Sztrájkok hete Franciaországban
Napokra és szakterületekre elosztott ütemterv alapján folynak az erre a hétre a főbb francia szakszervezetek által kezdeményezett közszolgálati sztrájkok. A megmozdulások tétjét az adja, hogy képesek-e még a szakszervezetek erőt demonstrálni a 2003 késő tavaszán indított, majd pedig sikertelenül befejezett sztrájkok és tüntetések után.
A hét egészére kiterjesztett megmozdulássorozatot hétfőn az orvosok és az ápolónők kezdték. Tegnap, kedden - a levél- és csomagküldő szolgáltatások liberalizálását célzó nemzetgyűlési vita napjára időzítve - összesen mintegy 300 ezer postai alkalmazott szüntette be a munkát. Ma, szerdán a vasutasok maradnak távol, az őket érintő idei költségvetési előirányzatok és a tervezett, mintegy 3600 fős elbocsátás ellen tiltakozva. Hozzájuk csatlakoznak az elektromos és gázművek dolgozói, akik a munkáltatójuk részleges privatizálása és az ennek folytán fenyegető 15 ezer fős leépítés ellen emelnek szót. Ugyancsak ma szüntetik be az operációkat a sebészek. A csütörtök a pedagógusok munkabeszüntetésének napja lesz, az e heti, összehangolt kampányt szervező hat szakszervezet egyúttal az utcai tüntetéseket is erre a napra időzítette. Szombaton az általános orvosok és az ápolónők tiltakoznak az egészségbiztosítás rendszerében most esedékes reformok miatt. Az érdekvédelmi szervezetek egyébként az e heti sztrájk- és felvonulássorozatot főpróbának tekintik a február 5-re - a 35 órás munkahét törvényi felülvizsgálata ellen - meghirdetett monstre megmozdulásra készülve.
A kormány a maga részéről mindenekelőtt abban bízik, hogy az akció - a nagyszámú szakszervezet bekapcsolódása ellenére - szétesik. Ebben szemlátomást kezére játszik az, hogy a résztvevőknek valójában nincs közös témájuk, mert jelentősen eltérnek az egyes területek problémái és követelései. A megmozdulásoknak - ki nem mondva - célpontjává tett miniszterelnök, Jean-Pierre Raffarin a lehető legkevésbé ingerlő hangon hozta az érintettek tudomására, hogy nem tágít, és végrehajtja az elhatározott reformokat - tudósít a Le Figaro. Kormányának tagjai szintén szociális érzékenységüket és megértésüket hangoztatják, kijelentik azonban, hogy a követelt többletbér forrása a több munka lehet, amely külön indok a 35 órás munkahétre vonatkozó kötöttségek lazítására.
