Nem rövidülnek meg a régi tagok

A minap a Der Standard René Sieglnek, az Austria Business Agency igazgatójának a szavait idézte, aki szerint Ausztria gyakorlatilag esélytelenné válna a beruházásokért folyó versenyben, ha Brüsszel a jövőben elzárná a kedvezményektől a régi tagok elmaradott régióiban befektető nagyvállalatokat.

Az Európai Unió jó előre gondoskodott a bővítés költségeinek fedezéséről az Agenda 2000 program keretében - szögezte le a magyar EU-biztos. Lapunknak nyilatkozva mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy az új tagok felvételével 12,5 százalékkal csökkent az egy főre jutó GDP átlaga a közösségben. A 2007 és 2013 közötti költségvetési periódusban a kohéziós politika első célkitűzése esetében már ez szolgál a támogatások mércéjéül. Más szemüveggel nézve - tette hozzá - 2007-től 18 régió és 19 millió ember kerül abba a szerencsés helyzetbe, hogy eddigi segítése és fejlődése eredményeként kivezetik a kedvezményezettek köréből, természetesen még mindig uniós támogatással. Vagyis Balázs Péter szerint nem helyénvaló az új tagállamokat okolni azért, mert egyes, korábban támogatott régiók - úgymond - kiesnek a kedvezményezettek köréből.

Kétségtelen, hogy az immár 25 tagúra bővült közösségnek el kell döntenie, hogy a 2007-től kezdődő új költségvetési időszakban milyen normatív rendszer alapján nyújt támogatást az elmaradott térségeknek - mondta a biztos. Balázs Péter a városi és határokon átnyúló együttműködési programokkal bővítené a támogatási kört.

Magyarország számára a kohéziós politika jövőjének megítélésénél alapvetően két tényező - a mielőbbi felzárkózás és uniós pénzügyi egyenlegének alakulása - a meghatározó. Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke szerint első látásra úgy tűnhet, hogy bennünket nem érint ez a mostani vita, valójában azonban számunkra sem mindegy, hogy mennyi pénzből gazdálkodik a közösség, mennyi az egy főre jutó támogatás. A nettó befizetők - ezek közé tartozik Ausztria is - azt szeretnék elérni, hogy 2007-től a közösségi kötelezettségeik ne haladják meg a GNI egy százalékát. Másfelől az eddigi kedvezményezettek azért küzdenek, hogy a szerintük elmaradott térségeiket tovább támogassa az unió. Magyarország esetében az optimális az lenne, hogy minél kedvezőbb nettó pozíció mellett meglegyenek a felzárkózáshoz szükséges források, és bővüljenek a határokon átnyúló együttműködési lehetőségek a közösség tagjai, továbbá a tagállamok és az EU-val szomszédos országok között.