MNB: élénk vita minden szinten
A pénzügyminiszter bízik abban, hogy az Országgyűlés a jegybanktörvény módosításával kapcsolatban olyan javaslatot fogad el, amely erősíti az intézmény függetlenségét, és döntésénél mérlegeli az Európai Központi Bank következőkben kialakítandó álláspontját is - áll Draskovics Tibor közleményében. Ezt azután hozta nyilvánosságra a pénzügyminiszter, hogy telefonon tájékoztatta Jean-Claude Trichet-t, az EKB elnökét. Kettejük között személyes konzultáció is lesz, mi-
előtt a központi bank kialakítaná hivatalos álláspontját.
Korábban felmerült - Missura Gábor, az MNB szóvivője is ezt állította -, hogy az EKB az Európai Bírósághoz fordul, amennyiben a törvényjavaslatot elfogadják, és az Alkotmánybíróság sem semmisíti meg azt. Jean-Claude Trichet az Európai Parlamentben valóban elfogadhatatlannak nevezte a magyar kormány terveit a jegybank feletti befolyásának növelésére. "Az, hogy a jegybank két alelnö-két elmozdítsák a kamatlábakról döntő monetáris politikai tanácsból, teljességgel összeegyeztethetetlennek tűnik a maastrichti szerződés jegybanki függetlenségről szóló kitételeivel" - idézte őt az AFP.
Tény: az EU alapszerződései, valamint az EKB alapító okmánya a jegybanki függetlenség személyi feltételeinek biztosításaként arról rendelkezik, hogy a nemzeti bankok elnökei hivatalukból csak akkor menthetők fel, ha már nem felelnek meg a feladataik ellátásához szükséges feltételeknek, vagy súlyos kötelezettségszegést követtek el. Az okmány a hivatali idő tekintetében hasonló biztonságot követel meg a monetáris tanácsok tagjai számára is. A szabályozás megköveteli, hogy amennyiben a nemzeti központi bank statútumát a törvényhozó módosítja, a korrekciónak is meg kell védenie az elnök és a döntéshozó szervek más tagjai hivatali idejének biztonságát.
Közben a parlamentben megkezdődött az indítvány általános vitája. A kormánypárti honatyák a hatékonyabb döntéshozatallal, illetve a kabinet és az MNB közötti jobb információáramlás lehetőségével érveltek, míg az ellenzék szerint a kormány a forint gyengítését és a kamatok nagyobb ütemű mérséklését szeretné elérni a jegybanki politika feletti nagyobb befolyás révén. Az ülésen jelen volt Járai Zsigmond jegybankelnök is, akinek azonban nem volt hozzászólási joga. A kormány képviseletében Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára elfogadásra ajánlotta a tervezetet, amely - szavai szerint - támogatja a gazdaságpolitika két irányítója közötti együttműködést, javítja a döntési mechanizmust.
Bár a nemzetközi gyakorlatban léteznek országok, ahol a miniszterelnöknek hasonlóan nagy beleszólása van a monetáris tanácstagok kinevezésébe, ennek ellenére három érv is felhozható a jegybanktörvény módosítása ellen. A legnyilvánvalóbb aggály a két jegybankalelnök leváltásával kapcsolatban merül fel. A magyar törvény is úgy rendelkezik, hogy a monetáris tanács tagjának megbízatása lemondással, a megbízatási időtartam leteltével, felmentéssel vagy halállal szűnhet meg. Felmenteni csak akkor lehet, ha nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, illetve súlyos kötelezettségszegést követ el.
A másik ellenérv, hogy a nemzetközi kinevezési gyakorlat nem feltétlenül mérvadó. Az ugyanis nem egy helyen több évtizedes viszonyokat tükröz, és nem mutatja, hogy a politika és a jegybank viszonya a törvényszerűen felmerülő érdekkülönbségek ellenére kiegyensúlyozott, s a kormányzat tartózkodik a beavatkozástól a monetáris politikába. A harmadik ellenérv, hogy a változtatás célja a politikai kommunikáció ellenére nyilvánvaló: a kormányzati érdekek közvetlen megjelenítése a monetáris politikai döntésekben. Vagyis a probléma nem az új kinevezési gyakorlattal van, hanem azzal, hogy a változtatás úgy csorbítja a jegybank függetlenségét, hogy azt a kormányzat egyértelműen ki kívánja használni.
A monetáris tanács összetételében a módosítás elfogadásával jelentős változások következhetnek be. Jelenleg négy "belső" és öt konszenzusos tagja van a tanácsnak, és - bár a törésvonalat nem egészen itt lehet meghúzni - a kemény monetáris politika hívei (a héják) és a valamivel megengedőbb (bár a kormányzati szándékoktól így is messze álló) tagok arányát ez jól tükrözi. A módosítás után két "belső", öt konszenzusos és négy kormányhoz közel álló tag lenne a tanácsban. Amennyiben az új tagok maradéktalanul a kormányzat álláspontját képviselnék, a frontvonalak nem az óvatos lazítás körül, hanem a jegybank inflációs céljainak feladása mentén rajzolódhatnának ki.
Közben nyilatkozott az ügyben a monetáris tanács több tagja is. Kopits György a Reutersnak azt mondta: nem számít a kamatpolitika látványos lazítására. Az irányadó kamatszint túlzott, nem hiteles mérséklése a hosszabb lejáratú hozamokat növelné, vagyis nem szolgálná a kormányzat államadósságteher-csökkentő céljait sem - érvelt a szakember, akit a piac a jelenlegi tanácson belül "galambként", vagyis az óvatos kamatcsökkentés híveként tart számon. Egyéb okokból is visszájára fordulhat a kormányzati törekvés: a monetáris politika céljait sértő módon kierőszakolt árfolyamgyengülést ugyanis a piac mérhetetlen bizalmatlansággal fogadná. Kopits elfogadhatónak tartja a miniszterelnök általi kinevezést, de sem a jelenlegi tagok mandátumának megszüntetésével, sem a létszámbővítéssel nem ért egyet.
Az MNB nem fogadja el, hogy a forint leértékelődése inflációs nyomást okozzon - így Adamecz Péter elnökhelyettes fogalmazott a Reutersnak egy frankfurti gazdasági tanácskozás közben. Nem világos, mi a kormány célja, amikor időnként azt hangoztatja, jobb lenne, ha a forint gyengülne - tette hozzá. Ha alacsonyabb az alapkamat és gyengébb a valuta, akkor nyilván elfogadják a gyorsabb inflációt. Ez az a pont, amelyben vitában állunk a kormánnyal, mert mi nem akarunk magasabb inflációt - magyarázta. Ez nem illik bele a megbízatásunkba, és az is kérdéses, hogy a versenyképességi célú leértékelődés használ-na-e a gazdasági növekedésnek - szögezte le Adamecz.
