Törvénysértésre biztatja a kormány az önkormányzatokat akkor, amikor 6 százalékos létszámleépítést szorgalmaz a helyi közigazgatásban is, miközben több ágazati törvény előírásának csak úgy tudnak eleget tenni a helyhatóságok, ha növelik szakalkalmazottaik számát. Ez utóbbi jogszabályok elsősorban az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás területét érintik, ahol mintegy 4-5 százalékos létszámbővítést tennének szükségessé. Bár ez a felemás helyzet elfogadhatatlan, egyelőre jele sincs annak, hogy a kormányzat változtatni kívánna az előírásokon, ha már nem biztosít elegendő forrást a kötelező feladatokhoz. Sőt, a közoktatási törvény egyik módosítása tovább növeli a létszámigényeket, és újabb kötelező beruházásokat - például iskolai aulaépítést - ír elő az amúgy is kritikus helyzetben

lévő önkormányzatoknak. Az egészségügyi törvény és a munka törvénykönyve szerint az egészségügyi szakalkalmazottak meghatározott óraszám fölött nem végezhetnek túlmunkát. A betegek viszont nem maradhatnak ellátatlanul, szó sem lehet tehát leépítésről, inkább több dolgozóra lenne szükség, ha az önkormányzatok ki tudnák ennek költségeit gazdálkodni. A településeknek átadott igazgatási feladatok is csak meghatározott létszámmal végezhetők el.

Az utóbbi hónapokban kormányzati divattémává vált, hogy túl drága a közigazgatás, létszámcsökkentésre van szükség. A baj csak az, hogy nem a minisztériumok és a kormányhivatalok tevékenységének áttekintése és ésszerűsítése folyik. A központi közigazgatás dolgozóit kiszervezik különböző háttérintézményekbe, ám például a területi dekoncentrált szervek munkája az alacsony létszám miatt mára ellehetetlenült. Az elkészült gázvezetékeket a bányakapitányságoknak kell átvenniük, addig nem helyezhetők üzembe. Amíg azonban hat megyét kell ellátnia egy bányakapitányságnak - az északi és keleti megyékben ez a helyzet -, addig nem csoda, hogy három hónapot is várniuk kell a beruházóknak, ám ez a helyzet tarthatatlan. Nagyon veszélyesnek látom ezt a tendenciát többek között azért is, mert az adminisztrációs teher és a bürokrácia rontja az ország amúgy is romló versenyképességét. Egy-egy beruházás előkészítése, a szabályozási terv módosítása, a szükséges hatástanulmányok elkészíttetése a legjobb esetben is fél évet igénybe vesz, s esetenként eddig tart az építési engedély kiadása is. A beruházók nem várnak ennyit, így jelentős befektetésektől eshetünk el. Ezt is át kellene gondolni, amikor a kormányzat létszámleépítést szorgalmaz a közigazgatásban.

Ami az idei kilátásokat illeti, véleményem szerint a rendkívül szűkös költségvetés miatt az önkormányzatok számára ez az év sokkal nehezebb lesz a korábbiaknál. Persze ezt is túl lehet élni, de milyen áron? A létszámleépítés a legtöbb településen kivitelezhetetlen, de a bérköltségek kigazdálkodása mellett várhatóan nem jut majd pénz béremelésre sem. A 2004. évi költségvetésben ismét nem nőtt a dologi költségek kerete, bár az energiahordozók ára jelentősen emelkedik az idén. A fűtést az intézményekben ki kell fizetni, s az önkormányzatok ki is fogják. Vagyonát a többség már felélte, ezért hitelek felvételére vagy a nem kötelező feladatok halogatására kényszerülnek majd. Nem jut pénz az iskolák, kórházak, utak felújítására, az utcák takarítására, a parkok karbantartására. Pedig a sokat hangoztatott jóléti rendszerváltáshoz alapvetően hozzátartozna az is, hogy az önkormányzatok milyen életkörülményeket tudnak biztosítani a településeken élőknek. S kérdéses, hogy ilyen kondíciók mellett meg tudnak-e majd felelni a hazai önkormányzatok azoknak a feladatoknak, amelyeket az európai uniós csatlakozás után kötelezően teljesíteniük kell.