rdekes ellentmondás: az az ország, amely az egyik legnagyobb híve a nemzetközi gazdasági együttműködésnek, amelynek állampolgárai éppen úgy támogatják a szabad kereskedelmet, amennyire egymást követő kormányai, szabad akaratából úgy döntött, kimarad az euróövezetből. Nem azért, mintha nem lett volna képes, illetve nem akarta volna felvállalni a szigorú maastrichti kritériumokat - éppen ellenkezőleg, számos, eurózónához tartozó ország megirigyelhetné a dán makrogazdasági kritériumokat.

Ám miközben 1973-ban a Dánia uniós tagságáról tartott referendumon a voksolók 63,3 százaléka szavazott igennel a csatlakozásra, addig az 1992-es maastrichti egyezményt csak azzal a kikötéssel voltak hajlandóak elfogadni, hogy négy területen kivonják magukat az előirányzott együttműködés alól. E négy között szerepelt - a védelmi, a jogi együttműködés kiterjesztése és az uniós állampolgárság mellett - az euró bevezetése is. Ezt követően 2000-ben referendumot tartottak, szondázandó a lakosságot, hajlik-e a hazai valuta felváltására a közös európai pénzzel. A válasz nem volt, igaz, szűk többséggel csupán, ugyanis a szavazók 53,2 százaléka vetette el az eurót. Az idén - a tervek szerint - ismét lehet szavazás a kérdésről.

Dán magyarázatok szerint az eddigi elutasítások oka az volt, hogy miközben az ország és lakossága kiváló gazdasági együttműködési terepnek tartja, és mint ilyet, támogatja az Európai Uniót, a kapcsolatok szorosra fűzését politikai téren már nem vallja. S az európai monetáris unióhoz való csatlakozás már ide (is) sorolható.

Mindazonáltal az ország ezer szállal kötődik az euróhoz, a dán korona az euróhoz van kötve, s az euró teljesen elfogadott fizetőeszköz. A cégek többsége ebben a pénznemben folytatja nemzetközi kereskedelmi tevékenységét, s az odalátogató külföldiek is szabadon fizethetnek euróval.