Téma az Mtk. felülvizsgálata

A munkavállalókra kötelező felelősségbiztosítás bevezetését javasolják egyebek közt a munkaügyi bírák az Mtk. ismét napirenden lévő megújítása kapcsán. Jóllehet ez nem kizárólag, illetve nem elsősorban munkajogi kérdés, a jogalkalmazók szükségesnek látnak egy intézményt, amely a cég lététől függetlenül biztosítja a munkavállaló baleseti-kártérítési járadékát - közölte lapunkkal Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke.

Ma az egészségsérelmes kártérítési ügyeknél gond, hogy a bíróság hiába ítéli meg a járadékot a dolgozónak. Ha a munkáltató kis üzem, fizetés helyett nemegyszer inkább csődbe megy, mert jobban megéri neki.

Nagyvállalatnál vagy egy állam által is tulajdonolt cégnél megvan a megrokkant dolgozó esélye az élete végéig járó munkáltatói juttatásra. Amennyiben - mint Nyugat-Európában - a biztosító mögöttes felelősséget vállal, ha meg is szűnik a cége, a sérült nem marad ellátás nélkül.

Az Mtk. tizenkét éves gyakorlata alapján a bírák fontosnak tartanák a munkáltató objektív kárfelelősségének szűkítését is. Úgy látják: helyénvaló a fokozott helytállási kötelezettség munkabaleseteknél, foglalkozási megbetegedéseknél. Ma tipikus: akár jogszerű munkaviszony-megszüntetés kapcsán is kártérítési igénnyel lépnek fel. Például amiatt, hogy a felmondás lelki traumát okozott az érintettnek. Ekkor a bíró sem tud mit kezdeni az objektív felelősségi szabállyal.

Világjelenség, hogy a klaszszikus munkaviszonyban alkalmazottak száma csökken. Új típusú jogviszonyok alakulnak ki, kisvállalkozók, egyéni vállalkozók vesznek át feladatokat, amiket korábban nagy munkaszervezet részeként végeztek el. Ez különösen időszerűvé teszi az Mtk. újbóli felülvizsgálatát. A munkajognak szembesülnie kell azzal, hogy egyre több terület kerül ki a munkaügyi szabályozás alól. Azok a személyek, akik szintén kikerülnek, nem részesülnek a munkajog adta védelemben. Egy vállalkozó vagyonőr jogviszonya bármikor, bárhogyan megszüntethető, bizonytalan a betegállománya, vagy a szabadsága. Fontos lenne garantálni - hangsúlyozta Handó Tünde -, hogy a már kiküzdött szociális jogok megillessék az egyéni vállalkozókat, vagy önfoglalkoztatókat is, akik tartósan ugyanannál a cégnél dolgoznak.

Az Mtk. 19. századi nagyipari struktúrára alapozódik, mamut munkaszervezetek munkajogi viszonyait igyekszik rendezni, és nem kínál megoldást a kisebb munkáltatói formákra. Nem tesz különbséget a munkaszervezetek nagysága szerint. Szigorú szabályait - mint a már említett felelősséget - egy 10-20 fős munkáltató nem biztos, hogy magára tudja vállalni. Probléma, hogy az Mtk.-t egyaránt alkalmazni kell a hivatali munkarendben dolgozó titkárnőre és a kamionsofőrre, holott óriási különbségek vannak kettejük munkavitelében, munkaidejében.

Nem új keletű kérdés az sem: helyes-e, hogy a munkaügyi perekben csupán három év az elévülési idő. Nem kellene-e öt évre meghosszabbítani? Ezt indokolná az a bírói tapasztalat, hogy a munkavállaló, amíg a cégnél van, nem mer szembeszállni az alkalmazójával. Utóbb viszont esetleg elkésve érvényesítené igényét. A munkavállaló változatlanul nem ismeri jogait. Hiányzik a munkahelyeken a segítséget nyújtó szervezeti háttér, nem csak a munkavállalóknak, a munkáltatóknak is. Azok szintén járatlanok a törvényben. A perekben derül ki: nem tudják, hogyan alkalmazzák a jogot, és emiatt akaratlanul is szabálytalankodnak.

Munkavállalói kötelező felelősségbiztosítást, a munkáltatói felelősség szűkítését, az elévülési idő meghosszabbítását szorgalmazzák a munkaügyi bírák. A munka törvénykönyvének (Mtk.) megújítása kapcsán fontosnak tartják a munkavállalói jogok megőrzését az új foglalkoztatási jogviszonyokban is.

Kende Katalin

-->