Sajátos magyar kartellek

A magyar építőiparban nagyon sok különböző szintű és minőségű együttműködés figyelhető meg. Ezek nem feltétlenül versenypárti, hatékonyságjavító együttműködések, és mint ilyenek gyakorta kartelltilalomba ütköznek - nyilatkozta Tóth Tihamér, a GVH versenytanácsának elnöke a múlt évi tapasztalatokról. Tavaly - nem mennyiségük, sokkal inkább jelentőségüknél fogva - a kartellügyek domináltak a hivatal tevékenységében. A gyakran közbeszerzésekhez kötődő esetekből meglehetősen sokszínű kartellmegállapodásokat regisztrálhatott a versenytanács.

Tóth Tihamér elmondta: volt köztük nyilvánvaló, hagyományos, durva versenykorlátozás, piacfelosztás, áregyeztetés, de akadtak akár magyar sajátosságnak is mondható összejátszási formák, mégpedig az úgynevezett kockázatcsökkentő megállapodások. Lényegük: a közbeszerzési pályázatok résztvevői közül többen arra szerződnek, hogy bármelyikük is nyer, a másikat alvállalkozóként vagy egyéb formában bevonja a munkába. Ilyenre nincs igazán külföldi példa.

Az építőipar mellett egy bérvadásztatást érintő kartellügy különösen felkeltette a versenyjogi szakemberek figyelmét. Az eset ugyanis azt példázta, hogy a vadászat sem pusztán úri passzió, hanem igen fontos, többmilliárdos forgalmú üzletág, amelyben immár kartellezni is érdemes.

A múlt év sem telt el pék-, illetve malomipari ügy nélkül. A Kelet-Magyarországon működő molnárok és malmok közötti versenykorlátozó piacfelosztás azért is volt tanulságos, mert a versenytanács nemcsak vállalkozásokat, hanem más, úgymond félállami jellegű szerveződéseket - kamarát, terméktanácsot - is büntetett. Ezek a szervezetek sajátos jogi státusuk ellenére sem élveznek immunitást a versenytörvény szigora alól. Természetesen a tagvállalkozások sem mentesülnek a felelősségtől azáltal, hogy tiltott együttműködésüket ilyenfajta szervezetek védőernyője alá vonják - hangsúlyozta a versenytanács elnöke.

Határozottan emelkedett a bírságok mértéke. Jóllehet első látásra túlzottnak tűnnek a milliárdos nagyságrendek, nem feledhető, hogy a kartellezők - a nemzetközi számítások szerint - átlagosan az érintett forgalom 20-30 százalékát teszik zsebre illegálisan. Ehhez képest a hivatal által kiszabott bírságok az érintett forgalom 5-6 százalékát érték el csupán - mutatott rá Tóth Tihamér. Utalt arra: tavaly megszületett az első olyan kartellhatározat, amelynek felderítéséhez és bizonyításához az egyik kartelltag segítette a hivatalt. Ezért teljességgel mentesült a bírság alól.

Egyre nagyobb jelentőségűek a fogyasztó megtévesztésével kapcsolatos versenyügyek. A múlt évben a sajtótermékek, ásványvizek, telefonszolgáltatások, gyógyszerek, természetgyógyászati termékek piacán volt a legtöbb probléma. Az elmarasztalt cégek rendszerint valós tényt tüntettek fel megtévesztő módon, közegben, illetve megalapozatlanul használtak elsőbbségi, felsőfokú jelzőket reklámjaikban. Jogsértő magatartásaiknak nemegyszer tízmillió forintot meghaladó bírság volt az ára.

Viszonylag kevés, hat törvénysértést állapítottak meg erőfölényes ügyekben. A bírságoló határozatok szinte mind a hírközlési piacot érintették. Ezen a területen versenyteremtő célzatú szabályozás is érvényesül. A GVH-beavatkozás azt jelzi: a mégoly jószándékú szabályozás sem képes valamennyi versenyproblémát megoldani, és esetenként szükség lehet a versenyhatóság fellépésére - summázta Tóth Tihamér.

Az uniós csatlakozással kapcsolatos tapasztalatokról szólván kiemelte: eddig csak néhány, a tagállamok közti kereskedelmet érintő ügy indult, amelyben május elsejétől kötelező a közösségi szabályokat alkalmazni. Ez idő tájt a mentesítés kérdése okoz gondot. Miközben a közösségi jogban megszüntették az egyedi mentesítés lehetőségét, azt a magyar jog továbbra is ismeri. A konkrét esetek alapján - mivel azok nemegyszer érintik a tagállamok közötti kereskedelmet - megfontolandó, hogy van-e értelme fenntartani a magyar egyedi mentesítés intézményét - mondta a versenytanács elnöke.