Bizonytalan agrárpiac, behozott lemaradás
Nagy energiával látott neki a szétziláltnak tartott agrárgazdaság rendbetételéhez a Medgyessy-kabinet 2002-ben. A választási ígéreteken alapuló kormányprogramban a birtokszerkezet korszerűsítése, a versenyképesség javítása, az intézményrendszer kiépítése és a jogharmonizáció szerepelt a legfontosabb célkitűzések között, amelyek megvalósítását az új koalíció a csatlakozási felkészülés miatt ítélte fontosnak.
A jelentős szavazóbázisnak és agrárklientúrának számító mezőgazdasági szövetkezeteknek és társas gazdaságoknak kedveztek a kormányzó pártok azzal, hogy a választások után szinte azonnal, már 2002 őszétől módosították a földtörvényt. A változtatások révén a jogi személyek - megelőzve az Orbán-kormány idején preferált családi gazdaságokat - az első helyre kerültek a földhaszonbérleti rangsorban, tulajdonosaik pedig az elővásárlási sorrendben. Ezzel párhuzamosan a maximális bérleti idő 10 évről 20-ra nőtt, ami a bérleti gazdálkodás biztonságát szolgálta. A szocialista vezetésű FVM megreformálta a nemzeti földalapot (nfa) is, de a szervezet kellő költségvetési források híján érdemi birtokpolitikai tevékenységet eddig nem folytathatott. Beindította viszont a földért életjáradék programot, amellyel néhány ezer nyugdíjas korú földtulajdonos számára szociális segítséget nyújtott.
Az FVM és a kabinet - az "üvegzsebprogram" részeként - az előző kormány vitatott intézkedéseivel kapcsolatban több agrárvizsgálatot indított, amelyek elsősorban a családi gazdaságok MFB-s hitelezési körülményeit és a 12 volt állami agrárgazdaság privatizációs tranzakcióit igyekeztek tisztázni. A visszaélések gyanúja jórészt nem igazolódott be, de például ma is az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság előtt van a 12 magánosított agrárcég földügye, mert az nfa szerint a társaságok jogtalanul kaptak 50 éves haszonbérletbe 80 ezer hektár állami területet a választások előtt.
Az új kormány fokozatosan módosított az agrártámogatási rendszeren is, ami elsősorban az addig alkalmazott kiemelt családi gazdasági dotációk leépítését jelentette. E kör azonban nem szorult ki az általános támogatásokból, így a változtatások szektorsemlegesebb pénzhez jutási lehetőséget teremtettek, miközben a korábban háttérbe szorított társas vállalkozások kétségtelenül jobb pozícióba kerültek.
Az FVM a versenyképességet adóskonszolidációs programokkal igyekezett megalapozni, amelyekkel 60 milliárd forintnyi éven belüli hitelt, és - az elmaradott térségekben - 12,5 milliárd forint hosszú lejáratú tartozást fizet(ett) vissza a gazdálkodók helyett. Károsan hatott viszont az exportorientált agrárgazdaságra az erős forintot eredményező árfolyam-politika, ami nyomott felvásárlási árakat vont maga után, és a termelők konszolidációs "hasznát" teljes egészében elvitte.
Az értékesítési gondok már 2002-ben zaklatott agrárpiaci helyzethez vezettek, és ezt - főként az állattenyésztési ágazatokban - a kormánynak mostanáig sem sikerült megnyugtatóan kezelnie, holott a választásokkor kiszámítható viszonyokat és méltányos jövedelmeket ígért. A sorozatos feszültségek és irányítási hibák vezettek ahhoz, hogy a tárcának 2003 őszén közigazgatási államtitkárt kellett cserélnie. Mészáros Gyulát Benedek Fülöp, a kormányfő egyik agrártanácsadója váltotta fel. Nem hivatalos információk szerint menet közben többször megingott Szanyi Tibor politikai államtitkár és Németh Imre miniszter pozíciója is, de végül mindketten a helyükön maradhattak.
A nehézségeket súlyosbította a 2003-as rendkívüli aszály, amely összességében 100 milliárdos veszteséget okozott. A kormány a természeti károkra 50 milliárdos kedvezményes hitellel és 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatással reagált, amellyel enyhített a helyzeten. Ugyanakkor a teljes tavalyi évet fokozódó agrártámogatási hiány jellemezte a szűkös FVM-büdzsé miatt, és a tárcának az év vége előtt csaknem valamennyi meghirdetett dotáció folyósítását le kellett állítania.
Az FVM az idei évre vonatkozó költségvetési vitában is alulmaradt a PM-mel szemben, amely az unióból várható támogatások egy részét az eddigi hazai költségvetési források kiváltására használta fel. Ez az oka annak, hogy a papíron kimutatott 290 milliárdos agrárbüdzséből a piaci szereplők konkrét támogatásként legfeljebb 200 milliárdhoz juthatnak hozzá 2004-ben. A kormány a pénzhiányt ez év elején egy 100 milliárd forintos agrárhitelprogrammal próbálta kompenzálni, amelyet végül - a kiindulási elveket nagyrészt teljesen feladva - 220 milliárdra bővített, ami számos termelő túlzott eladósodását vonhatja maga után.
A pénzügyi feszültségek és a szabályozási hibák már az év elején országos agrártüntetésekhez vezettek. A nem teljesen egységes, de kitartóan tüntető gazdákat végül - kéthetes tárgyalás után - különmegállapodással sikerült "leszednie" a tárcának az utakról. Az egyezség legnagyobb előnye, hogy a termelők - szokatlan módon - egy faktoringügylettel 46 milliárdnyi uniós nemzeti támogatásnak megfelelő összeget már májustól megkaphatnak, ha a pénzfelvételért hajlandók 4 százalékot fizetni.
Bár a demonstrációs egyezség az alapvető gondokat egyáltalán nem számolta fel, a tárcának május elsején "szép csendben" mégis sikerült beléptetnie az agráriumot az EU-ba. Alighanem ez a legnagyobb fegyverténye kétéves tevékenysége alatt. A csatlakozás egyelőre semmiféle komoly sokkot nem okozott, bár az agártárca előrejelzései szerint a következő időszakban is az várható, hogy a több százezer agrárszereplőből 50-60 ezren kiszorulnak a piacról.
Korábban teljesíthetetlennek tűnő feladatot oldott meg a minisztérium azzal, hogy működésbe helyezte a kifizetőügynökségi teendőket ellátó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH), illetve annak integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerét. Egyelőre nem tudni ugyanakkor, hogy az "előzetesen akkreditált" MVH a gyakorlatban miként tudja majd megoldani fokozatosan bővülő feladatait.
A tárca nagy hajrát vágott ki az uniós előcsatlakozási forrásokat közvetítő, április 30-án zárult SAPARD-programmal is, amelyre végül az 52 milliárdos keretnél csaknem kétszer több támogatható igény érkezett, bár a pénzfelhasználás a korábbi évek késlekedése miatt sokáig kétségesnek tűnt. A minisztérium a jó pályázatokat a SAPARD-ot felváltó agrár- és vidékfejlesztési operatív programhoz (avop) igyekszik átirányítani. Továbbra sem dőlt el viszont a másik jelentős projekt, a nemzeti vidékfejlesztési terv sorsa, amelynek most a tizennegyedik változata készül az FVM-ben. Emiatt az uniós források idei igénybevétele meglehetősen kétségesnek tűnik.
Többéves mulasztásos törvénysértést szüntetett meg az FVM azzal, hogy az általa összehívott nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalásokon a napokban új középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégia született. A koncepció kidolgozását az ágazat fejlesztéséről szóló törvény 1998 óta írja elő, de mostanáig a számvevőszéki kifogások ellenére sem történt semmi. A program időtállósága ugyanakkor kérdéses, mivel azt a két ellenzéki parlamenti párt és a hozzájuk kötődő érdekképviselet nem fogadta el.
Vitatott továbbá, hogy a stratégia megvalósításához Magyarországnak mekkora mozgástere lehet, mivel az agrár- és vidékfejlesztési döntések zömét mostantól Brüsszel hozza. A koncepcióban felvázolt vízió szerint mindenesetre a következő tíz évben a mezőgazdaság teljesítménye növekszik, így nemzetgazdasági GDP-n belüli aránya már nem csökken. Az egyik legfontosabb mutatónak tekintett export értéke pedig a 2,8 milliárd eurós mai szintről 4,5-5 milliárdra bővül, 2-2,5 milliárdos pozitív szaldó mellett. Az agrárminiszter állásfoglalása szerint a következő években e program "mentén" kíván dolgozni a kormány.
