Hova lett a szolgáltatások aktívuma?
Intenzív bővülésük 1995-1997 közötti időszakában a szolgáltatások aktívuma a GDP 3-4 százalékát is elérte. A szolgáltatások nélkül a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 7-8 százaléka között mozgott volna. Ebben a kedvező folyamatban 2002-ben fordulat következett be, az aktívum hirtelen a GDP 1 százaléka alá esett. Majd 2003-ban tovább romlott a helyzet, és a harmadik negyedév végére a mindeddig a folyó fizetési mérleget javító szolgáltatások maguk is növelték a folyó mérleg hiányát.
A szolgáltatások szerepének változását a folyó mérleghiány alakulásában a szolgáltatásfedezeti hányadossal szemléltetjük (1. sz. ábra). 1997-ben a közel 1,6 milliárd euró szolgáltatási nettó bevételi többlet 75 százalékban csökkentette a folyó mérleg egyéb tételein keletkezett hiányt.
1998-ban az orosz válság, 1999-ben a jugoszláv háború regionális hatása mind az egyes szolgáltatástípusok teljesítményének visszaesésében, mind az általános bizalom megingásában jelentkezett. 1998-ban 500 millió euróval 1,1 milliárd euróra, majd 1999-ben további 224 millió euróval alig több mint 800 millió euróra csökkent a szolgáltatások aktívuma. Ezen belül elsősorban az egyéb szolgáltatások körében mutatkozott a nettó kiadási többlet emelkedése. Ennek oka, hogy a szerény exportbevétel-növekedést az importkiadások megugrása kísérte főleg az üzleti szolgáltatások és a fuvarozás-szállítmányozás területén, de az idegenforgalom korábbi dinamikus fejlődése is megtört. Ekkor a folyó fizetési mérleg szolgáltatásokon kívüli egyéb tételeinek a hiányát csak mintegy 27 százalékban mérsékelte a szolgáltatások megcsappant aktívuma. A folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiányának növekedése így folytatódott, és meghaladta az 5 százalékot.
2000-2001-ben erőteljes korrekció történt, és 2001-ben már ismét 1,6 milliárd euró aktívum keletkezett a szolgáltatás szektorban. Ez szinte kizárólag a turizmus teljesítménynövekedésének volt köszönhető. A két év alatti mintegy 800 millió euró aktívumnövekménynek a 83 százaléka az idegenforgalomból származott. Az idegenforgalom nettó bevételi többlete ekkor volt a legmagasabb, elérte a 2,6 milliárd eurót. A mérséklődő egyéb folyó fizetésimérleg-tételek hiányát a növekvő szolgáltatásaktívum már ismét 45 százalékban csökkentette. A folyó mérleg GDP-arányos hiánya a 2000. évi kiugró 6,2 százalékról 3,4-re esett.
A folytatódó recesszió és a szeptember 11-i terrortámadás azonban az idegenforgalom drámai visszaesését vonta maga után 2002-ben. A forint jelentős reálfelértékelődése 2001-2002-ben, az idelátogatók szűkülő forrásainak reálértékét csökkentve addicionális terhet jelentett a turizmus számára is. Mindezek következtében közel 1 milliárd euróval, 0,6 milliárdra esett viszsza a szolgáltatások külkereskedelmének aktívuma. 2003 első felében a szolgáltatások egyenlegének romlása mérséklődött ugyan, de a harmadik negyedévben, főleg az egyéb szolgáltatásoknál, váratlanul nagy nettó kiadási többlet alakult ki. A harmadik negyedév végére így az aktívum már eltűnt, és a szolgáltatások passzívuma meghaladta a 100 millió eurót.
Az elmúlt években a szolgáltatások egyenlegén belül egyre kisebb súlya van a nettó bevételi többletet előteremtő idegenforgalomnak, míg az egyéb szolgáltatások hiánya egyre növekszik. 2003-ban a harmadik negyedév végére pedig már az egyéb szolgáltatásokon képződött hiány meghaladta az idegenforgalom egyre szerényebb többletét.
Ennek oka egyrészt az, hogy a szolgáltatások bevételein belül az idegenforgalom a nemzetközi folyamatokkal összhangban jelentősen visszaesett, miközben az egyéb szolgáltatások bevételei dinamikusan nőttek. A turizmus bevételeinek értéke általában jóval meghaladja az egyéb szolgáltatások exportbevételét, 2002-től azonban megváltozott a helyzet.
A kiadások növekedési ütemét ugyanakkor rendre az egyéb szolgáltatások importjának intenzív bővülése határozta meg. A szolgáltatások bevételein és kiadásain belül az elmúlt hét év alatt az egyéb szolgáltatások részaránya jelentősen nőtt. A bevételeken belül közel 30 százalékponttal, 63 százalékra, a kiadásokon belül pedig a magas induló arány ellenére további 16 százalékponttal, 79 százalékra.
2002-ben a turizmus visszaesése volt az oka a külső egyensúly romlásának. 2003-ban azonban - a külkereskedelmi deficit növekedése mellett - szembetűnő volt az egyéb szolgáltatások szerepének változása. Szeptember végére már 55 százalékban az egyéb szolgáltatásokkal függött össze a szolgáltatások egyenlegének romlása, míg 2002-ben csak 4 százalékban.
Egyéb szolgáltatások alatt az idegenforgalmon kívüli valamennyi szolgáltatást értjük. A fizetési mérlegben 29 címszó alatt szereplő szolgáltatásfajtából 25 tartozik ide. Ezeket hat fő csoportba soroljuk: építési-szerelési, kereskedelmi szolgáltatások, fuvarozás és szállítmányozás, üzleti, technikai és kulturális, valamint kormányzati szolgáltatások.
Az egyéb szolgáltatások hagyományosan nettó kiadási többletet mutatnak. A passzívum 1998-99-ben növekedett meg, és érte el az 1 milliárd eurót. Ezt követően ugyan mindkét oldali forgalom intenzíven bővült, az egyenlegben azonban érdemi változás nem történt. Még 2002-ben is a fuvarozás és szállítmányozás növekvő passzívumát a kereskedelmi szolgáltatások nagyobb aktívuma és a technikai, kulturális szolgáltatások mérséklődő paszszívuma lényegében ellensúlyozta. Az idén azonban, az első kilenchavi adatok ismeretében, jelentősebb romlásra kell számítani. Szembetűnő a kiadások 2003. harmadik negyedévi megugrása, ami a hiány hirtelen emelkedését vonta maga után. Ennek okai és a várható későbbi folyamatok a fizetésimérleg-adatok korrekcióját követően még megválaszolást igényelnek.
Az egyéb szolgáltatásokon belül a legjelentősebb tétel a technikai és kulturális szolgáltatásoké, amely főleg a liberalizációt követően megjelent és elterjedő szolgáltatásfajtáknak a széles skáláját tartalmazza. Nagyobb deficitképző tételek még az előzőnél homogénebb fuvarozás és szállítmányozás, valamint az üzleti szolgáltatások. Csupán az építési és a kereskedelmi szolgáltatások azok, amelyeknek időről időre bizonyos aktívumuk van.
A szolgáltatások egyenlegének romlása a 2002. második félévi jelentős visszaesést követően alacsonyabb szinten látszott stabilizálódni. Emögött az állt, hogy az év első felében az idegenforgalom romlása alacsony szintre szorult, és az egyéb szolgáltatások romlása is moderált maradt. A harmadik negyedévben azonban az idegenforgalom aktívumának zsugorodása ismét felerősödött, bár ez az előző évinél kisebb mértékű volt. Ugyanakkor az egyéb szolgáltatások passzívuma az előző negyedévekhez képest mintegy megnégyszereződött. Ez azt eredményezte, hogy a 2003. évi egyenlegromlás több mint 60 százaléka a harmadik negyedévben következett be.
Az egyenlegek alakulásának értelmezéséhez áttekintjük a bevételek és a kiadások alakulását. A szolgáltatások összes bevételei csak 2002 második felében nem érték el az előző év hasonló időszakának teljesítményét, amikor az idegenforgalom visszaesése a legnagyobb, az egyéb szolgáltatások bevételnövekménye pedig a legkisebb volt. Ezt követően az egyéb szolgáltatások bevételeinek emelkedése meghaladta az egyre kisebb intenzitással csökkenő idegenforgalmi bevétel mérséklődését, így a szolgáltatások bevételei, ha nem is nagymértékben, de 2003 első felében emelkedni tudtak. A harmadik negyedév azonban nem hozott további javulást, sőt visszaesés következett be. Hiába volt az egyéb szolgáltatások bevételeinél viszonylag nagyobb élénkülés, a szolgáltatások teljes bevétele a harmadik negyedévben ha minimálisan is, de elmaradt 2002 harmadik negyedévének teljesítményétől. Ennek oka, hogy az idegenforgalom bevételeinek 2002. elejétől megfigyelhető visszaesése, amelynek intenzitása a 2002 negyedik negyedévéig folyamatosan növekedett, 2003-ban pedig várakozásainknak megfelelően mérséklődött, a harmadik negyedévben ismét nagyobb mértékű volt. Ezzel együtt a bevételek nem indokolják a szolgáltatások egyenlegének a bázisidőszakhoz képest bekövetkezett jelentős romlását. Ehhez a kiadások elemzése adhat csak magyarázatot.
A szolgáltatások kiadásai rendkívül dinamikusan nőttek az utóbbi években. Míg 2001-ben a dinamikák lényegében a bevételek növekedésével párhuzamosan alakultak, addig 2002-ben a bevételek drámai visszaesésekor továbbra is viszonylag magas ütemben nőttek. A legalacsonyabb növekedési mérték is 10 százalék volt. Ennek hátterében az egyéb szolgáltatási kiadások erőteljes emelkedése állt. A probléma, hogy míg a szolgáltatások összes bevételei 2003-ban az előző évi szinten alakultak, sőt a harmadik negyedévben már kissé el is maradtak attól, addig a kiadások 10 százalék feletti dinamikával nőttek, sőt a harmadik negyedévben ezt is meghaladva, 27 százalékkal emelkedtek. A harmadik negyedévi megugrás a kiadásokban mind az idegenforgalmat, mind az egyéb szolgáltatásokat érintette, természetesen a kiadásokban, így annak formálásában is az egyéb szolgáltatások súlya a meghatározó.
Az egyéb szolgáltatásokon belül a technikai és kulturális szolgáltatások egyenlegét az idén nagyrészt az rontotta, hogy a szabadalmi és licencdíjak bevételeinek visszaesésével egyidejűleg a kiadások tovább emelkedtek. Ebbe az irányba hatott a számítógépes és információs szolgáltatások, valamint a bérleti díjak kiadásainak növekedése is. Az egyéb üzleti professzionális és technikai szolgáltatások kiadásainak csökkenése révén bekövetkezett mintegy 60 millió eurós egyenlegjavulás csak mérsékelni tudta az előző tételek 150 milliós kedvezőtlen hatását. A kereskedelmi szolgáltatások nettó kiadási többletét a reexport és egyéb kereskedelmi szolgáltatások magasabb forgalma mellett a szintén dinamikusabb kiadásnövekedés okozta.
A fent vázolt folyamatok alapján az alábbi összefoglaló megállapítások tehetők. 1. A szolgáltatások külkereskedelmének aktívuma az idegenforgalom nettó bevételi többletén alapul. Ha itt a dinamikus fejlődés lehetőségei fennállnak, akkor kedvező hatása a külső egyensúly alakulásában közvetlenül jelentkezik. Ha ebben a kedvezőtlen körülmények (világgazdasági recesszió, folyamatos terrorveszély, háborúk stb.) összeesése folytán súlyos törés következik be, mint ami az utóbbi két évet világszerte jellemzi, és ehhez még egyedi belgazdasági és monetáris politikai lépések is kapcsolódnak, akkor a szolgáltatások aktívuma jelentősen visszaeshet. 2. Az egyéb szolgáltatások forgalma a magyar gazdasági fejlődés jelenlegi fázisában dinamikusan nő, amit az anticiklikus gazdaságpolitika, a felértékelő árfolyam-politika, a jövedelemkiáramlás növelése a belföldi kereslet utóbbi éveket jellemző megugrása révén az import oldalán csak tovább ösztönzött. 3. Az egyéb szolgáltatásokat a gazdaság fejlettségi szintjéből következően a nettó kiadási többlet jellemzi. Így minden belső keresleti ösztönzés a szolgáltatási kiadások emelkedésében is lecsapódhat. 4. 2003-ra az a rendkívül kedvezőtlen összeesés látszik kialakulni, hogy az idegenforgalmi aktívum - meghatározóan a külső körülmények okán - az 1,1 milliárd euró körüli szintre csökkenhet. Ugyanakkor az egyéb szolgáltatások passzívuma, ami az utóbbi években 1 milliárd euró körül alakult, 2003-ban akár 50 százalékkal is nagyobb lehet. 5. Következésképp a szolgáltatások külkereskedelme, amely mindeddig tradicionálisan a külső egyensúlyt javította, 2003-ban annak romlását növelheti. Mivel a harmadik negyedévi MNB-adatok még első közlésű előzetes számokok, ezek revíziója módosíthatja a nagyságrendeket, de a vázolt folyamatok lényegén ez sajnos nem változtat. 6. Érdemi javulás a külső környezet, a világgazdasági élénkülés függvémye, de segíthet, ha a gazdaságpolitikai anomáliákat kiküszöböljük, a túlzott kereslet élénkülést visszafogjuk, külkereskedelmi tevékenységünket új piacok megnyerésével diverzifikáljuk.
