Stagnáló hiány - javuló finanszírozás
Februárban meglehetősen magas, 722 millió eurós hiány keletkezett a folyó fizetési mérlegben, így az első két hónapban összességében nagyjából az előző év azonos időszakában tapasztalt hiánnyal zárt a külső egyensúlyi mutató. A számok nem mutatnak olyan egyértelműen biztató képet, mint a múlt héten megjelent külkereskedelmi mérlegadatok: az áruforgalomban már csaknem fél éve tartó töretlen javulás ugyanis csak mérsékelten érzékelteti hatását a szolgáltatások és jövedelmek alakulását is magában foglaló folyó fizetési mérlegben. Az adatok kissé elbizonytalanították a pénzpiaci szereplőket is, a forint gyengült tegnap.
Az árumérleg ugyan a kivitel látványos élénkülésének köszönhetően a fizetési mérlegben is imponálóan alakul (az első két hónapban bő 4 százalékpontnyi különbség mutatható ki az export és az import növekedési üteme között), azonban ezzel együtt is a folyó hiányról inkább csak az mondható el, hogy növekedése megállt, és most stagnáló pályát követ - ezt mutatja az utolsó 12 hónap görgetett hiányának alakulása. Az áruexport élénkülését ugyanis ellensúlyozza a szolgáltatások körében megfigyelt egyensúlyromlás. Ez csak részben magyarázható az idegenforgalom számaival (melyek a téli hónapokban érdekes módon nem támasztják alá az ágazat élénküléséről szóló híreket), a turizmuson kívüli tételek is hasonló ütemű passzívumnövekedést mutatnak. A tőkejövedelmek áramlása szintén hiányt növelő módon alakult, ami valószínűleg a nemzetgazdaság (elsősorban az állam) közelmúltbeli dinamikus eladósodásával áll összefüggésben.
A külső egyensúlyi helyzetben tehát lassabb ütemben, bizonytalanabbul következik be a változás, mint azt korábban (a külkereskedelmi adatokból) feltételezni lehetett. Ehhez ugyanis nem elegendő a vállalati szektor magára találása, hanem a lakosság és az államháztartás finanszírozási helyzetének megváltozása is szükséges. Előbbire a legutóbbi GDP-statisztikában már utaltak jelek, hiszen felére mérséklődött a fogyasztási dinamika, a költségvetési szektorban ellentmondásosabb a helyzet. Öszszességében feltételezhető, hogy a javuló egyensúlyi folyamatok a háztartások jövedelmének viszszafogott növekedése és eladósodási lehetőségeik szűkülése miatt tartósak lesznek, bár ennek stabilitásához az államháztartás finanszírozási igényének mérséklődésére is szükség lenne.
Kedvezőbben alakult viszont a folyó hiány finanszírozási szerkezete. A deficitnek több mint felét fedezték az adósságot nem generáló tételek, amire régen volt példa. Ez részben a portfólióbefektetéseknek, részben a friss tőkeimportnak köszönhető.
