Független igazgatókat akar az EU
Az Európai Bizottság a tőzsdei cégek vezetői javadalmazásának nagyobb nyilvánosságát, valamint a független (non-executive) igazgatók szerepének erősítését szorgalmazza. A bizottság a tagállamokra bízza ugyan, hogy megszívlelik-e az általa megfogalmazott javaslatokat, a kormányok azonban kötelesek "cselekedni" az ajánlásban megfogalmazott célok megvalósulása érdekében. A cél nem más, mint a tőzsdei cégek működésének átláthatóbbé tétele és a vezetői érdekkonfliktusok elkerülése révén a részvényesek bizalmának megerősítése.
A vállalatirányítás területén már ma is vannak tőzsdei ajánlások; ezeket a BÉT tavaly adta ki. A Felelős vállalatirányítási ajánlások címet viselő dokumentum a jó irányba tett első lépésként értékelhető, van azonban még hova fejlődni ezen a területen - véli Czakó Borbála, az Ernst & Young tanácsadó vezérigazgatója, a BÉT corporate governance bizottságának tagja, aki maga is részt vett az ajánlások kidolgozásában. Ezek az uniós ajánlásnak megfelelően szorgalmazzák, hogy a vezetők javadalmazására vonatkozó elveket a közgyűlés hagyja jóvá, és azok a vállalat hosszú távú, stratégiai érdekeit szolgálják. Megfelel a bizottsági javaslatnak az az ajánlás is, hogy az igazgatóság pártatlanságának biztosításához a vállalattal és menedzsmentjével semmiféle lényeges kapcsolatban nem álló, független igazgatósági tagokat is válasszanak. Czakó Borbála szerint ugyanakkor a vezetői fizetések teljes nyilvánossága Magyarországon ma még nem valósítható meg. Hasonló véleményt fogalmazott meg Juhos Andrea, a DBM Magyarország karrier-tanácsadó cég ügyvezetője is, aki szerint sokkolná az alkalmazottakat, ha fény derülne a saját fizetésük és vezetőik javadalmazása közötti óriási különbségre. A részvényesek szempontjából mindazonáltal áldásos lenne a nyilvánosság, hiszen az igazgatók javadalmazása fontos információt jelent.
A független igazgatók szerepének javasolt erősítése kapcsán Juhos arra hívta fel a figyelmet, hogy nyugaton ez fontos, nagy presztízst jelentő funkciót jelent, amelynek betöltéséhez a cégek gyakran fejvadászokat segítségét kérik. Magyarországon ezzel szemben ezekért a ma még "kvázi kifizetőhelyként" működő pozíciókért nincs nyílt verseny; azokat személyes, illetve az állami cégek esetében politikai kapcsolatok alapján osztják ki.
