Gazdasági statisztika
A nemzetközi fizetésimérleg-statisztikai módszertan szerint a közvetlen tőkebefektetések kategóriájában azok a külföldi befektetések jelennek meg, amelyekre teljesül, hogy a befektetés tartós érdekeltség megszerzésére irányul. A közvetlen tőkebefektetések nagyságát és formáját elsődlegesen nem a rövid távú hozamelvárások, hanem az azokon túlnyúló stratégiai elképzelések, tulajdonosi megfontolások határozzák meg, amelyek nem egy esetben a multinacionális keretek között működő vállalatcsoport egésze szintjén optimalizálják a befektetési és finanszírozási döntéseket. A tartós érdekeltség utal egyrészt a befektetés időtávjára, másrészt pedig a befektetéssel létrehozott vállalkozás irányításába való hatékony beleszólásra. A módszertan ajánlása alapján - hüvelykujjszabályként - a 10 százaléknyi és az azt meghaladó tulajdonosi részesedést eredményező befektetéseket kell ebben a kategóriában elszámolni. Amennyiben ez a befektetői viszony fennáll, akkor a befektető és a befektetéssel létrehozott vállalkozás közötti tulajdonosi részesedésen túlmenően az azon kívüli egyéb, közvetett és közvetlen tőke-, hitel- és egyéb finanszírozási kapcsolatokat is ezen a soron találjuk meg a fizetésimérleg-statisztikában. Olyan tőkemozgásokat is közvetlen tőkebefektetésként kell kimutatni tehát, amelyek adósság típusú pénzügyi instrumentumhoz kapcsolódnak, s nem feltétlenül jelentenek hoszszú lejáratú finanszírozási forrást a vállalkozás számára, mint például a vállalatcsoporton belüli napi pénzügyi elszámolások keretében mozgó rövid lejáratú pénzek (cash-pooling, zero balancing). Az összekötő kapocs ezen különböző természetű pénzmozgások között - amely indokolttá teszi, hogy ugyanabba a statisztikai kategóriába legyenek besorolva - az, hogy nem egymástól független, hanem egymással tartós, közvetett vagy közvetlen tulajdonosi viszonyban lévő gazdasági szereplők a tranzakció résztvevői. Tehát ami tartós, az a gazdasági szereplők közötti befektetői viszony, amelynek következtében a felek közötti pénzügyi és tőkekapcsolatok a normál piacitól eltérő feltételekkel bonyolódhatnak.
A közvetlen tőkebefektetések elsődleges besorolási szempontja a befektetés irányához kapcsolódik. Ellentétben a pénzügyi instrumentumok esetében megszokott követelés-tartozás szerinti elsődleges bontástól, a fizetésimérleg-statisztikában a hazai befektetők külföldi, illetve a nem rezidens befektetők hazai közvetlen tőkebefektetéseiről beszélünk. Ezen belül azután már mind a részesedés, mind pedig az egyéb tőkemozgások követik a megszokott követelés-tartozás szerinti részletezést. Az egyéb tőkemozgásokon belül talán nem okoz gondot a követelés és tartozás értelmezése, hiszen az anya- és a leányvállalat egymással szembeni finanszírozási kapcsolatában egyaránt keletkezhet követelés és tartozás. Ugyanez érvényes azonban a tulajdonosi részesedésre is, mivel a tíz százalékot el nem érő kereszttulajdonlás esetén a leányvállalatnak az anyavállalattal szembeni követelése a befektetés fő irányával ellentétes tulajdonosi részesedésként jelenik meg a statisztikában.
A közvetlen tőkebefektetésekhez kapcsolódó jövedelmeket a folyó fizetési mérleg tartalmazza. Külön kimutatásban szerepelnek a tulajdonosi részesedéshez kapcsolódó jövedelmek, az osztalék és az újrabefektetett jövedelmek, valamint az egyéb tőkéhez kapcsolódó kamat jellegű kiadások és bevételek. Az eredményszemléletű elszámolás következtében a részesedéshez kapcsolódó jövedelem értéke kizárólag az adott évben megtermelt jövedelemtől függ - s ily módon lehet negatív is, ha a vállalat veszteséges volt -, tehát független a tulajdonosoknak az osztalékfizetés mértékére vonatkozó döntésétől, valamint a ténylegesen kifizetett osztaléktól. Az újrabefektetett jövedelem az adott időszakban keletkezett pozitív vagy negatív adózott eredmény és az adott időszakban megszavazott osztalék különbsége.
Mivel osztalékot nem csak az adott időszaki eredmény terhére lehet megszavazni, ezért az újrabefektetett jövedelem pozitív vállalati eredmény mellett is lehet negatív, kifejezve azt a tényt, hogy a tulajdonos a vállalat saját tőkéjével szemben, azt csökkentve növelte a vállalatból kivont jövedelmét. Az elszámolás technikájából következően a jövedelemmérleg egyenlegét nem befolyásolja a jövedelem felosztásáról hozott döntés, mivel ellenkező előjellel jelenik meg ugyanaz az összeg osztalékként és újrabefektetett jövedelemként. A folyó fizetési mérlegnek a visszaforgatott profit miatti nagyobb hiánya mindig automatikusan finanszírozódik a pénzügyi mérlegben, pótlólagos forrásbevonást nem igényel.
A közvetlen tőkebefektetések külső finanszírozás szempontjából játszott szerepének elemzése során fontos a befektetési irányok szerinti folyamatok önálló értelmezése. Önmagában a nettó működőtőke-beáramlás alakulása elfedi a gazdaság tőkevonzó képességének és a hazai gazdasági szereplők külföldre történő befektetési hajlandóságának változásait. A befektetési irányokon belül ugyancsak fontos a tulajdonosi részesedés, illetve az egyéb tőkemozgások alakulásának vizsgálata, ugyanis - bár a hazai és nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy közgazdaságilag nincs feltétlenül szigorú határvonal a kétféle finanszírozási forma között - statisztikailag az előző nem, míg az utóbbi növeli az ország külfölddel szembeni adósságát.
