Bauer Tamás konszenzust szeretne a köztársasági elnök személyét illetően

Az SZDSZ volt országgyűlési képviselője önmérsékletet kér, és megegyezést szeretne a kormánypártok és az ellenzék között az idén megválasztandó köztársasági elnök személyéről. A politikus levele a Népszabadságban jelent meg.

(...) Az MSZP megnevezni készül köztársaságielnök-jelöltjét a tavaszra tervezett kongresszusán - írja levelében Bauer. Mintha az ország közvetlenül választana elnököt. Tervezik, hogy az SZDSZ-szel egyeztetnek, de az szemlátomást fel sem merül bennük, hogy az ellenzékkel is egyeztessenek.

Az új, demokratikus Magyarország eddig kétszer keresett magának köztársasági elnököt, 1990-ben és 2000-ben (hiszen 1995-ben magától értetődőnek tűnt, hogy a kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalíció egymaga is újjáválaszthatja a népszerűségi listákat tartósan vezető Göncz Árpádot). Göncz személyében 1990-ben az akkori vezető kormánypárt és vezető ellenzéki párt, egyfelől Antall József, másfelől Kis János és Tölgyessy Péter egyezett meg azon az alapon, hogy egyaránt megbíztak benne. Így választhatta meg őt az Országgyűlés az első körben, az összes képviselő háromnegyedének szavazatával.

Öt évvel később Göncz újraválasztása az első körben kétharmados többséggel a kormánytöbbség által háromszoros politikai demonstráció volt. Mind a szocialisták, mind a szabad demokraták a szükséges számú aláírással jelölték őt, hogy egyaránt saját jelöltjükként szerepeltessék a választáson (az ellenzékkel való egyeztetés gondolata fel sem merült), míg három ellenzéki párt az egy évvel korábban vereséget szenvedett jobboldal erejének demonstrálására Mádl Ferenc személyében közös ellenjelöltet állított.

Újabb öt év elteltével Mádl Orbán Viktor és Torgyán József egyezségével lett köztársaságielnök-jelölt anélkül, hogy a jelölés során akár csak szóba álltak volna az akkori ellenzéki pártokkal. A közvéleményt másfél éven át Torgyán köztársasági elnökségének rémével riogatták, mígnem Orbán közeli politikai barátjánál kötöttek ki. A közvélemény megkönnyebbüléssel fogadta a Torgyán-veszély elhárulását, a két ellenzéki párt akkori elnökei - Kovács László és Magyar Bálint - igent is mondtak Mádl jelölésére, de képviselőik egy része - köztük e sorok írója - nemet mondott rá. A parlamenti szavazásig mindkét pártban nőtt az ellenzők aránya, ezért Mádlt csak a harmadik fordulóban, egyszerű többséggel választotta meg az Országgyűlés. (...)

A politikus elfogultnak gondolja a jelenlegi köztársasági elnököt, akinek - bár számos esetben jogosan lépett fel a szocialista-szabaddemokrata koalíció által hozott törvényjavaslatok ellen - "politikai elfogultsága legdurvábban a kettős állampolgárságról kiírt népszavazás kapcsán jutott kifejezésre: a kampány közben, a MÁÉRT-en az egyik oldal álláspontja mellett foglalt állást, és a népszavazást követően is az ellenzéki pártokkal együtt szorgalmazza azt, amire a választópolgárok nem adtak felhatalmazást. Nem csoda, hogy sokan érzik úgy, hogy Mádl nemcsak Orbán kiválasztottjaként, de Orbán embereként tölti be tisztségét, akárcsak Járai vagy Polt. Mádlnak és azoknak, akik tisztségébe emelték, sikerült az egyik politikai oldal szolgálatába állítani a köztársasági elnöki tisztséget, s megfosztani attól a rangtól, amivel Göncz Árpád felruházta." (...)

A magyar demokrácia érdeke ezért azt kívánja, hogy a mai Országgyűlés legnagyobb pártja, illetve a kormánykoalíció megtegyen mindent egy olyan jelölt megtalálása végett, akit az első körben a kormányoldal és az ellenzék közös jelöltjeként választhatnak meg a harmadik köztársaság harmadik elnökévé. A két koalíciós pártnak ez ügyben tárgyalást kell kezdeményeznie az ellenzéki pártokkal, és olyan személyeket ajánlani a figyelmükbe, akik egyik párthoz sem kötődnek, és a demokratikus értékek melletti elkötelezettségük, közéleti múltjuk alapján elnyerhetik mind a kormánypártok, mind az ellenzék támogatását. Az ilyen személyeket valószínűleg azok között lehet megtalálni, akik korábban már betöltöttek olyan tisztséget, amelyre kétharmados többséggel választ meg valakit az Országgyűlés. (...)

Az alkotmányos berendezkedés az írott szabályok mellett alkotmányos szokásokból is áll. Ha a hatalom egymást követő birtokosai újra meg újra eltérnek az alkotmányozó szándékaitól, akkor az, ami első alkalommal még csak normaszegés, maga válik új normává. A kormánytöbbség már rálépett erre az útra, amikor átvette a kormánypárti öninterpellációk gyakorlatát, amikor a Fidesz gyakorlatát folytatva csonka kuratóriumot választott, vagy megakadályozta az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülés megtartását stb. Amit a mai kormánypártok ellenzékben még mint normaszegést élesen bíráltak, azt most folytatják, s ezzel normává teszik. Ezt tennék akkor is, ha a harmadik fordulóban a kormánypártokhoz kötődő köztársasági elnököt választanának. Ha képesek ettől tartózkodni és az ellenzékkel együtt dönteni, akkor megerősítik a magyar demokráciában olyannyira fontos köztársasági elnöki intézményt. (nol)