Egy vállalat, amely a szolgáltatást szolgálatnak tekinti
- A munkánkkal és a feladattal járó alázat nálunk munkaköri kötelesség, bár ez így nem pontos, hiszen ma már e két követelmény együttes érvényesítése munkatársaim között nem okoz különösebb gondot és erőfeszítést. Dolgozóinkban valóban kialakult a szolidaritás, hiszen sok évtized óta dolgoznak nehéz sorsú, mozgássérült emberekkel, és e kapcsolat jellegéből adódóan sokszor intim kérdéseket is felvet. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon ezt másképpen nem is lehetne csinálni, hiszen a mozgássérült emberek általában nem a gondtalan, magas jövedelmű rétegekből kerülnek ki. Akik bennünket felkeresnek, azok rászorulnak nemcsak a pontos kiszolgálásra, hanem az emberi szóra is. Mi több, munkatársaink gyakran keresztnevükről és problémáikról is ismerik a vevőket, és megesik, hogy nem csupán a hivatalos, receptre felírt kiszolgálásban részesítik őket, hanem emberi tanácsokban is. Erről jut eszembe, gyakran használják napjainkban a felhasználóbarát kifejezést, a user friendly angol szó mintájára. Mi már akkor e fogalom szerint működtünk, amikor nálunk nem volt divatban az angol. Egyszerűen azért működtünk így, mert ez volt a természetes. Gondolja meg, sok évtizedes múltra tekint vissza a REHAB Rt., talán az egyik legrégebbi magyar cég, hiszen 1915-ben alapították. Azok a problémák, amelyekkel a mozgássérült emberek hozzánk fordultak és fordulnak, szükségszerűen érzékeny és humánus magatartást követeltek és követelnek meg. Ez egy olyan hagyomány a REHAB Rt.-nél, amelyet sohasem engedtünk veszélyeztetni és most sem fogunk.
- Hogyan épül fel a REHAB Rt., hiszen ma már nemcsak egy nagyvállalat, hanem sok, apró cégből összeállt láncolat?
- Így van, a REHAB Rt. franchise rendszerben működő cégcsoport budapesti központtal. Magában egyesíti egy nagy cég és több apró kisvállalat előnyét,
vagyis a rugalmasságot, tőkeerőt. Rugalmasságunknak éppen az a titka, hogy kiépítettük az országos hálózatot, amelyet 16 vidéki városban érhetnek el közvetlenül a vevők. Másrészt rendszeres és élő kapcsolatot tartunk fenn az orvosokkal, akikkel nekünk szorosan együtt kell gondolkodni, a hatóságokkal, akik megszabják munkánk kereteit, és természetesen a vevőkkel, a hozzánk fordulókkal. A helyi jelenlét ma már az országos szervizhálózatot is jelenti, ahol a vevőink - mint már mondtam - sokszor keresztnevükön szerepelnek és személyes szolgáltatásban részesülnek, még akkor is, ha csupán javításról, eszközeik kartbantartásáról van szó. A REHAB Rt. - amely a személyes mozgás eszközeinek piacából mintegy 90%-ban részesedik - régen rájött arra, hogy csak úgy tudja megőrizni vezető helyét, ha létrehozza saját fejlesztési kapacitását, hiszen nagyon nagy feladat olyan eszközöket gyártani, amelyek kifejezetten a magyar adottságokat veszik figyelembe, a rossz utakat és közlekedési lehetőségeket, a mozgássérülteket segítő hiányzó infrastruktúrát és nem utolsó-sorban a mozgássérültek jövedelmi viszonyait. Mi a fejlesztési politikánkban abból indulunk ki, hogy az általunk gyártott és forgalmazott termékek nem pusztán kényelmi eszközök, hanem a társadalmi esélyegyenlőség alapvető feltételei. A mozgássérült, aki székeinket használja, azt várja el joggal, hogy teljes életet éljen, egyetemre járhasson, dolgozhasson vagy akár vendégségbe mehessen. A fogyatékosügy - így hívják ezt hivatalosan - nem szociális kérdés, hanem emberi jogi probléma. Ezt tartjuk mi is. Ezért minden mozgássérültnek biztosítani kell ugyanazokat a jogokat, amelyeket nem mozgássérült társaik gyakorolnak, és ez a mi fejlesztési tervünk, ez a munkánk alfája és omegája.
- Váltsunk témát. Milyen mértékben támogatja a társadalombiztosítás ezt a tevékenységet? Jó partnere a hatóság az Önök munkájának?
- Az Európai Unió országaiban a gyógyászati segédeszközök és a gyógyszerek támogatásának aránya 1:3, azaz háromszor annyi pénzt fordítanak gyógyszerre, mint gyógyászati segédeszközre. Magyarországon ez az arány 1:7, ezt nem is szeretném kommentálni. Azt azonban tényként állítom, hogy ma sokkal kevesebb segédeszköz jut el a rászorulókhoz támogatott formában, mint az szükséges volna, és ezen előbb-utóbb változtatni kell. Vannak olyan területek, amelyeknek felülvizsgálatát tisztelettel javasolnám a hatóságnak, éppen a kerekesszékesek javára. A kerekes székek támogatása például fixesítve van, ami nekünk azt a kötelezettséget jelenti, hogy ilyen támogatási szint mellett elérhető árszínvonalú székeket gyártsunk. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi reformból nem maradhat ki a gyógyászati segédeszközök területe sem, s mi ehhez készek vagyunk alkotó módon hozzájárulni.
- Mit vár a közeljövőben az esedékes privatizációtól?
- Azt reméljük - és ez nemcsak a mi reményünk, hanem azoké is, akik nap mint nap betérnek hozzánk kerekes székeiket javíttatni és más eszközt rendelni -, hogy a privatizáció után bennünket találnak meg a cégtábla alatt. Vagyis, hogy hasonlóan folytatódik az, ami évek óta elérhető valósága a magyar gyógyászatisegédeszköz-piacnak a REHAB területén: a magyar jövedelmi viszonyokhoz igazodó árak, a személyes kiszolgálás, a szolidaritás, a széles körű kapcsolatrendszer, az egész országban elérhető szervizhálózat és a munkahelyek biztosítása. Ez utóbbi területen fontos, hogy az a 140 kollégánk, akik az első privatizációban, hét évvel ezelőtt még nem dolgoztak itt, dolgozói részvényhez juthassanak. Az ő kötődésüket ily módon is erősíteni kell. Ez összhangban van a kormányzat egészségügyi privatizációs irányelveivel. Igen, reméljük, hogy a REHAB lesz a kedvezményezettje a privatizá-ciónak, bár vannak versenytársaink külföldről is. Azt is remélem, nem az történik majd, hogy valaki felvásárolja a céget, beszünteti a gyártást, és hozza külföldről a méregdrága termékeket. Nem, ennek nem szabadna így történni. Ha mi kapunk továbbra is lehetőséget azoknak az eszközöknek a működtetésére, amelyeket az utóbbi évtizedekben létrehoztunk, mi továbbvisszük mindazt a jót, amit a REHAB-nál a vevők, a társadalombiztosítás, az egészségügy megismert. Azt hiszem, ez végeredményben nem csupán nekünk áll érdekünkben, hanem az egész magyar társadalomnak is. Nem utolsósorban az, hogy az a több száz munkahely, amelyet megteremtettünk, megmaradjon.
