Közel-keleti Szilícium-völgy Izraelben

Az elmúlt évek világgazdasági recessziója azért is volt fájdalmas az izraeli gazdaság számára, mert a palesztin intifáda egybeesett a dotcombuborék szétpattanásával, amely lejtőre állította az információtechnológiai (it-) ipart is. Márpedig a gazdaság fő hajtóerejeként szolgáló - tavaly a 41,5 milliárd dollárnyi izraeli exportnak mintegy felét adták a magas szellemi értéket képviselő ipartermékek - it-piac egyik fő terepén, az amerikai Nasdaq tőzsdén több izraeli céget jegyeznek, mint az összes többi külföldit együttvéve. Mindennek következményeként nemcsak az export, hanem a csúcsiparágak fejlődését éltető nemzetközi tőkeberuházások is megcsappantak. A jó idők azonban kezdenek viszszatérni: az idei export már két számjegyű tempóban bővült, a közvetlen külföldi invesztíciók értéke a 2002. évi 1,6 milliárd dollárról 2003-ban 3,7 milliárd dollárra nőttek, s az ez évi részadatok is további bővülésről tanúskodnak.

Bár Kelet-Közép-Európa részesedése Izrael külkereskedelmében csupán néhány százalék, Jeruzsálem az EU keleti bővítésével elérkezettnek látta az időt, hogy erőteljesebben forduljon a régió felé. E kereskedelemfejlesztő agitációban maga Jehud Olmert iparügyi és kereskedelmi miniszter, egyúttal miniszterelnök-helyettes is szerepet vállalt, amikor nemrégiben egy a frissen csatlakozott tagországokból odainvitált újságírócsoport tagjaival beszélgetve azt is kifejtette: Izrael nem csak az erőszak földje, a több évtizedes kényszerű háborús készültség dacára élenjáró tudásgazdaságot sikerült létrehoznia. A paletta ma már az informatikától és távközléstől, az energiaipartól és a környezetvédelemtől a biotechnológián, illetve az élettudományokon át egészen az űriparig és a haditechnikáig terjed. Ez utóbbi meghatározó szerepére utal, hogy a mértékadó Jane's Defence Weekly szaklap szerint Izrael - az USA és Oroszország után - a védelmi technológiák harmadik legnagyobb exportőre. A helyi high-tech üzleti közösség cégeinek számát mintegy háromezerre teszik, jóllehet többségük alacsony tőkeerejű, kisebb vállalkozás. Mindazonáltal a színvonalas egyetemi oktatás jóvoltából ma már 10 ezer főre 135 mérnök és technikus jut; közel 70 ezer kutatómérnök tevékenykedik a magas hozzáadott értékű iparágakban. Az it-szektorban 2002-ben az egy főre jutó termelés 227 ezer dollár volt, ez az üzleti szféra exportjának 21 százalékát adta. Ez is magyarázza, hogy ma már a csúcsiparágak vezető cégei szinte mind jelen vannak az országban termelőüzemekkel vagy kutató-fejlesztő létesítményekkel. Ilyen például a félvezetőgyártó amerikai Intel, amely 1996 óta egymaga több mint egymilliárd dollárt fektetett be a közel-keleti országba, s ott fejlesztették ki a ma használatos népszerű mikroprocesszorok egyikét, a Pentium 3 csipet. A csúcstechnikai vállalkozókedvet az is tovább pezsdíti, ahogy az izraeli hadiipar kutatási eredményei nagymértékben átmennek a civil szektorba. Ezek sorában emlegetik az eredetileg a hadsereg számára kifejlesztett internetes tűzfalakat, amelyek a Check Point Software Technologies nevű cég keresett exportcikkei. De nem csupán a termékekről van szó. A sikeres csúcstechnikai vállalkozók többsége hadmérnökként startolt, akik az obsit után az üzletben kamatoztatják a hadseregben szerzett szakismereteiket.

Jóllehet az izraeli kormányok már korábban felismerték a szellemi kapacitások kiaknázásában rejlő üzleti lehetőségeket, a látványos áttörés a 90-es évek végén ment végbe. Miután abban az évtizedben közel egymillió bevándorló, köztük számtalan műszaki talentum érkezett az egykori szovjet köztárságokból, beilleszkedésüket többféle vállalkozásfejlesztő program is támogatta. E projektek azonban nem tettek különbséget a régi és az új bevándorlók között, és ami a lényeg: az állam nem ad csak úgy nyakra-főre pénzt, hanem ellenkezőleg, egyfajta kockázatitőke-befektetői szerepet vállal az induló vállalkozásokban is - avat be a részletekbe Jair Amitaj, a versenyképes ipari termékek kifejlesztését támogató Chief Scientist Office (CSO) nevű hivatal nemzetközi együttműködési ügyekben illetékes vezetője. E támogatás alapgondolatát illusztrálja a CSO úgynevezett technológiai inkubátorház programja. Az a vállalkozó, akinek ötletét élet-, de főként exportképesnek tartja az arra hivatott szakértői grémium, meghatározott időre - többnyire két évre - beköltözhet az államilag támogatott inkubátorházba, ahol elindíthatja üzletét. Az apanázsok fejében az állam részesedést köt ki a kifejlesztendő termék reménybeli értékesítési eredményéből, és egyúttal azt is megköveteli, hogy a vállalkozó is viseljen anyagi kockázatot, amelyet természetesen nemcsak saját zsebéből, hanem a privát szféra által is finanszírozhat. Jelenleg a 23 inkubátorházban 200 projekt fut; ezek 2003-ban 14 millió dollár állami támogatást kaptak. Eddig összesen 600 programnak nyújtottak ilyen induló oltalmat, ennek fele ma is megáll a saját lábán, 25 százalékuk kudarcba fulladt, a maradék 25 százalék pedig valamilyen más vállalkozás égisze alatt működik tovább.