Nem biztos, hogy ez a mélypont

A tartósan gyenge dollár a tapasztalatokat tekintve nem is lenne meglepő. Ha visszatekintünk az euró előtti időszakra, és az akkori euróvaluta, az ECU árfolyamát vizsgáljuk, az ECU/USD-árfolyam 1,40 fölött járt az Öböl-háború és az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) válságának idején is. Az 1987-1997 közötti 10 évben pedig általában is az 1,10-1,30 közötti sávban ingadozott az árfolyam, az elmúlt két évtizedet tekintve tehát nem a mostani, hanem a néhány évvel ezelőtti erős dollár tekinthető kiugrónak.

A dollár jelenlegi gyengülésében és várható alakulásában két tényező játszik meghatározó szerepet. Az egyik a hazánkban is jól ismert ikerdeficit-probléma, azaz a választás évében elszaladó költségvetési hiány okozta külső finanszírozási igény növekedése. A folyó fizetési mérleg hiánya évi 500 milliárd dollárnál magasabb szintje meghaladja a GDP 5 százalékát, és a kormányzati túlköltekezés dinamikáját tekintve további romlás várható. A választás utáni költségvetési megszorítás pedig csak lassan szorítja le a külső források iránti igényt, a dollár leértékelődésére irányuló nyomás így évekig megmaradhat.

Ráadásul a monetáris politika számára is elfogadhatónak tűnik az árfolyam gyengülése. A deflációs veszély mellett továbbra is kedvező inflációs kilátások következtében az amerikai jegybank nem különösebben aggódik az árfolyam miatt. A maginfláció alacsony, és a termelékenység fejlődése miatt továbbra is alacsony egységnyi munkaerőköltség következtében nem fenyeget az infláció felpörgésének veszélye.

A globális pénzügyi rendszer szerkezete ráadásul elmélyíti az alapvetően belső eredetű probléma által eredményezett külső egyensúlytalanságot. Az amerikai külkereskedelmi mérleg hiányának nagy része az ázsiai régióval szemben áll fenn, az ázsiai valuták azonban vagy a dollárhoz rögzítettek (ilyen a kínai jüan), vagy a jegybankok intervencióval igyekeznek lassítani valutájuk felértékelődését (például a japán jen). Ennek hatására a korrekció iránti igény majdnem teljesen az euró és a hozzá kapcsolódó térség valutáiban csapódik le. A forint mellett a svájci frank és a norvég korona is jelentősen megerősödött a dollárhoz képest, de az ausztrál dollár vagy az angol font erősödése is új csúcsokat ért el.

Ami a kilátásokat illeti: megoldást a választások utáni költségvetési szigorítás hoz majd, de addig feltehetően igen rögös út áll előttünk. A korábbi tapasztalatok lassú, elhúzódó korrekcióra utalnak, s a tartósan erős euró nem várt kamatcsökkentésre ösztönözheti a jegybankokat. Az Európai Központi Bank kamatcsökkentése valószínűleg fékezné a dollár további süllyedését, de tekintve, hogy ennek rövid távon kicsi a valószínűsége, a dollár még hónapokig gyenge maradhat. Amennyiben pedig az euró/dollár átlépné az 1,30-os szintet, egy dollár már csak 200 forintot érne.