Internet: szomorú helyzet Magyarországon

Magyarországon drága a szélessávú internetelérés, hiányoznak a piacról a valódi versenyt generáló alternatív szolgáltatók, és a felmérések szerint az embereket sem igazán érdekli sem az internet, sem a számítógép - írja az Index.

Ha mindent összeadunk, közel tizennégyezer forint - a minimálbér negyede - az átlagosnak mondható 512/128-as adsl számlája. Ennek az összegnek az ötöde az állam zsebébe kerül - miközben építjük az információs társadalmat. A kormányzat egyfelől bonyolult támogatási rendszerekkel próbálja elősegíteni az informatika terjedését - vagyis milliárdokat tömköd a legnagyobb szolgáltatók zsebébe -, másfelől jól beszedi az áfát a végfelhasználótól. Bár a tarifák az áfa nélkül is magasabbak a nyugati szintnél.

Az adsl nettó havidíja több tételből áll, kezdjük a legérthetetlenebbel: a telefonvonal fenntartási díjával. A Gazdasági Versenyhivatal szerint nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a telefonszolgáltatók (Invitel, Matáv, Monortel) a havi két-háromezer forintos telefonos alapcsomag előfizetésére kötelezik internetelőfizetőt. A GVH szerint azért nem, mert a vonalak fenntartása komoly összegeket emészt fel.

A világ hazánknál fejlettebb részein már megjelentek az olcsóbb fapados internetelérések, ezért óhatatlanul felmerül az emberben, hogy néhány extra szolgáltatás mellőzésével talán lehetne spórolni. Sajnos hiába álmodozunk ilyesmiről, a kiegészítő szolgáltatások - például a webtárhely és az emailcím - műszaki költsége a teljes adsl-díjnak csak néhány százalékáért felelős. Az viszont tény, mondta el az Indexnek Porffy András, az Externet ügyvezető igazgatója, hogy a lakossági piacon a díj hatvan-hetven százaléka a vonalat adó távközlési céghez kerül.

A szélessávú elérések magyar árszintjének minősítésekor azt sem hagyhatjuk figyelmen, hogy - mint azt az internetes piacon vezető Axelero stratégiai igazgatója, Császár Zoltán az Indexnek elmondta - az adsl technológia többmilliárdos beruházást igényel, és a szükséges eszközök ára európai szinten van - a magyar keresetek meg jóval alatta.

Amíg a világ civilizáltabb részein már megabitekben határozzák meg a használható sebesség alsóbb régióit, itthon egy 512 kilobites hálózatnak is örülhetünk.

Franciaországban nyolc megabites adsl szolgáltatást kapunk havi 15 euróért, azaz nem egészen háromezer forintért. Élvezzük ki az önsanyargatás keserédes pillanatait, osszunk és szorozzunk: tizenhatszoros sávszélességet kapunk harmadáron, egy megabit tehát ötvenszer annyiba kerül itthon, mint Franciaországban. (Még egy kis demagógia: odaát 287 000 forint a minimálbér, azaz itthon átlagosan kétszázötvenszeres terhet jelent a havidíj).

24 euróért (hatezer forintért) a nyolc megabites adsl mellé korlátlan telefonhasználatot is adnak az említett szolgáltatók (Neuf, Cegetel), és a francia ügyfeleknek hűségnyilatkozatot sem kell tenniük, gyakorlatilag bármikor otthagyhatják a társaságot. Itthon a szolgáltatóváltás még a szerződés lejárta után is egy hónapot vesz igénybe, hála a Matáv lassú ügyintézésének.

A francia példa nem egyedülálló, Kanadában például a négy megabites letöltési sebesség havidíja átlagosan ötvenöt kanadai dollár, azaz nyolcezerötszáz forint. Az árukapcsolás a tengerentúlon is működik, de sokkal elfogadhatóbb formában: az említett összegben benn van tizennyolc tévécsatorna is, ugyanakkor a diákok havi háromezer forintért megkaphatják az internetet, kábelcsatornák nélkül.

Magyarország internetes lemaradását az is fokozza, hogy az internetet és a számítógépet népszerűsítő kampányok sikertelenek, legalábbis a World Internet Project 2004-es felmérése szerint az utóbbi években radikálisan nőtt azoknak a száma, akik szerint világháló semmit sem nyújt. A magyar szakértők most abban bíznak, hogy otthoni internetezők száma mindezek ellenére idén meghaladhatja a lakosság húsz százalékát - ez alig másfél-két százalékos növekedést jelent. (Index)