A túlzott állami újraelosztás igazságtalan adókhoz, majd versenyképességünk romlásához vezet

Az ICEG Gazdaságkutató Intézet friss tanulmánya szerint erőteljes és sok csatornán keresztül érvényesülő negatív hatást gyakorol a magyar gazdaság versenyképességére az államháztartás szerkezete, egyensúlyi pozíciója - írja az Index. Az elemzés szerint magas az állami foglalkoztatottak és ezáltal az állami kiadások aránya, ennek finanszírozására egy magas kulcsokkal dolgozó és igazságtalan adórendszer szolgál, mely így sem képes az egyéb területen is magas állami kiadások hátterének biztosítására.

Alapvető reformokat sürget az államháztartásban az ICEG Gazdaságkutató Intézet új tanulmánya, mely az államháztartás az ország versenyképességre gyakorolt hatásait összegzi. Az elemzés szerint a korábbi választási évek tapasztalata az volt, hogy a költségvetés hiánya két százalékkal emelkedett: ha ez jövőre is így lesz, akkor 2007-ben a strukturális reformok mellett komoly egyensúlyi korrekció vár az államháztartásra, illetve veszélybe kerül a 2010-es eurócsatlakozás is.

A hazai államháztartás egyik sajátossága a kiugróan magas redisztribúció, a jövedelmek túlzott mértékű újraelosztása - állapítja meg az ICEG . A magyar államháztartás kiadási oldala 2003-ban elérte a GDP 50 százalékát, ami közel 10 százalékponttal haladta meg a csatlakozó országok, 4 százalékponttal pedig az euró-övezet, és közel 12 százalékponttal az OECD államok átlagát. Az újraelosztás a nemzetközi összevetés mellett elsősorban a gazdaság fejlettségéhez képest magas: a magyar állam a hasonló fejlettségű országokkal összevetve sok jövedelmet és rossz szerkezetben von el a gazdaságtól.

A sok pénzt rosszul osztjuk el: a tanulmány szerint a magas redisztribúció mellett probléma a kiadások szerkezete, mert egyes kiadások a gazdaság fejlettségéhez képest nemzetközi összevetésben is magasak, míg mások elmaradnak a növekedés és jövedelemelosztás szempontjából kívánatos mértéktől. Sajátos módon magas az állam által nyújtott támogatások mértéke: 2003-ban a GDP közel 5 százalékát költötte el erre az államháztartás, ami az euró-övezet és OECD átlag négy-ötszöröse.

A hazai államháztartás egyik krónikus problémája, hogy túlzott az állami szektorban foglalkoztatottak köre: a hazai munkaerő 25 százalékát foglalkoztatja az államháztartás, ami több százalékponttal haladja meg a fejlett és csatlakozó államok átlagát. A túlzott állami foglalkoztatással van összefüggésben, hogy a kormányzati fogyasztás a GDP 10 százalékát teszi ki és ezen belül az állami alkalmazottak bére és bérjellegű kiadásai elérik a fejlett országok szintjét.

Funkciók szerint csoportosítva a kiadásokat szembetűnő, hogy - a kedvezőtlen struktúra mellett - a fejlett országoknál alacsonyabb az oktatási és egészségügyi kiadások GDP arányos szintje annak ellenére, hogy számos elemzés mutatta ki a pozitív korrelációt az egészségügyi és oktatási kiadások nagysága és a gazdasági növekedés között.

A magas redisztribúció következtében elkerülhetetlen, hogy magas legyen az adó- és járulékszint is. Magyarországon a többi újonnan csatlakozott állammal összevetve magasnak tekinthetők a nominális adókulcsok a közvetlen adók (elsősorban SZJA), a közvetett adók (általános forgalmi adó) és a társadalombiztosítási járulékok tekintetében. Emellett Magyarországon az adók szerkezete is problémás, abban a tekintetben, hogy alapvetően a munkát terhelő adók magasak, a tőkét, tőkenyereséget terhelők kimondottan alacsonyak, vagy nem is léteznek (pl. vagyonadó, ingatlanadó, kamatadó). Ez jelentős eltérés más, fejlett országoktól, és lehetetlenné teszi a munkát terhelő adók csökkentését és egy igazságosabb, méltányosabb adóterhelés megvalósítását. A magas adókulcsok miatt egyrészt magas az adóelkerülés és adócsalás aránya, másrészt rontják a foglalkoztatást.

Az ICEG szerint az adórendszert alapvető torzulások jellemzik: egyoldalúan a fedezeti elv (a költségvetés kiadásainak beszedése) teljesítésére koncentrál, és hiányoznak belőle azok az elvek, mint a vertikális és horizontális méltányosság, a hatékonyság és átláthatóság, egyszerűség, stb. A mai adórendszer jelentős teljesítménykorlátozó hatást gyakorol a gazdasági szereplőkre, gátolja a növekedés kínálati tényezőinek felhalmozását, ösztönzi az erőforrások pazarló felhasználását. (Index)