Fordított élet német földön

Németországban egyre kevesebben élnek saját keresetükből, mind többen hagyatkoznak állami segélyre vagy nyugdíjra; néhány keletnémet tartományban egyenesen több a segélyezettek és a nyugdíjasok száma az önálló keresőkénél - foglalta össze a Dpa az újraegyesülés óta kialakult helyzetet, amely éppen a fordítottja a korábbi évekének. Általánosan jellemző a csalódottság, a kiábrándultság, mert a kárvallott emberek az egyesülés után jobb sorsra számítottak.

A hírügynökségnek a tartományi statisztikai hivataloktól nyert adatai szerint több az ellátott, mint az önálló Szász-Anhalt, Szászország és Mecklenburg-Előpomeránia tartományban .

Röviddel az újraegyesülés után, 1991-ben még csaknem ötven százalék teremtette maga elő a megélhetését, s a lakosságnak csak a negyede volt állami segélyre vagy nyugdíjra ráutalva. Statisztikusok szerint a változások fő oka a rossz gazdasági helyzet miatti elvándorlásban és a születések csökkenő számában keresendő.

Berlinben, Brandenburg és Türingia tartományban egyelőre több az önálló munkából élő, de arányuk itt is fokozatosan csökken. Berlinben mindössze 0,8, Türingiában három százalék volt tavaly a számszerű előnyük.

Nyugat-Németországban jobb a helyzet, de ott is akad kivétel: Brémában, a legkisebb szövetséges tartományban - akárcsak Berlinben - alig van különbség a foglalkoztatottak (37,9 százalék) és az állami pénzből élők (37 százalék) között; itt 1993-ban még 41 százalék dolgozott, és 25 százalék volt valamilyen járadékos. A segélyekből és nyugdíjból élők aránya az ország egész nyugati részében 25 és 31 százalék között mozog. Az önálló keresők aránya Bajorországban 43, Baden-Württembergben és Hessenben 41 százalék, Észak-Rajna-Vesztfáliában 38, a Saar-vidéken 36, Alsó-Szászországban és Hamburgban pedig 33 százalék - utóbbi négy gyengébb a keleti adatnál.