Elveszti-e iparát Olaszország?

Többek között a "Made in Italy" árumegjelölés imázsának javításában, minőségi szabadidős és életmódtermékekhez való kötődésének erősítésében látja a kiutat az olasz ipart egyre erősebben sújtó válságból a Confindustria új elnöke. Luca Cordero di Montezemolo, a Fiat, illetve korábban a Ferrari elnöke a múlt héten vette át az olasz munkaadókat tömörítő szövetség vezetését, és máris nagyszabású elképzeléseket fogalmazott meg az olaszországi ipar talpra állítására.

Az olasz vállalatok külföldi terjeszkedésének elősegítése, az elaprózott cégvilágon belüli fúziók és egyesülések bátorítása, a dél-olasz turizmus fejlesztése és az említett szabadidős imázs erősítése menthetik meg az olasz ipart Montezemolo szerint. A Financial Times által idézett szakértők azonban kétlik, hogy erőfeszítései sikerre vezethetnek.

Olaszország eddig túlságosan lassan haladt előre a deindusztrializáció útján (vagyis az ipari termelés külföldre telepítésében, a szolgáltatói szektor megerősítésében) - vélik. Olaszországban a foglalkoztatottak még mindig több mint 30 százaléka dolgozik az iparban, az USA-ban a 70-es évek közepén mértek ilyen arányt, azóta 20 százalékra csökkent a ráta. Így felkészületlenül érte a globalizáció legújabb, minden korábbinál erőteljesebb hulláma a kínai és indiai ipari termelés robbanásszerű növekedésével és versenyével.

Olaszországban nagy hagyományai vannak a klasztereknek (az azonos iparágakban működő cégek földrajzi koncentrációjának), de ezek sem maradhatnak talpon radikális átalakulások és reformok nélkül. A sikeres átalakulások egyik jó példája a Velencétől északra fekvő Montebelluna, ahol néhány tucat cég húsz éve még a világ síbakancstermelésének felét adta. Mára a cégek részben marketingre és k+f-re álltak át, részben diverzifikálódtak és más szabadidős holmikat gyártanak, részben külföldre helyezték termelésüket, de foglalkoztatotti létszámuk alig csökkent - csak ma már zömük nem kékgalléros, hanem irodai alkalmazott.