Polgármesterszemmel

Megtiszteltetésnek tartom, de őszintén szólva meg is lepett, hogy pont most kaptam meg az Év polgármestere kitüntetést. Ezekben a hónapokban ugyanis komoly átszervezések folynak a városban. Felülvizsgáljuk az önkormányzat, illetve az önkormányzati intézmények teljes gazdálkodását, s meghozzuk a szükséges racionalizálási intézkedéseket, ami óhatatlanul érdekeket sért. Ezek a lépések azonban halaszthatatlanok annak érdekében, hogy élni tudjunk az európai uniós csatlakozás által biztosított lehetőségekkel.

Az önkormányzatok mozgástere évről évre csökken. A legtöbb településen gondot okoz, hogy egyre kevesebb a szabadon felhasználható forrás, így egyre kevesebb jut a helyhatóságok által önként vállalt feladatokra és a beruházásokra. Ezzel valójában épp az önkormányzatiság lényege kérdőjeleződik meg. Én úgy látom, hogy a nagyobb, komolyabb gazdasági potenciállal rendelkező településeknek annyi mozgásterük még van, hogy prioritásokat meg tudnak fogalmazni. Önmagában nem tartom gondnak azt, ha egy önkormányzat - a helybeliek igényeit figyelembe véve - valamit különösen fontosnak ítél, s annak érdekében más feladatokon takarékoskodni próbál. Kérdés, hogy mennyire tudja egyensúlyban tartani gazdálkodását.

Sok más várossal összehasonlítva, Szekszárd helyzete kirívóan kedvezőtlen: a legkisebb megyeszékhely, de a nagy megyeszékhelyekhez hasonló intézményhálózatot tart fenn, így működési kiadásaink tartósan meghaladják működési bevételeinket, ami vagyonfelélést jelent. Már 14 éve vagyok Szekszárd polgármestere, s évekkel ezelőtt egyértelművé vált számomra, hogy jelentős változtatásokra van szükség, az előző választási ciklusban azonban kisebbségben vezettem a várost. Most kaptam a képviselő-testületben politikai támogatást ahhoz, hogy a komplex gazdasági átvilágítást megcsináltassuk és döntsünk a szükséges átalakításokról. Vannak olyan feladatok - például az útkarbantartás vagy a parkfenntartás -, amelyek esetében a városban élők számára mindegy, hogy önkormányzati fenntartású szerv végzi-e el, vagy külső vállalkozóra bízzuk. Vannak viszont olyan ügyek - például az iskolák, óvodák bezárása, összevonása, átszervezése -, amelyek különösen érzékenyen érintik a helybélieket. Ezekben a rendkívül nehéz kérdésekben többkörös egyeztetések után határoz a képviselő-testület, és olyan döntéseket hozunk, amelyekkel ki merünk állni az emberek elé. Az intézkedésekkel, a tervek szerint, összességében 600-700 millió forintot takaríthatunk meg ebben az évben.

Az idei költségvetésünk fő összege mintegy 8 milliárd, ezt az átszervezések nélkül teljes egészében működésre költenénk. Elsődleges cél gazdálkodásunk egyensúlyba hozása, többek között annak érdekében, hogy a város biztosítani tudja az uniós pályázatokhoz szükséges önerőt. Nagyon fontosnak tartom, hogy élni tudjunk azokkal a lehetőségekkel, amelyek előttünk állnak. Jó hír, hogy Szekszárd nyert a 2002-2003-as PHARE-pályázaton, 1,2 millió euró támogatást kapunk a településközpont rehabilitációjához. Ez azért is különösen jelentős, mert ez már az uniós pályázatok főpróbájának volt tekinthető. A közeljövőben szeretnénk a minőségi és a borturizmus lehetőségeinek fejlesztése érdekében uniós kiírásokra pályázni, vannak barnamezős programjaink, s szintén uniós forrásokból szeretnénk a roma lakosság életkörülményeit javítani. Jelentős változást hozhatnak a dél-dunántúli térség számára az autópálya-építések. Egyértelmű, hogy a régió gazdasági mutatói jelenleg azért olyan rosszak, mert a térség megközelíthetetlen. Jóval kevésbé vagyok optimista a kormányprogramban ígért közigazgatási reformot illetően. Nagyon bíztam abban, hogy ebben a ciklusban sikerül létrehozni a regionális önkormányzatokat, átalakítani és kiszámíthatóbbá tenni az önkormányzati finanszírozást. Minden jel arra mutat azonban, hogy az Országgyűlésben nem lesz meg a közös politikai akarat ahhoz, hogy ezeket a legalapvetőbb kérdéseket végre rendezhessük.