A viszonozni akarás egy mély, az evolúció során belénk kódolt ösztön.

Amikor arra kérnek, hogy fizessünk valamilyen alapítvány javára, vagy cégek elegáns fogadásokat rendeznek az általuk gyártott termékekkel kapcsolatban lévő szakembereknek, pl gyógyszergyárak orvosoknak, akkor erre apellálnak.

Síklaki István szociálpszichológus elmondta, hogy az evolúció során kialakult és a fennmaradás szempontjából kulcsfontosságú, hogy akkor, amikor rosszul mennek a dolgok, akkor száz százalékig számítani lehessen valaki segítségére. De ennek legalább ennyire fontos ellentételezése az, hogy aki valamit nyújt, az száz százalékosan biztos lehessen abban, hogy ő ezt vissza is kapja. Ez a valószínűleg velünk született, akár a genetika szintjén bennünk lévő késztetés az emberi társadalomnak az egyik meghatározó alapja. A kereskedelem és egyéb társas kapcsolatok nagyon sok konkrét példáját mutatják annak, amikor ezzel a késztetéssel visszaélnek. Számos olyan gesztussal találkozni, ami erre a mélyen élő késztetésre épít. Egy bevásárlóközpontban például, ahol megkínálnak vagyis megismertetnek egy termékkel, ott van az a szándék, hogy tudatalatt lekötelezzék a vásárlót. Hónapok múltán ugyanis egy vásárlási döntést az ilyen megmaradt emlékmorzsák öntudatlanul befolyásolják, és azt a terméket, azt a márkát részesíti előnyben a vásárló, amelyből annak idején elfogadott egy kis kóstolót. Természetesen, hogyha nyilvánvalóan rosszabb a termék és sokkal drágább, mint egy versenytársé, akkor hiába kerül a vásárló a tartozás hangulatába, felül fog kerekedni a józan ítélőképessége. (MR)