Megfogyatkozott az "ötök bandája"
Nyáron még úgy tűnt, noha a kormányzat szeretne megválni az Orbán-kabinet idején kinevezett fontosabb intézményvezetőktől, nem találnak fogást rajtuk. A pillanatnyi állás szerint viszont a csapat tagjai közül három leváltható. Kettejük elmozdításához törvénymódosítás kell(ett), a harmadikat meg rajtaütésszerűen visszahívták. A jegybankelnök és a legfőbb ügyész még "tartja magát", igaz, esetükben nem tűnik kivitelezhetőnek olyan törvényes módszer, amely siettethetné távozásukat. A helyzet sajátossága, hogy mindannyian függetlennek számítanak, már csak amiatt is, mert mandátumuk hatéves, tehát túlmutat egy-egy kormányzati cikluson.
A koalíció berkeiben sem egyértelmű az ellenzékhez közelinek tartott személyiségek menesztésének - illetve a menesztésükre tett kísérleteknek - a megítélése. A szocialista és a szabad demokrata politikusok egyöntetűen azt állítják, hogy az ötök bandájának tagjai "pártkatonák" - ezt az érintettek határozottan elutasítják -, ám a távozásukat sürgető módszerekkel és az akciók kivitelezésével korántsem mindig értenek egyet. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy az esetenkénti sikerek hoznak-e valamit a konyhára, vagy ellenkezőleg, a kormányzó erők népszerűségvesztését fokozzák.
A kormányzaton belül a választási győzelem óta a célkeresztben szerepelnek a felsorolt személyek. Az igyekezet ez ideig Kaderják Péter és Mellár Tamás esetében hozott eredményt, és valószínű, hogy rövidesen - jövő év február-március környékén - távoznia kell a Pénzügyi Szer-
vezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének is.
A legegyszerűbb "tétel" Mel-
lár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) exelnöke volt. Menesztéséhez semmilyen "extrára" nem volt szükség. Meglehet, éppen ezért az ő leváltása okozta a legnagyobb meglepetést is, és nemcsak a közvélemény, hanem a koalíciós politikusok számára is. Szabad demokrata forrásunktól úgy tudjuk: az MSZP- és az SZDSZ-frakció vezetése sem tudott a készülő döntésről, sőt kormányülésen sem volt téma a kérdés. A szabad demokraták szerint "felesleges is volt bevállalni a balhét" (hasonlóan fogalmaznak a szocialisták is), ám megemlítik: Mellár Tamás utódának van gyakorlata a statisztikában. Persze elismerik azt is, hogy Pukli Péter a kancelláriaminiszter környezetéből tért vissza a KSH-hoz. Az MSZP-sek az exelnök szemére olvassák még, hogy a hivatalos gazdasági mutatókkal szemben "saját" - a ténylegesnél rosszabb - prognózisaival kérdőjelezte meg a "kormány szavahihetőségét".
Kaderják Péternek, a Magyar Energia Hivatal (MEH) első emberének a sorsa a nyár folyamán eldőlt, amikor a parlament elfogadta az új gáztörvényt. Ebbe belevették azt a később lex Kaderjákként emlegetett paszszust, amely megváltoztatta a MEH-elnök kinevezésének rendjét, s a poszt betöltését pályázathoz kötötte. Rövidesen kiderült, noha megtehetné - egyes hírek szerint ezt fel is ajánlották neki -, Kaderják Péter nem pályázik azért a tisztségért, amelyet 2008-ig betölthetett volna. A közvélemény számára nem volt világos, miért kellett mennie az elnöknek, ám a szocialisták azt hangoztatják: a nyilvánosság előtt vitatta a kormány egyes intézkedéseinek helyességét, s "egyébként is Chikán Attila kabinetfőnöke volt". A szabad demokraták azt mondják, ők "egy darabig védték Kaderjákot, de tény, hogy politikai kinevezettnek számított".
A nyilvánosság számára könynyen értelmezhető viharokat a Szász Károly PSZÁF-elnök körüli csaták keltették. Megítélésében nincsenek viták a kormány, illetve a két kormánypárti frakció között, és új elemek sem merülnek fel annak a törvénynek a benyújtása óta, amely lehetővé teheti menesztését. A jogszabály-módosítás nemcsak az ellenzék, hanem nemzetközi fórumok kritikáját is kivívta, de ettől függetlenül az SZDSZ és az MSZP is
elszántnak mutatkozik. (Az SZDSZ-ben annyit elismernek, hogy a módszer ezúttal sem elegáns, de "mit lehet mást tenni"?) A megoldás hasonló, mint a MEH-elnöknél: a felügyelet új vezetőjét pályázat útján választhatják majd ki.
Polt Péter legfőbb ügyész és a kormánypártok harca állóháborúvá alakult. A koreográfia minden héten ugyanaz: az SZDSZ interpellál, a többség nem fogadja el a legfőbb ügyész válaszát, és minden marad a régiben. A koalíciós pártok kifogása, hogy szerintük az ügyészség akadályozza az előző kormányzat gyanús ügyeinek feltárását. Legutóbb annyi változott, hogy már a Fidesz is interpellál, úgymond MSZP közeli ügyekben. Polt Péter egyelőre rezzenéstelen arccal tűri "megpróbáltatásait". Ameddig bírja, a helyén maradhat, noha szocialista körökben felmerült egy törvénymódosítás lehetősége, amely bizonyos számú elutasított interpelláció nyomán a legfőbb ügyész automatikus menesztésével járna. Ennek végigvitelére nem sok az esély: az SZDSZ elnöke egy interjújában határozottan elutasította az ötletet.
Járai Zsigmond esetében ma mindenki óvatos. A forintmizéria látszólag egységbe kovácsolta a jegybankot és a pénzügyi vezetést, rendre hangoztatják, teljes az összhang közöttük. A koalícióban azonban sokan úgy gondolják, az lenne a leghelyesebb, ha az MNB elnöke és László Csaba pénzügyminiszter egyszerre venné a kalapját, mivel "a nemzeti valuta hektikus mozgásáért egyformán felelősek". Hozzáteszik: Járai Zsigmondnak mostanában nemigen vannak politikai megnyilatkozásai, de "szakmailag már rég megbukott". Ettől függetlenül, amennyiben Járai Zsigmond maradni akar, a kormánynak nincs eszköze arra, hogy ezt megakadályozza.
