Jól járt az EU-csatlakozással a lengyel agrárium
A lengyel agrártermelők komoly aggodalmakkal tekintettek az ország uniós csatlakozása elébe. Attól tartottak, hogy az exportkorlátozások megszűnésével elárasztják az országot a nyugati importélelmiszerek, amelyek árával - a támogatások alacsonyabb szintje miatt - nem lesznek képesek versenyezni a hazai gazdaságok és élelmiszer-ipari üzemek. Ám ennek éppen a fordítottja történt: a csatlakozás óta egyes termékcsoportokban 70 százalékot is elért az exportnövekedés mértéke, miközben a behozatal összességében csökkent. Különösen látványos sikereket könyvelhet el a tej- és húsipar, de a zöldségágazat is jól teljesít. Ennek, továbbá a támogatási rendszer átalakulásának köszönhetően több területen érezhetően emelkedtek az árak. Az élő sertés 21, a baromfi 32, a szarvasmarha 37, a tej 2, a rozs 6 százalékkal ér többet most, mint tavaly május 1-jén, és a búza ára is csak azért esett vissza kismértékben, mert 2003-ban az árvíz miatt rendkívül magasra emelkedtek a jegyzések. Az élelmiszer-ipari üzemeket korszerűsítették, és némileg a termőföld ára is emelkedett. Ezzel szemben csak nagyon kevés álláshely szűnt meg az agráriumban.
Lengyelországban a mezőgazdaság - pontosabban a vidéki népesség - súlya miatt kulcskérdés, hogy az ágazat sikeresen vegye az integrációval járó próbatételeket. Összesen mintegy 1,8 millió lengyel farmer jogosult uniós támogatásokra, tehát többen, mint ahányan Német- és Franciaországban együttesen; a kibővült unióban minden harmadik gazda ebben az országban él. A szektor nemzetgazdasági súlya ugyan a kilencvenes évek közepén mért 6,9-ről mostanra 3,1 százalékra csökkent, ám a munkaerő 16 százaléka még mindig itt dolgozik, és kiemelkedően magas azok száma, akik háztáji gazdaságuk révén kötődnek az agráriumhoz. Az összes földterület 52 százaléka 1,9 millió kistermelő kezében van, akik közül azonban nem mindenki részesülhet uniós támogatásban.
Ebben a helyzetben érthető, hogy a varsói kormány igyekezett mielőbb kiutalni a termelőknek járó közvetlen támogatásokat. A hektáronként 117 eurót kitevő támogatás kifizetése az új tagországok közül elsőként már tavaly októberben megindult Lengyelországban, és a jogosultak túlnyomó többsége már az év vége előtt hozzájutott pénzéhez. A hatóságok először igyekeztek a kisebb gazdaságok igényeit teljesíteni, hiszen nekik volt legnagyobb szükségük a hazai kiegészítéssel megfejelt brüsszeli apanázsra. Mint ismeretes, az újonnan belépő országok gazdái kezdetben a tizenötöknek járó direkt támogatás 25 százalékára jogosultak, amit Varsó 55 százalékra egészíthet ki saját erőből. Ezenkívül nemrég megkezdődött annak a nyugdíjprogramnak a megvalósítása, amely az idős gazdálkodók visszavonulását és a farmoknak a fiatalabb nemzedék kezébe való átadását célozza.
Ezek az intézkedések érezhetően javították az unió imázsát a lengyel vidéki népesség körében. Egy tavaly szeptemberi felmérés szerint az év eleji 50-ről 67 százalékra nőtt az EU-tagság támogatottsága a gazdálkodók körében, és a közvetlen támogatások átutalása tovább javította a helyzetet. Korábban a kistermelők többsége egyszerűen nem hitte el, hogy pénzhez fog jutni az uniótól, így elégedetten vették tudomásul az ősszel megkapott néhány ezer eurót.
Igaz, sokan keveslik a pénzt, és azt mondják, a korábbi években - amikor csak a lengyel kincstárból kaptak támogatást - jobban jártak. Ez persze egyes ágazatokban igaz lehet, hiszen az uniós támogatás más szerkezetű, mint a hazai volt. Ám összességében nyerésre áll a lengyel agrárium: 2004-2006 között több mint hétmilliárd euróra számíthat a közösségtől, ami a nagyobb gazdaságok számára megalapozza a további növekedés lehetőségét, a kisebbeket pedig modernizációra és összefogásra ösztönzi. Biztató számukra, hogy a támogatások összege folyamatosan emelkedik majd. Igaz, az árfolyammozgások ezt részben vagy teljesen elvihetik: szakértői becslések szerint a zloty ereje miatt az idén egy hektárra két százalékkal kevesebb támogatást kapnak a gazdák, mint 2004-ben.
Az első évben a mintegy 1,8 millió jogosultból csupán 1,4 millióan folyamodtak direkt támogatásért, de a szaktárca reményei szerint a rendszer sikeres működése az eddig habozókat is felbátorítja majd. Más kérdés, hogy a beadott kérelmek egy része hamis adatokat tartalmaz, és így nem teljesíthető. A mezőgazdasági szerkezetváltást és modernizációt felügyelő ügynökség, az ARiMR vizsgálata szerint országosan a kérelmek 15,3 százaléka tartalmaz valótlan adatokat, de egyes vajdaságokban minden negyedik igénylés ilyen. Érthető tehát, hogy nemrég létrehozták az első, kifejezetten az uniós támogatásokkal kapcsolatos csalások kiszűrésével foglalkozó rendőri egységet.
