Kenedi: A mai politikusok ugyanúgy maszatolnak, mint a nyolcvanas években
Kenedi János kutató szerint más nem történt, mint egy erős és szokatlan figyelmeztetés, hogy a társadalom nem nagyon tűri tovább, hogy a politikusok folyamatosan a pofájukba hazudjanak, és késleltessék a rendszerváltás óta, immáron tizenöt éve az 1944-1990 közti iratok nyilvános megismerését. A Poltical Capital vállalkozása nem több, mint egy utalás arra, hogy polgári engedetlenségi gesztust is vállalnak az emberek azért, ha az ismereteiktől meg akarnák őket fosztani.
Egy lista nyilvánosságra hozása kényszeríthetné ugyan a politikusokat arra, hogy megalkossák végre az ügynöktörvényt, de a történész nem tudja, hogy mik a tényleges indítékaik. A környező országokban mindenütt megindult már egy második hulláma egy iratfeltárásnak. Ezek közül a legjobb a Szlovákoké, amelyet folyamatosan bővítenek is, de a bolgárok is csináltak már ilyen dossziétörvényt, és a románok is elfogadtak egy ehhez hasonlót még 1996-ban.
Nem lehetséges az, hogy egy társadalom önismeret nélkül, a saját múltjának megismerése nélkül, mint egy szakadék túloldaláról folytassa az életét. Ilyen szakadék ugyanis nem fordult elő Magyarországon. A probléma egyik forrása lehet az, hogy a puha diktatúra árát a demokráciában keményen kell megfizetni. Magyarországon a rendszerváltozás egy tíz évnél is hosszabb folyamat, amiben nincsenek világos kategóriák, nem fektetettek le normákat, egyezményeket a társadalom tagjai egymás között, és ennek következménye a parlament működése is, amelyik ugyanúgy maszatolja a politikai és a jogi körülményeket, amint ahogy a nyolcvanas években elkezdték maszatolni - véli Kenedi János.
A polgári engedetlenséget a történész csak egy jelzésnek tartja, a vállalkozás ismeretében pedig gyengének és alig-alig figyelemre méltónak. Az igazi probléma inkább az, hogy hogyan lehet törvénnyel kiiktatni az alibi érdeklődést és megkülönböztetni a valódi társadalmi érdeklődéstől. Alibi érdeklődésnek azt tartja, hogy majdnem minden héten megjelenik egy-egy lebukott ügynök, akiből a bulvársajtó botrányt csinál, majd a következő héten jön a következő ügynökbotrány.
Megoldás az lehet Kenedi János szerint, hogy nem radikális, hanem körültekintő törvényt kell hozni. Nem szabad hagyni, hogy a titkosszolgálatok megegyék a törvényt, ebből a szempontból kell radikálisnak lennie. A legfőbb cél, depolitizálni és dekriminalizálni az 1990. február 4-e előtt keletkezett iratokat és átadni őket a civil társadalomnak kell. Alkotmányos mulasztás minden olyan kísérlet, amely elszabotálja ezeket a jogokat, mert az Alkotmány 59. és 61paragrafusa garantálja a társadalom tagjainak a megismerés és az információs önrendelkezés szabadságát.
Amikor előkerülnek a nevek, akkor az adatvédelmi obudsman mindig megszólal, és elmondja, hogy mi jogos, és mi nem jogos. Az adatvédelmi ombudsman is úgy tekint az Alkotmányra, mint egy szent tehénre - mondja Kenedi János -, amihez nem szabd hozzá nyúlni, mert ez egy olyan szent élőlény, aminek még a kritikája is szentségtörés. A mai alkotmány viszont a 1949-es sztálini alkotmány toldozott-foldozott változata, ami a kutató szerint egyáltalán nem olyan szent, mint ahogy sokan gondolják. A probléma megoldása az lehetne, hogy ha az alkotmány módosítása nem csak ennek az egyetlen törvénynek a sorsára terjedne ki, hanem számos olyan törvénynek - például a titoktörvény vagy a levéltári törvény, de ilyen a határőrizeti és a rendőrségi törvény is - a kimenetelére is, ami a közérdekű anyagok státuszát elsősorban kiterjeszti az alkotmány elé. (MR)
