővítési biztos a külügyekért felelős kollégájával, Chris Pattennel együtt jövő márciusban teszi közzé a Horvátország alkalmasságára vonatkozó jelentését, és ennek alapján a tagállamok vezetői júniusban elvi döntést hozhatnak Zágráb felvételéről. Ezt követően várhatóan négy évet vesznek igénybe a csatlakozási tárgyalások, tehát Horvátország 2008-ban válhat az unió teljes jogú tagjává.

Az EU részéről azzal biztatják a horvátokat, hogy felvételi kérelmük elbírálásánál nem lesznek tekintettel a térség többi országának teljesítményére, nem kell tehát megvárni, amíg azok is hasonló fejlettségi szintre érnek. Brüsszelben ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a jugoszláv utódállam belépéséről csak akkor lehet szó, ha a zágrábi vezetés maradéktalanul együttműködik a háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Bírósággal. A kérdés rendkívüli súlyát mutatja, hogy két uniós tagállam - Nagy-Britannia és Hollandia - mindeddig nem volt hajlandó ratifikálni az EU és Horvátország között megkötött stabilizációs és társulási egyezményt.

A Zágráb felé tett gesztusoknak alig túlbecsülhető jelentőségük van az egész balkáni térség, illetve az EU-bővítés folytatása szempontjából. A horvát felvétel a térség többi állama számára is világossá tenné: az EU-csatlakozás elérhető cél, de ahhoz mindenben eleget kell tenni Brüsszel gazdasági és politikai feltételeinek. A balkáni államok esetében utóbbiak legalább akkora súllyal esnek latba, mint a gazdasági reformintézkedések. Ennek jegyében a tizenötök külügyminiszterei legutóbbi ülésükön kiadott közleményükben is aláhúzták a hágai bírósággal való együttműködés fontosságát.

A térség integrációja szempontjából kulcsfontosságú Szerbia-Montenegró kapcsán ezen túlmenően azt is hangoztatták a külügyminiszterek, hogy Belgrádnak végre kell hajtania a nemrég elhatározott belső piaci és kereskedelmi reformokat, amelyek megnyithatják az utat a társulási egyezmény megkötése előtt. Egyes vezető szerb politikusok szerint az országnak már 2007-ben az unió teljes jogú tagjává kellene válnia, míg mások - például Maja Kovacsevics, az államszövetség uniós főtárgyalója - ezt nem tartják reálisnak. Brüsszeli körökben ugyancsak túl korainak vélik ezt az időpontot. Az EU mindenesetre immár hivatalosan sem tekinti háború sújtotta államnak a volt Jugoszláviát. Az Európai Bizottság éppen a múlt héten zárta be belgrádi humanitárius irodáját, amely a térségben működő utolsó ilyen intézmény volt.

Szerbia-Montenegró mellett egyelőre Bosznia-Hercegovina és Albánia is a társulási egyezmény megkötésére vár. Bosnyák remények szerint jövőre megindulhatnak az erről szóló tárgyalások, miután a szarajevói vezetés a nyáron akciótervet dolgozott ki a szükséges reformok menetrendjéről. Ebben szerepel többek között az áfa 2005-ös bevezetése és a szabványok fokozatos harmonizációja is.

Az EU előszobájában nem csak balkáni országok várakoznak. A Jaltában nemrég tartott ukrán-EU csúcsot követően Ukrajna elnöke, Leonyid Kucsma örömmel jelentette be: a soros elnökséget adó Olaszország kormányfője, Silvio Berlusconi támogatásáról biztosította Kijev integrációs törekvéseit. Ezt azonban brüsszeli vezetők utóbb igyekeztek "finomítani". Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke - egy munkatársa magyarázata szerint - nem az unióba való belépésre, hanem mindöszsze az Európába való betagolódásra biztatta Ukrajnát. Günter Verheugen a Financial Timesban közölt interjújában kereken ki is mondta: a teljes jogú tagság Ukrajna esetében nincs napirenden. Ugyanakkor szavai szerint létezik egy kitűnő akcióterv, amely az EU-ba való "teljes gazdasági integrációt" irányozza elő. Kijev és Brüsszel viszonya egyébként mindig is felemás volt: ukrán részről folyton azt vetik az uniós vezetők szemére, hogy csak "hitegetik" őket, valójában eszük ágában sincs komolyan venni a szovjet utódállam európai törekvéseit. Így aztán az ukrán vezetők - mint azt legutóbb a tervezett orosz-fehérorosz-kazah egységes gazdasági térséghez való csatlakozás is jelzi - kelet felé is kacsingatnak.

Világosabb helyzetben van Fehéroroszország és Moldova, hiszen e két ország Verheugen szerint "egyértelműen diktatúrának" számít. A szovjet utódállamok számára kialakított "szélesebb Európa" program nem a teljes jogú tagság előkészítéséről szól, Oroszországgal kapcsolatban például az unió fő célja az, hogy segítsen "megemészteni" a keleti bővítés gazdasági és politikai hatásait.

A bővítési folyamat talán legkényesebb kérdésének Törökország kezelése számít. Ankara már 1963-ban társulási szerződést kötött a közösséggel, és 1987-ben beadta csatlakozási kérelmét, amit politikai és gazdasági reformokkal igyekezett megtámogatni. Egyes tagállamok vezetői azonban hallani sem akarnak az iszlám népességű ország felvételéről, és ez akkor is árnyékot vet a török kilátásokra, ha bizottsági politikusok sokkal kedvezőbben nyilatkoznak azokról. Ami biztos, hogy a tervek szerint jövő decemberben döntenek a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontjáról.