Hiénák a Jukosz maradványai körül

Az állig felfegyverzett terrorelhárító osztag gyűrűjében, az egykori gulágfoglyok rabruhájára emlékeztető vattakabátban a tárgyalóterembe betuszkolt volt Jukosz-elnök, Mihail Hodorkovszkij ezekben a napokban meglepő harci kedvvel küzd az ellene felvonultatott hatalmi gépezet ellen, amely a függetlenség látszatával sem törődő ügyészség és bíróság fegyvereivel méri a végső csapást Oroszország nemrég még leggazdagabb polgárára. Hodorkovszkij és a Jukosz pénzügyeit koordináló Menatep-vezér, Lebegyev ellen ugyanaz a vád: az ügyészség többek között különösen nagy értékre elkövetett csalásban, adócsalásban, valamint költségvetési pénzek jogtalan felhasználásában javasolja elmarasztalásukat.

A vádak jogosak. Hodorkovszkij és társai kihasználták a posztkommunista elit gazdasági hatalomszerzéséhez megteremtett játékteret. Annak részeként a joghézagokat is. A Jukosz-ügyben világszerte tapasztalható felháborodást az váltja ki, hogy Oroszországban a hatalom, annak csúcsán pedig Vlagyimir Putyin elnök a politikai leszámolás eszközéül használja fel a bíróságot.

Szelektív módon, ráadásul. Hiszen Hodorkovszkij vagyonszerzésénél semmivel nem törvényesebb és nem is etikusabb, ahogy a Jelcin-klán tagjait pénzelő Roman Abramovics szerezte a vagyonát, a privatizációs kuponok nagybani felvásárlásából finanszírozott cégalapításokkal. Vagy mit szóljunk Vagit Alekperovhoz, a Kreml gazdasági expanzióját s egyben a saját további gazdagodását kaukázusi ravaszsággal irányító Lukoil-vezérhez? Ő úgy került a csúcsra, hogy 1990-ben szovjet energiaügyi miniszterhelyettesként megkaparintotta a saját ágazata legzsírosabb falatait. Mind Abramovics, mind Alekperov gazdasági tevékenysége ellentétes a világgazdaság írott és íratlan szabályaival. (A Lukoilból például a részvényesek bosszúságára csak 2002-2003 folyamán egymilliárd dollár tűnt el amiatt, hogy a társaság nyomott áron a saját off-shore cégeibe szipkázza, majd onnan piaci áron értékesíti a "fekete aranyat".)

Az orosz büntető törvénykönyv paragrafusai alapján tehát ők is ott ülhetnének a vádlottak padján Hodorkovszkij mellett, Moszkva Bászmánnaja kerületi bíróságán. Ehelyett azon munkálkodnak, hogy a hatalommal való kiegyezés (osztozkodás) fejében megszerezzék azt, ami a per után megmarad a Kreml által az orosz lapok szerint is tudatosan lenullázott Jukoszból. A derék versenyben nincsenek egyedül: a részvényesek június 25-ére összehívott közgyűlése előtt a Gazprom vezérkara bejelentette, hogy a Jukosz csődje esetén kész megvásárolni a cég részvényeit. Tavaly tavasszal még 16 dollárt értek. Ma jó, ha 7,5 dollárt adnak értük.

A gázóriás stratégiai fejlesztés főosztályának parancsnoki (bizony, parancsnoki) rangját viselő Vlada Ruszakova június 1-jén tartott sajtóértekezletén megemlítette, hogy a Gazprom, illetve a Rosznyefty elnöke, Alekszej Miller és Szergej Bogdancsikov már tavaly februárban levélben fordult Putyin elnökhöz, javasolva Kelet-Szibéria és Jakutföld öt legnagyobb kőolajlelőhelyének közös kiaknázását. Mivel akkor még a Jukosz volt a térség egyes számú lelőhely-tulajdonosa és a legfontosabb kitermelési engedélyek birtokosa, aligha tévedünk, ha a nagyszabású tervet a Hodorkovszkij félreállítására 2003 tavaszán elkezdett leszámolás egyik okának tekintjük.

Ez év elején, amikor a Jukosz elnöke már börtönben volt, kormányhatározattal meg is alakították a kelet-szibériai olaj- és gázkincs kiaknázását szolgáló konzorciumot. Az egyebek mellett évi 100 milliárd köbméter gáz kitermelésével kecsegtető vállalkozás alapítói között - a Gazprom és a Rosznyefty mellett - már ott volt a British Petroleummal fuzionált TNK meg a szovjet korszak elavult irányítási és adminisztratív rendszerét reanimáló Szurgutnyeftyegaz. A konzorcium azonban - főleg a Gazpromnak különleges jogokat követelő Alekszej Miller fellépése miatt - azóta is tulajdon- és jogvitákkal van elfoglalva. Annak ellenére, hogy időközben az orosz kormánytól megkapták a Jukosztól visszavont kitermelési engedélyek nagy részét.

Ezek birtokában sem lesz könnyű dolga a Gazpromnak, amely tudatosan a Hodorkovszkij-per első napjait választotta ki a konc megszerzésére indított nyilvános hadjárat kezdetéül. Hiszen egészen május végéig - a moszkvai EU-Oroszország csúcsig - az abnormálisan alacsony belföldi energiaár mellett éppen a Gazprom monopolhelyzete volt az egyik legfőbb akadálya a Világkereskedelmi Szervezethez való orosz csatlakozásnak. Nehéz elképzelni, hogy a nemzetközi gazdasági szervezetek elfogadják a mamutvállalat további terjeszkedését. A gázkitermelés alacsony hatékonysága is a Gazprom te-

vékenységbővítése ellen szól. Moszkva új exporttervei azonban, amelyek a Jukosz tervezett kínai kivitelével szemben egy Japán felé tartó vezeték megépítésével számolnak, elképzelhetetlenek a még jelenleg is a Jukosz tulajdonában lévő kelet-szibériai lelőhelyek nélkül. Ezeket pedig a Kreml - a Hodorkovszkijtól elzabrált hatalmas vagyonnal együtt - nemigen bízhatja a Gazpromnál kisebb vállalatra.

Furcsa történet ez. Putyinék szűk látókörű apparátusi politikája tudatosan csődbe juttatja az orosz költségvetés legnagyobb befizetőjét. Éppen akkor, amikor az egekbe szökő olajár megduplázhatná a kincstárnak a Jukosztól származó bevételét s vele a létminimum alatt élő oroszországi millióknak nyújtott támogatást. Moszkva Bászmánnaja kerületi bíróságán még csak az első felvonás végjátéka zajlik.