Új októberi forradalom Oroszországban
A teátrális akció keretében Oroszország leggazdagabb emberét Moszkvába szállították - azzal az ürüggyel, hogy előző nap nem jelent meg egy kihallgatáson, amelyre nem is kapott idézést. A hatóságok egy majdnem tíz évvel ezelőtti ügylet kapcsán a büntető törvénykönyv hét pa-ragrafusába ütköző, egyebek mellett különösen nagy értékre elkövetett, milliárdos privatizációs és adócsalással vádolják. Hodorkovszkij december 30-ig biztosan a Matrózcsend börtön lakója lesz.
Vagyis a december 7-ére kitűzött parlamenti választásokig és az új állampárt, az Egységes Oroszország fölényes győzelmének (a Nyugatnak szóló propagandában: az orosz plurális demokrácia diadalának) bejelentéséig a Jukosz első embere biztosan nem folytat politikai tevékenységet. Amelyet meglepően későn kezdett el ahhoz képest, hogy az egykori Komszomol- és pártelit hozzá hasonlóan a vadkeleti privatizációban meggazdagodott tagjai már egy évtizeddel ezelőtt lapokat, tévécsatornákat vásároltak, sőt a politikai életben is pozíciókat szereztek. Hogy azután a fej- és vagyonvesztés elől menekülniük kelljen szülőhazájukból, a totális állam módszereivel ezt értésükre adó egykori KGB-sek elől.
Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinszkij kiadatását Moszkva azóta is mindhiába igyekszik elérni. Az előbbi a múlt hónapban politikai menedékjogot kapott Londonban, az utóbbi ügyében pedig néhány nappal később az athéni bíróság utasította el az orosz főügyészség kiadatási kérelmét. A szervek - vagy ahogy az 1917 utáni túszejtéseket és megtizedeléseket végrehajtó elődök nevét idézve gyengéden ők emlegetik magukat, "a csekisták" - harmadik kísérlete az "oligarchák" diszkreditálására ugyancsak csúfos kudarcba fulladt. A Borisz Berezovszkij bizalmi emberéhez kiküldött két volt KGB-s mindhiába igyekezett belerángatni a Putyin-uralmat hevesen bíráló BB-kört egy Putyin elleni merénylet tervébe. A célszemélyek egyenesen a Scotland Yardra mentek, hogy jelentsék a történteket. A brit terroristaellenes kommandó elfogta, majd egy londoni bíróság kiutasította Nagy-Britanniából a provokátorokat.
A Kreml haragját valószínűleg csak fokozta a három kínos malőr, s ez is felgyorsította a Hodorkovszkijjal való látványos leszámolást. A Putyin elnök környezetének ma már 25 százalékát kitevő volt KGB-seknek ugyanis bűnbak kell. Olyasvalaki, akivel szemben a választási kampányban létre lehet hozni a társadalmi-politikai érdekérvényesítéshez nem eléggé strukturált, hatalmas birodalomban egyébként nehezen megteremthető "nemzeti egységet". Hodorkovszkij erre azért alkalmas, mert egy friss felmérés szerint az ország polgárainak 70 százaléka gyűlöli a privatizációban meggazdagodott "oligarchákat", 60 százalékuk úgy gondolja, hogy csak kárt okoznak hazájuknak.
A Jukosz első embere bűnbakként azt a szerepet játssza, amit 1999-ben a csecsenek. Akkor - az 1991. augusztusi pancserpuccs, majd az 1993. októberi mini polgárháború után - a volt KGB politikai aspirációjú körei rájöttek, hogy ha fegyverekkel nem is, a közös gyűlölet és a közös félelem teremtette egységgel visszaszerezhetik az elveszett hatalmat. Putyin a csecseneknek tulajdonított moszkvai, rjazanyi és más házrobbantások után az alattvalóit lojalitásuk fejében megvédelmező paternalista állam erőskezű képviselőjeként került az elnöki székbe.
Úgy tűnik, a színjáték rendezői szerint ugyanezt a hatást kell kiváltania most a Mihail Hodorkovszkij elleni akciónak. A létminimum alatt élő 40 millió orosz túlnyomó többsége - különösen a szovjet korszak mentalitását őrző idősebb emberek - nyilván óriási elégtétellel fogadja, hogy a nép vagyonát elrabló gonosz elnyeri méltó büntetését, az erős központi állam és a jóságos, igazságtevő Vlagyimir cár jóvoltából. Ez milliós szavazóréteget hozhat a konyhára. Ráadásul éppen az Egységes Oroszország nevű hatalompárt (vagyis a Kreml) számára a legnagyobb konkurenciát jelentő Gennagyij Zjuganov vezette Oroszországi Kommunista Párt táborából.
A befektetői bizalmatlanságot indukáló s ezzel Oroszország gazdasági érdekeit mélyen sértő leszámolással a Kremlnek emellett hosszú távú céljai is vannak. A politikától magát 2003-ig távol tartó Hodorkovszkij még csak egy gondosan megtervezett folyamatnak az elején járt. Az elmúlt hónapokban a törvényhozási választásokon induló két kvázi jobboldali párt - a "megélhetési liberálisok" - és a kommunista párt listás jelöltjeinek bőkezű támogatásával nyilvánvalóan be akarta juttatni híveit, s velük a világról alkotott saját elképzelését is az orosz alsó- és felsőházba. Hetek óta tartó road-show-ja arra szolgált, hogy jó személyes kapcsolatot alakítson ki a régiók kiskirály vezetőivel a zárt ajtók mögött folytatott politikai alku során. S mindenhol felkereste a helyi egyetemeket is, ahol a diákság előtt a nyílt társadalomról, a plurális Oroszországról beszélt.
Hodorkovszkij félreállításával végképp bebizonyosodott, hogy a volt Szovjetunió legnagyobb utódállama még nagyon távol áll a demokráciától. Sőt, a hatalom egyre durvább önvédelmi reflexeit kiváltó választásokkal paradox módon egyre messzebbre kerül tőle.
