Katasztrófák előtt, klímaváltozás után?
A Princeton Egyetem kutatói készítettek egy számítógépes modellt, amely szokatlanul hosszú, 300 éves időtávra előretekintve modellezi a kérdést: mi lesz a csapadék-háztartással, és ezen belül egyebek között a nagy folyókkal - írja a Magyar Rádió Online. Az eredmény az, hogy miközben egy csomó folyónak a vízhozama nő - hiszen az erőteljesebb párolgás növeli a csapadékmennyiséget, éppen azokon a helyeken, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, csökkeni fog a folyók vízhozama.
A kutatók szerint a hőmérséklet nemcsak a föld felszínén nő majd, hanem még a troposzférában is, tehát ezt is beleépítették a modellbe, együtt a vízgőztartalom, a felhőfedettség, a napsugárzás erőssége és az ózonréteg változásaival. Mindez együtt azt eredményezi a modell szerint, hogy a víz körforgásában részt vevő vízmennyiség mintegy 15 százalékkal nagyobb lesz. Csakhogy a csapadék mennyisége többnyire ott nő majd, ahol már most is sok van, és csökken ott, ahol már most is hiány mutatkozik belőle. Például Északkelet-Kínában, Afrika szavannáin, a mediterrán vidékeken és Ausztrália déli és nyugati partjainak közelében. Amerikában a talajnedvesség mértéke akár negyven százalékkal is csökkenhet a princetoni kutatók szerint. Ami pedig a folyókat illeti: a ritkán lakott trópusokon, valamint Kanada és Oroszország északi vidékein bővebb lesz a vízhozamuk, például az Ob Szibériában több, mint negyven százalékkal több vizet szállít majd. Amitől könnyen fölelevenedhetnek a régi tervek, hogy ezt a folyót délnek fordítsák, hogy vizével az Aral tó környéki sivatagokat öntözzék. De ugyanígy fölmerülhet a Yukon erősen megnőtt vízhozamának hasonló hasznosítása. Eközben a modell szerint a leginkább benépesedett, közepes szélességeken található folyók hozama csökkenni fog. Ezek közé tartozik a Mississippi, a Mekong és főleg a Nílus, ez utóbbi vízhozamának húsz százalékos csökkenését jósolják. Ami teljesen megváltoztathatja a vízzel kapcsolatos emberi tevékenységet, egész földre kiterjedő víz-menedzselési rendszerek kell kialakuljanak a helyzet kezelésére.
Persze, ahogyan ez lenni szokott, vannak, akik vitatják ezeket az eredményeket. A brit meteorológiai szolgálat klímamodelljei például azt jósolják, hogy a princetoni modell előrejelzésével szemben az Amazonas vízhozama is csökkeni fog, méghozzá nem is olyan nagy időtávon. Hasonlóan, a Gangesz és a Brahmaputra esetében is, szemben a princetoniakkal, egy másik, nemzetközi kutatócsoport úgy véli, hogy ezek vízhozama jelentősen csökkenhet, mert elolvadnak az őket tápláló gleccserek. Francia kutatók pedig a múlt adataira támaszkodva próbálnak a jövőre következtetni, és arra az eredményre jutottak, hogy a folyók vízhozama mintegy 15 éves késéssel követi a hőmérsékletváltozást, éspedig olyan módon, hogy egy fok emelkedés a földi átlaghőmérsékletben az össz-vízhozamnak mintegy négy százalékos növekedését eredményezi, csakhogy ezen belül Észak- és Dél-Amerikában nőtt a folyók vízhozama, Európában egyelőre stabil maradt, Afrikában pedig már csökkent. Szóval a kép eléggé változó, de az biztos, hogy a hőmérsékletváltozás biztosan erőteljes hatással lesz vizeinkre, és talán ez a tény önmagában is elegendő lesz ahhoz, hogy a politikusok végre belássák, mégiscsak kellene valamit tenni a globális felmelegedés ellen.(MR)
