A totális kommunikáció nyitánya az USA-ban

Az internet - amint bárki tapasztalhatja - valamelyest gyorsult az utóbbi években, van azonban egy bizonyos sebességhatár, amelyet nem tud túllépni. Mint mára kiderült, a gyors elérhetőségnek nem az előfizetői szakasz lassúsága szab korlátot, hanem a keresett információnak a világhálóról való begyűjtése. Emiatt az előfizető azt tapasztalja, hogy az - ADSL-nél vagy a kábelmodemes átvitelnél jóval lassúbb - ISDN-vonal kapacitását is alig lehet kihasználni, mert a globális hálózaton továbbra is nagyszámú, egyedi információcsomag továbbításával folyik az átvitel, az ilyen csomagok forgalmát a közbenső csomóponton egyedileg kell elektronikus úton feldolgozni és irányítani, ami a rendszer összteljesítményét erősen visszafogja. A feloldhatatlannak látszó, szűk keresztmetszet kiiktatásának ígéretével egy amerikai - egyetemi-kutatóintézeti-ipari - konzorcium állt elő.

A National LambdaRail (NLR) nevű társulás célul tűzte ki egy a létező internet fölé helyezett optikai szuperhálózat kiépítését, amelyet már jövő nyárra a térképvázlaton látható "rácsos" kiépítettségben kívánnak használni. Az átviteli teljesítményben végrehajtandó áttöréshez az NLR konzorcium közel 20 ezer kilométernyi, kihasználatlan optikai szálas hálózatot vásárolt fel. Az átvett szakaszok abból a hálózati kapacitásból származnak, amelyet a kilencvenes évek végén - az első internetes boom idején - egymásra licitálva építettek ki a távközlési cégek, csak azért, hogy röviddel később kiderüljön, nincs kereslet az információforgalommal való feltöltésükre, mert a lassú, csomóponti, elektronikai kapcsolás jelentősen visszafogja az átvitel iránti igényeket. A fényimpulzusokat nem továbbító - emiatt "dark fiber"-ként jelölve kihasználatlanul hagyott - kapacitással az NLR olyan kísérleteket fog végezni, amelyekkel a későbbiekben megteremthető a mai távbeszélőéhez hasonló, sokviszonylatú, de mozgóképes átvitel, amelyben a tisztán optikai kapcsolás idővel visszaszorítja az átvitelt lassító csomóponti elektronikai kapcsolást. Az új technológia nemcsak a képtelefon-szolgáltatás kereteit teremti meg, hanem az oktatást, a tömegtájékoztatást, a szórakoztatást is egészen új alapokra helyezi. A korlátlan viszonylatú mozgóképi kommunikáció emellett korábban nem tapasztalt módon kínál lehetőséget a virtuális jelenlét kialakítására, amivel földrajzilag egymástól távol élő személyeket lehet tudományos vagy üzleti projektek tervezésébe és végrehajtásába hatékonyan bevonni, az érintettek tényleges helyváltoztatása nélkül. A hálózat első, Chicago és Pittsburgh közötti szakaszát november közepén helyezték üzembe, amit csaknem havi gyakorisággal követ majd egy-egy újabb, csúcstechnikai vagy kutatási központ, illetve agglomeráció bekapcsolása. Az amerikai kezdeményezésről szóló jelentések arra is utalnak, hogy azok kísérleti modellként szolgálnak a majdani, globális szuperhálózatok kiépítéséhez. Az új hálózati rendszer működésének szemléltetéséhez a LambdaRail konzorcium egyik vezetője elmondta, hogy egy a mostani országos vasúthálózathoz hasonló, összefüggő optikai vezetékes rendszer fog létrejönni. Az analógiánál maradva az idézett vezető a régi - azaz mostani - internetes kapcsolatot sínen végrehajtott teherszállításhoz hasonlította, amelynél a szerelvényeket a nagyobb pályaudvarokon újra meg újra át kell rendezni: megnézik a beérkező vasúti kocsikon a címzést, majd felvontatják őket a gurítódombra, és az új célállomásnak megfelelő vágányra eresztik, majd útnak indítják. A jövőbeni hálózati rendszerében ez a - rendező pályaudvari műveletekkel jellemezhető - szakasz teljesen kimarad, mert lesz egy - a mai internet fölé építendő - hálózat, amelynek szerepét az NLR idézett vezetője úgy érzékeltetette, mintha a vasúton nagy sebességű irányszerelvényeket járatnának, amelyek a kezdőponttól a végpontig, lassítás nélkül, egy mágnespályán lebegő vonat sebességével haladnak keresztül. Az NLR vezetője által használt szimbolikának a valóságban az az alapja, hogy az átvitelnél több - kezdetben 40 - fényszínt használnak a kapacitás többszörözésére, egy-egy fényszínt (hullámhosszt, azaz lambdát) pedig a végponton töltenek fel, egyenként 10 gigabit per szekundumos információfolyammal, hogy azt megbontás nélkül továbbítsák a másik végpontig. Az egymástól műszakilag még elkülöníthető - emiatt más-más információtartalom továbbítására alkalmas - fényszínek felhasználása önmagában nem új, WDM (Wave Division Multiplexing) néven már évek óta használják. Az NLR viszont - fontos újításként - arra törekszik, hogy a hatalmas adatmennyiséggel telezsúfolt lambdákat rugalmasan lehessen kezelni. Ennek megfelelően legyen mód arra, hogy az eltérő fényszínek által hordozott hatalmas információtömeget a hálózati csomópontokban megbontás nélkül lehessen más-más irányba továbbítani, mégpedig a vitt információcsomagok - elektronikai úton való, emiatt fékezett - egyedi kezelése nélkül.