Lemaradások a szolgáltatásban

A k+f ráfordítás és létszám ágazati megoszlása nem annyira a gazdasági fejlettségtől, mint inkább a gazdaság struktúrájától, a k+f intézményrendszer szerkezetétől, a humán erőforrás képzettségétől és az ágazati besorolási rendszertől függ - állapítják meg a kutatás-fejlesztés és az innováció szolgáltatásban betöltött szerepéről szóló tanulmányukban a szerzők (Mosoniné Fried Judit, Tolnai Márton, Orisek Andrea, az MTA Kutatásszervezési Intézet vezető munkatársai).

Mint hangsúlyozzák, nagy különbség van régiók között is. Az Európai Unió iparilag fejlettebb országaiban sokkal alacsonyabb a szolgáltatói k+f részaránya az üzleti szektorban, mint a kevésbé fejlett Görögországban vagy Portugáliában. A magyarországi 20 százalék körüli arány a finn és az osztrák adat között van, azaz nemzetközi összehasonlításban nem mondható alacsonynak. A ráfordítási összegeket nézve azonban kedvezőtlen a helyzet. A k+f ráfordítás Magyarországon a harmadik évezred elején még sem az üzleti szektor egészében, sem a szolgáltatói ágazatokban nem mérhető össze a finn, az osztrák vagy a spanyol adatokkal, hiszen több nagyságrendnyi a különbség. Csak Görögországgal és Portugáliával - az EU eddigi k+f perifériájával - lehet hazánkat összevetni.

A k+f ráfordítás ágazati megoszlásának adatai vegyes képet mutatnak a tanulmány szerzői szerint. Ezek alapján aligha lehet egyik vagy másik országot modellnek tekinteni vagy minősíteni a k+f fejlődése szempontjából. Miként minősíthető például, hogy Finnországban a szolgáltatási ágazaton belül 10,8 százalék a kereskedelem részaránya, míg Spanyolországban 1,4 százalék? Vagy az, hogy Írországban a szolgáltatási k+f ráfordítás 37,3 százaléka jut a hírközlés/posta alágazatra, Finnországban pedig 18,3 százaléka?

A nagy eltérések mindig jeleznek valamit, amin technológiapolitikai szempontból érdemes elgondolkodni - jegyzik meg a kutatók. Néhány kiugró eltérés a magyar és a nemzetközi adatok összevetése alapján:

- feltűnően magas Magyarországon a kereskedelem részaránya mind a KSH-adatok, mind az empirikus vizsgálat szerint;

- alacsony a hírközlési k+f aránya (különösen, ha az egykori jó hazai k+f bázisra, és a jelenleg is e szakmában működő fejlesztőkre gondolunk);

- az OECD-adatbázisban még nincs magyar adat a pénzügyi szolgáltatások sorában, holott egyre több országban válik mérhetővé ez a szektor is;

- az ingatlanügyletek és üzleti szolgáltatások próbafelmérésének adatai jobban hasonlítanak a nemzetközi, mint a KSH-adatokra;

- a számítástechnikában a KSH adata áll közelebb a nemzetközi átlaghoz, de még így is alacsony az ágazat k+f hozzájárulása, különösen Írországhoz képest (Magyarország 13,8 százalék, Írország 46,6 százalék);

- a kutatás-fejlesztési ágazat próbafelmérési aránya (56,1 százalék) túl magasnak, a KSH által kimutatott 3,8 százalék viszont túl alacsonynak tűnik nemzetközi összehasonlításban. Bizonyos, hogy az ágazati átsorolást eredményező szűrőket nem egyformán alkalmazzák az egyes országok, és nálunk is lehet ekörül némi bizonytalanság.

A közelmúlt k+f létszámadatait is tartalmazó idősor szerint Magyarországon - a ráfordítási adatokhoz hasonlóan - feltűnően alacsony a hírközlésben foglalkoztatottak száma és aránya a szolgáltatási ágazatban, miközben jóval népesebb a kereskedelem ágazata, mint az összehasonlításban szereplő többi országban. A hírközlés/távközlés alágazatban 1999 után indult meg a csökkenés, ez érhető tetten a 2001. évi adatokban (az FTE-létszám 260-ról 173 főre csökkent). A kereskedelem alágazatában ugyancsak 1999 után következett be a változás, amely jóval nagyobb mértékű: 1999-ben még mindössze 42 kutató-fejlesztőt tartott nyilván a k+f statisztika, 2001-ben pedig már 379-et. (VZs)