Kevés területi változás történt
Elkészült az 1998-2002 közötti területi folyamatok alakulásáról szóló jelentés, illetve az Országos területfejlesztési koncepció (OTK) felülvizsgálatának első változata. A dokumentumok felhasználásával alakítható ki a javaslat az új OTK koncepciójára. A három anyag a tervek szerint novemberben kerül a kormány elé - tájékoztatta a Világgazdaságot Kovács Flórián László, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke. A hosszú távú stratégiai célokat meghatározó új területfejlesztési koncepcióval összhangban készül a második Nemzeti fejlesztési terv is, amely a 2007-2013 közötti időszak uniós támogatással megvalósítható fejlesztéseit tartalmazza.
A területfejlesztési törvény előírja, hogy a kormány négyévente számoljon be az Országgyűlésnek a területi folyamatok alakulásáról, illetve a területfejlesztési politika érvényesüléséről. Az 1998-2002 közötti időszakot vizsgáló, most elkészült szakmai anyag szerint a gazdaság területi szerkezetében kiegyenlítő és különbségeket növelő folyamatok egyaránt zajlottak, de ezek a kilencvenes évek közepére kialakult sajátosságokat alapvetően nem módosították. Az ország központi térségének súlya tovább nőtt. Budapest gazdasági súlya mérsékelten erősödött ugyan, de a főváros tágabb környezete dinamikusan fejlődött.
Az ország nyugati és keleti része közötti fejlettségi megosztottság is megmaradt, bár a legfejlettebb dunántúli megyék - Fejér, Vas és Győr-Moson-Sopron - vizsgált mutatói stagnáltak, illetve visszaestek. A gazdasági növekedés súlypontja a nyugati megyékből a fővároshoz közelebb tolódott, Komárom megyét jellemezte a legerőteljesebb fejlődés. A keleti országrészből is a Budapesthez közelebbi Heves megye tudott számottevő javulást mutatni. A vállalkozói beruházások továbbra is az északnyugati területeket, elsősorban az autópályák körzetét részesítették előnyben, s ez előrevetíti a további fejlettségbeli szakadást.
Az ország keleti, illetve a Dunántúl déli részén szigetszerűen emelkednek ki környezetükből a megyeszékhelyek és egyes prosperáló iparvárosok kistérségei, valamint a turisztikai célterületek. Az ország legfejletlenebb kistérségeinek több mint fele azonban változatlanul az átlag alatt fejlődött, ami további leszakadásukhoz vezet. A leszakadó kistérségek az északkeleti és a dél-dunántúli országrészben koncentrálódnak. A Letenyétől Sárbogárdig húzódó zónában az ország legmarkánsabb fejlettségbeli törésvonala alakult ki. A keleti országrészben a vizsgált időszak elején is létezett a Balassagyarmat-Békéscsaba törésvonal. A képzeletbeli tengely déli részén azonban javultak a gazdasági mutatók, miután ott egyes kistérségek felzárkózó tendenciát jeleznek. A vonal északi részén viszont, Nógrádtól Borsod-Abaúj-Zemplén megyéig tovább súlyosbodott a helyzet.
A vizsgált időszakban, főként annak második felében, a területi különbségeket mérséklő folyamatok is jelentkeztek. A kiegyenlítő folyamatokat nem a növekedés gyorsulása, hanem annak területileg szelektív viszszaesése, valamint az állami szerepvállalás bizonyos elemei eredményezték. A főként a külföldi tőkekivonáshoz kapcsolódó növekedési ütem csökkenése elsősorban a legfejlettebb északnyugati megyéket érintette. Az állami szerepvállalás a növekvő arányú állami beruházások és főként a jövedelempolitika révén indított el a területi kiegyenlítés irányába ható fo-
lyamatokat. A bérnövekedés, amely elsősorban a költségvetési szférát érintette, határozott kiegyenlítő hatást eredményezett, az adóköteles jövedelmek kistérségi és megyei szintű egyenlőtlenségei egyaránt csökkentek.
Területi kiegyenlítést mutat a vállalkozási aktivitás mennyiségi alakulása. A korábban a legalacsonyabb aktivitást mutató periferikus térségekben nőtt az ezer lakosra jutó vállalkozások száma. A külföldi tőke eloszlásában azonban a már korábban fennálló nagy különbségek - bizonyos átrendeződések ellenére - tovább nőttek. Országos szinten a dinamikusan fejlődő szolgáltatói szektor szintén a területi különbségek növekedéséhez járult hozzá.
Az elkészült elemzés segít annak áttekintésében, hogy hol kell, illetve hol érdemes beavatkozni a területi folyamatokba, milyen eszközökkel, s a folyamatok hogyan alakíthatók - hangsúlyozta Kovács Flórián László. Az ország gazdasági-társadalmi helyzetét a legtöbb területen nem az állami támogatások, hanem a piaci folyamatok alakítják, de a támogatásokkal befolyásolhatóak a piaci folyamatok. Fontos, hogy a területfejlesztési célok megvalósítását szolgáló költségvetési források segítsék a területi különbségek mérséklését és a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását.
