Késve kibontakozó hazai kkv-k

A hazai kkv-k többségénél az innovációs folyamatok első vagy második generációsak, azaz indulásukat maga a k+f indította, s e cégek a technológia fejlesztésére koncentrálnak, illetve a piaci igényekre reagálnak - derül ki a az innovációs szövetség felméréséből. Sok közöttük a kényszervállalkozás, amely úgy jött létre, hogy anyacége kiszervezte, igaz, adott technológiát is. Mások megszűnő vagy csődközelbe került vállalkozásoktól szerezték meg a technológiát. Ez utóbbiak többsége viszont a piacot és az adott terület tudományos eredményeit is alig ismeri, így saját fejlesztései célszerű irányáról sincs képe.

Mindezt a felmérés készítői azzal magyarázzák, hogy gyenge az innovációs kultúra a termelővállalatok, főként a kkv-k körében. A válaszadók nem érzékelték, hogy a versenyképességük javításának egyik feltétele a k+f terén kifejtett erőfeszítés. Törekvéseik középpontjába a gép- és műszerbeszerzést állítják, azaz lényegében első generációs újítók. Attól remélnek sikert, hogy az új gépekkel új technológiát is bevezetnek, s ezáltal megújítják termékeiket is.

A piackutatással és a reklámmal is a második generációs innovációs folyamat elvét követik: piaci adatokat gyűjtenek, melynek alapján intenzíven kívánják fejleszteni értékesítési hálózatukat.

A menedzsment gyakran olyan célt tűz ki, amely túlértékeli a cég műszaki színvonalát. A kkv-k 38 százaléka saját termékét uniós színvonalúnak tartotta, 41 százaléka pedig úgy vélte, hogy kis ráfordítással azzá teheti. 46 százalékuk szerint termékeik ára is versenyképes az európai piacokon. A problémát inkább értékesítési hálózatuk hiányosságaiban, gyengébb marketingjükben látják.

A tanulmány készítői szerint több tény is ellentmond ennek az önértékelésnek. Például a kkv-k többsége vagy nem is exportál, vagy legfeljebb bevétele 10 százalékáig. Akkor is csak ritkán érnek el nagyobb kiviteli arányt, ha az exporttal erre szakosodott céget bíznak meg. Elvétve akad köztük exportorientált társaság. Félő, hogy a minőséget illetően uniós színvonalúnak tartott és árban is versenyképes termékeik végül nem kelnek el az EU-ban.

A hazai kkv-k többsége nem végez rendszeres piackutatást, nem vizsgálják termékeik és eljárásaik élettartamát, nem elemzik a műszaki haladás trendjeit, nem ismerik a technológiai stratégiaelemzés elemeit sem. Igaz, alkalmazzák az egyszerűbb trendanalízisek módszereit, ezen felül azonban nem szánnak időt a vállalkozás tevékenysége folyamatos figyelésére, a ráfordítások és eredmények mérésére, az eredmények értékelésére, illetve visszacsatolására. Az iparjogvédelemmel lényegében tisztában vannak, de az iparjogvédelmi adattárakat alig ismerik és használják.

Több cég úgy nyilatkozott, hogy versenyképességét lehetetlen vagy célszerűtlen növelni. Ez elfogadhatatlan.

A tanulmány készítői felhívják a figyelmet McCarthy közismert "négy p"-jére (product, price, place, promotion), amely szerint a terméken, az értékesítési csatornán és a piac befolyásolásán túl az ár is fontos tényezője a versenyképességnek. Vagyis az innováció integráns eleme a költségcsökkentés is.

Tanulságosak a vizsgálat költségstruktúrára vonatkozó eredményei is. Bár a kisvállalatok rezsi- és egyéb költségei kisebbek a nagyobb cégekénél, a közepes vállalatoké már nagyobb. Vélhetőleg adótakarékossági okokra vezethető vissza az a megállapítás, hogy a kkv-k bérköltségszintje a feltehetően szerényebb sorozatnagyságok hátrányai ellenére alacsonyabb a nagyokénál.

Az állami vállalatoknál és a több mint 250 fős nagyvállalatoknál igen alacsony a tőke- (így az amortizációs) költségek csökkentésére irányuló hajlandóság, holott e költségek hányada éppen náluk a legmagasabb. A jelenség nem magyarázható azzal, hogy e vállalatok nullára leírt, "lerobbant" eszközökkel termelnek, inkább azzal, hogy a cégek termelőberendezéseik fejlesztésére törekszenek.

Mind a kis-, mind a közepes vállalatok fontosabbnak ítélik az energia- és anyagköltség-

ésszerűsítést, mint a bérmegtakarítást. Utóbbira inkább az ipari cégek törekszenek. Gyengék a kisvállalatok rezsimegtakarításai, valamint a nagyok törekvései az üzemi általános költségek leszorítására. A külföldi tulajdonú cégek általában minden költségnemnél a többieknél nagyobb arányban kívánnak racionalizálni.

A magyar kkv-k többsége az uniós csatlakozás után rá fog döbbenni, hogy nem versenyképes. Ezt a felmérés készítői főként az innováció hiányosságaira vezetik vissza. A vizsgálat szerint a kkv-k elégedetlenek az innováció gazdasági környezetével, innovációs ráfordításaik megtérülésének gátja a túladóztatás, a tisztességtelen verseny, illetve a saját fejlesztési kapacitások gyengesége. Súlyosnak ítélik az általános vállalkozási-vállalatvezetési feltételeket is.

A kereslethiány mellett a vállalati szakértők legtöbbször a tőkehiányt, illetve a k+f ráfordítások megtérülésének kedvezőtlen esélyeit, a szűkös k+f kapacitásokat tartják az innováció fő fékjének.

Bár az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságba érkezett, mintegy 25 milliárd dollárnyi külföldi tőke nyomán a nemzetgazdaság számos területén megszűnt a tőkehiány, a kis cégek egyharmadának továbbra is nehézségeket okoz a fejlesztések finanszírozása. (VZs)